A Népszava 2009. május 11-ei cikkében azt állította, hogy Szima Judit a rendszerváltás előtt a III/III-as Főcsoportfőnökségen belül állambiztonsági ügyek vizsgálatában működött közre. Azonban ezt sem a helyreigazítási, sem a személyiségi jogi perben nem tudták semmivel alátámasztani. Veress Jenő, a cikk szerzője a bíróságon arra hivatkozott, hogy egy vezető rendőrtől hallotta az információt.
Szima Judit lapunknak elmondta: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2009-ben és 2014-ben is igazolta, hogy nem működött együtt a rendszerváltás előtt semelyik főcsoportfőnökséggel. Hozzátette: a helyreigazítási perben még a Népszavának kellett (volna) bizonyítania a hazugságát, ám a személyiségi jogi perben a bizonyítási teher megfordult, és a levéltártól kapott igazolások alapján született a 750 ezer forintos kártérítésről az ítélet. A szakszervezeti vezető az írásba foglalt ítélet kézhezvétele után dönt arról, fellebbez-e magasabb összegű kártérítésért.
Ismert, Szima Juditot idén júniusban a Szekszárdi Járásbíróság első fokon három év letöltendő börtönbüntetésre és 22 millió forintos vagyonelkobzásra ítélte sikkasztásért, költségvetési csalásért és hamis magánokirat fölhasználásáért. Akkor a Magyar Nemzetnek úgy nyilatkozott: nem követett el semmilyen bűncselekményt, politikai koncepciós eljárás folyik ellene, és két, lopással gyanúsított ember az ügyészség két koronatanúja.
Szima Judit az MNO-nak most úgy nyilatkozott: a bíróság a napokban ismerte el, hogy a szakszervezetüktől lefoglalt iratok közül több ezer darab eltűnt. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság az eltűnt okirati bizonyítékokra is hivatkozva marasztalta el őt, ami álláspontja szerint teljesen törvénytelen. Hozzátette: az ügyészség is törvénysértést követett el, amikor a büntetőeljárási szabályokat figyelmen kívül hagyva, ömlesztve foglalta le az iratokat a Tettrekész szekszárdi székházában.
