Polyák szerint ez is olyan kilengés, ami nincs benne a paragrafusokban, de megjegyzi: kizártnak tartja, hogy megállna a strasbourgi bíróságon. A médiajogász azzal magyarázza az ilyen eseteket, hogy a személyiségi jog nem fekete-fehér, és sosem lehet tudni, és akár egy félmondat miatt is születhet elmarasztaló ítélet.
A kilengést Polyák nem nevezné bírói gyakorlatnak, noha nem először fordul elő ilyesmi. Még 2008-ban történt, hogy egy Sajtosszenya nevű hozzászóló kritizálta Fetser Jánost, Orosháza korábbi MSZP-s polgármesterét, aki feljelentést tett, az ügyészség rágalmazás gyanúja miatt nyomozást rendelt el. Ezért méghozzá: „egy megalomániás diktátor vetélt agyszüleményei, amely nélkülöz minden ésszerűséget, és csupán a látványosságra koncentrál.”
A rendőrség elkérte a nyomozás során az internetes hozzászólótól a számítógép azonosításához szükséges IP-címet és így „ki is vonulhattak a helyszínre”. A hatóságnak nem sikerült azonosítania Sajtosszenyát, ezért Fetser az akkori igazságügy-miniszterhez, Draskovics Tiborhoz fordult a „joghézag” miatt. Azóta változott a jogi környezet: már nemcsak a kommentek szerzői, hanem a szolgáltató is felelős a hozzászólások tartalmáért.
Felperesként a közszereplők sokat kockáztatnak ilyen ügyekben, hiszen akár nyernek, akár veszítenek, könnyen basáskodásnak hathat, ha a bíróság elé citálják ezeket az ügyeket. Polyák szerint a hazai közszereplőknek az újságírók démonizálása helyett hozzá kellene szokniuk, hogy tevékenységüket kritizálni fogják, még ha ez egy-két álmatlan éjszakát is okoz nekik.
