Nem bírták tovább az elkeseredett orvosok

A magyar egészségügy összeomlása lassú kínszenvedés – nyilatkozta a nyílt levelet író csoport egyik vezetője.

– Meglepődnének, hogy a hálapénz mekkora tabu az orvosok között. Mivel szégyelljük, senki nem beszél róla, fogalmunk sincs, ki fogadja el és ki nem (csak sejtéseink vannak arról, hogy van egy nagyon szűk orvosi réteg, aki a nyugat-európai béreknél is magasabb havi jövedelemre tesz szert a kierőszakolt hálapénzzel) – olvasható a nyílt levélben. Az aláírók szerint abban, hogy a hálapénzrendszer továbbra is fennmaradjon, egyedül az egészségügyi kormányzat érdekelt, ezért bírálják Ónodi-Szűcs Zoltán új egészségügyi államtitkárt, aki nem akar hozzányúlni a hálapénz intézményéhez.

Az orvosok arra kérik az olvasókat, segítsenek elérni, hogy a magyar egészségügy elviselhetetlen problémáival érdemben foglalkozzanak. Visszaidézik az elmúlt egy év legnagyobb visszhangot és nyilvánosságot kiváltó botrányait is, mint például a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriájához köthető elmarasztaló ombudsmani jelentést, vagy a közelmúltban a Szent Imre Kórházból tömegével távozó aneszteziológusok ügyét.

Három kérdést tesznek fel Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárnak: Milyen határidőt ad a hálapénz „kikopására”? Milyen konkrét lépéseket tesz 2016-ban az orvos- és szakdolgozó-elvándorlás mérséklése és az orvos- és szakdolgozói felsőoktatási képzés megerősítése érdekében? Mikorra hív össze kerekasztalt, ahol a kormányzat figyelembe veszi a társadalom, az egészségügyi érdekképviseletek és a gazdaság képviselőinek véleményét? Azt kérik, támogatásuk kifejezéseként ezeket a kérdéseket küldjék el e-mailben az állampolgárok az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi). Az MSZP tegnap közleményben tájékoztatott arról, ők is továbbították a kérdéseket az Emminek.

Az orvosok fizetését érintő tévhiteket is igyekeznek rendbe tenni, mint írták, míg a magyar orvost valóban a magyar miniszterelnök fizetésének megfelelő összeggel várják külföldön, addig itthon törvény által pontosan szabályozott orvosi bértábla szerint fizetik őket, és még az EU-s régiókért felelős klinikákon is van 1000 forint nettó órabér alatt kereső tapasztalt szakorvos. Ez azért is kevés – érvelnek –, mert egyetlen rezidens azzal, hogy megmenti a betegei munkaképességét, vagy alkalmassá teszi, hogy ne szoruljon más emberek segítségére, a szakvizsgáig a fizetése és a képzése költségének sokszorosát menti meg az államnak.

Ahogy arról korábban már írtunk, egy orvoselvándorlást vizsgáló kutatásból kiderült, a hazai egészségügyi dolgozók egy része mára inkább ingatlanügynökként dolgozik, mint orvosként, és bár a külföldre készülők egy része nem végleg hagyja el hazánkat, a hiányuk súlyos gondokat okoz.

A hálapénz és az alacsony fizetések mellett az intézmények és az infrastruktúra katasztrofális állapotáról is beszámoltak. – Az omló, penészes falak és az ehetetlen étel sajnos csak a díszlet.

Az orvos frusztráltságát e körülményeknél jobban indokolja az a tehetetlenség, amit a rendszer hibája miatt meg kell tapasztalnia. Vegyük példának a daganatos betegségben szenvedők halálozási arányát, melyben Magyarország az OECD-tagállamok utolsó helyén áll. Ez azt jelenti, hogy ha valakinél rosszindulatú daganatot diagnosztizálnak, nálunk a legnagyobb az esélye, hogy belehal. Ez pedig azért van, mert ha az egyén szintjén a jól képzett orvos el is látja a feladatát, tudása és elkötelezettsége nem tudja ellensúlyozni a rendszerszintű hiányosságokat. Modern onkoterápiát például lehetetlen folytatni CT- és MR-készülékek nélkül. Magyarországon ezekből feleannyi jut 100 ezer lakosra, mint Szlovákiában vagy Csehországban – írták az orvosok.