„A te mamád annyira rasszista, hogy ő Balogh Boglárka”
– ehhez a Rosa Parks (afroamerikai polgárjogi aktivista) szájába adott vicchez hasonlókkal kommentálta a Jezebel szerzője, Kara Brown azt a fotósorozatot, amin Balogh Boglárka különböző afrikai törzsek tagjainak maszkírozta magát. A szerzőnő nem fárasztotta magát azzal, hogy érvelni próbáljon a képek ellen, inkább a gyalázkodásban erősített rá: Fehér Ördögöt és „hülye rasszista bullshitet” emlegetett, majd a fotókat pozitívan fogadó magyar kommentelőkön élcelődve kijelentette, „Magyarország király helynek tűnik.”
A december végén a BoredPandára feltöltött képek célja ugyanakkor az volt, hogy Balogh felhívja a figyelmet ezeknek a törzseknek az elzárt kultúrájára. A külföldi oldalak szerzői viszont úgy látták, a nő jóval inkább a „blackface” hagyományát folytatja, és többet árt a feketéknek, mint használ. Az 1900-as évek Amerikájában fehér színészek maszkírozták magukat feketéknek, és a negatív sztereotípiák felerősítésével űztek gúnyt az afrikai származásúakból. Többen úgy vélték, hogy az ő tevékenységükhöz hasonlót művelt Balogh is, miközben a „blackface” teljesen más, már a külső jegyek alapján is. A színészek arcfestése inkább bohócszerű külsőt kölcsönzött nekik, és a feketék kiparodizálására szolgált, miközben Balogh különböző törzsek testdíszeit másolta le, nem pedig a bőrszínükre helyezte a hangsúlyt.
A kritikusok viszont elsősorban az amerikai kontextusból értelmezték a fotósorozatot, felemlegetve a feketék hosszú elnyomását: így tett a The Guardian szerzője, Sisonke Msimang is, aki már megpróbálta elmagyarázni, mi a baj a képekkel. Persze ő is leereszkedő modorban, elképzelve, hogy egy űrlény látogat a földre, és neki kell elmagyarázni, mi a gond az egésszel. Elmeséli a magukat feketéknek festő színészeket, majd azzal zár: „most az űrlény már érti, miért bosszankodnak a sötétebb bőrű emberek a képek miatt. Azt kérdezi, miért viselkedik továbbra is így néhány világos bőrű ember – nem ismerik a történelmüket?”