Orbán Viktor nem a Magyarország egyik aranykorának számító dualizmusra tekint példaként, mivel az a liberalizmussal hozható kapcsolatba, hanem Hunyadi Jánoshoz és a végvári vitézekhez hasonlítja magát, és fel akarja idézni hazánk korábbi szerepét a keresztény Európa védelmezőjeként – állítja James Traub, a The Washington Posthoz köthető Foreign Policy kolumnistája.
Traub ír a magyarok „Trianon-traumájáról”: az első világháború után elcsatolták az ország területének kétharmadát. Felteszi a kérdést, hogy Trianon vajon részben megérdemelt szörnyű balszerencse, vagy igazságtalanság volt-e, ugyanakkor kijelenti, hogy Orbán Viktor szerint utóbbi a helyes válasz. Traub kitér rá, hogy Magyarország narratívája nem az, hogy a vesztesnek fizetnie kell, hanem másokat, elsősorban a hazánkat háborúba sodró Ausztriát hibáztatja a történtekért. Ebben a kontextusban pedig a történelem jelentése igazságtalanság.
A cikkben sok szó esik a holokausztról, kitér például a Szabadság téri német megszállási emlékműre, amelynek szimbolikája Magyarország áldozati szerepét hangsúlyozza a náci hatalommal szemben, kritikusai szerint pedig lekicsinyíti hazánk szerepét a történtekkel kapcsolatban. Traub úgy látja, hogy ha Magyarország valóban felelős volt a történtekért, akkor az része annak, ami ma Magyarország.
Mindezt párhuzamba állítja a németek kollektív emlékezetével, szerinte Angela Merkel nagylelkű menekültpolitikája a múltbéli gaztettek emlékéből is ered, Orbán viszont – ahogy már említette – inkább a magyarok kollektív áldozati szerepét, és így ártatlanságát hangsúlyozza, így teremtve politikai teret a merkeli politikával történő szembenállásra.
