„Ha nem állunk ki Európáért, a kontinens többé nem az itt élő polgárok Európája lesz, hanem néhány nagy pénzt mozgató, a nemzetállamok keretein túl gondolkodó aktivista senki által meg nem választott vezető hagymázas álmát teljesíti majd be a következő időszakban. [ ] Ha most a Soros Alapítványra gondolnak, az nem indokolatlan” – fogalmazott hallgatósága előtt a kormányfő a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre által szervezett rendezvényen.
Orbán Viktor álláspontja szerint nem véletlen, hogy naponta több ezer embert szállítanak be Európába. Nem egyszerűen teszetoszaságról van szó, hanem tudatos, baloldalinak mondható szellemi konstrukciót akarnak megvalósítani, amely a nemzetállamokat Európában zárójelbe akarja tenni, és ha már a hagyományos politikai küzdelemben nem sikerült megbirkózniuk a kereszténységgel és a nemzetállami identitással, akkor megkísérlik etnikai alapon – jelentette ki. „Ezzel az összeesküvéssel, ezzel az árulással szemben nekünk a demokráciához kell fordulnunk, a néphez kell fordulnunk”, hogy igent vagy nemet mondhassanak a jelenlegi történésekre – szorgalmazta a kormányfő. Orbán Viktor ezért először egy európai vita indítását javasolta, s e vita célját abban látja, hogy egy erős és keresztény Európa kerekedjen ki belőle.
Szólt nyugati szomszédunk határvédelméről is, amelyről – idézte – Ausztria „választott vezetője azt mondja, »nem kerítést építünk, hanem kaput, amelynek hosszú szárnyai vannak«”. A Werner Faymann osztrák kancellárra utaló szavai nagy derültséget keltettek a teremben, és Orbán Viktor is azt mondta, hogy ez első hallásra vicces dolog, valójában azonban szánalmas. Szerinte ugyanis azt mutatja, hogy Európa, amely a szólásszabadság világa volt, ma olyan szellemi állapotban van, hogy bizonyos szavakat, például a kerítést, nem lehet kimondani.
A miniszterelnök beszédében hosszan felidézte a magyarországi polgári oldal rendszerváltás utáni történetét is, felelevenítve például 1994-et – amikor visszajöttek a kommunisták, bár parlamenti választáson, „és nem tankokon, ami minőségi változás” –, abban az évben ugyanis már megtörtént az első kísérlet a polgári szövetség felépítésére, ám ez akkor nem sikerült.