Akiket az út szélén hagytak

Öngyilkosság is történt tavaly a kilátástalan helyzetben lévő ESZOSZ-károsultak körében.

Már több mint fél éve húzódik az Első Magyar Környezettudatos Szociális Országos Szövetkezet (ESZOSZ) károsultjainak ügye. Mint ismeretes: az ESZOSZ egy 2,9 milliárdos uniós forrású pályázat keretében vállalta, hogy 2800 munkahelyet hoz létre a hátrányos helyzetű, alulképzett emberek tömeges foglalkoztatása érdekében az észak-alföldi régióban, ám elbukott a program. Nemcsak az elmaradt fizetések nehezítik több károsult helyzetét, hanem az is, hogy érvényes szerződésük miatt álláskeresési támogatást nem kaphatnak, más új munkahelyük sem lehet. A károsultak hol tüntettek, hol nyílt levelet írtak Orbán Viktor miniszterelnöknek vagy Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek, de szerintük csak semmitmondó válaszokat kaptak.

Maroknyi ember gyülekezik a debreceni munkaügyi központ előtt, sajtótájékoztatót tartanak. Páran közülük táblákat szorongatnak: „Átvertek minket! Éhezünk! Ki fog kárpótolni?” – olvasható rajtuk, de látható a korábbi tüntetésükről ismert, „Éhen döglünk” feliratú molinó is. A sajtótájékoztatót a károsultak képviselője, Tóthné Gábor Ildikó kezdi el. Állítja, bár decemberben megkapta a felmondásáról szóló papírt, de elmaradt bérét vagy a munkavállaláshoz szükséges további dokumentumokat azóta sem küldték meg. Ismételten kéri a kormányt, hozzanak létre bérgarancia-alapot. „Adjanak már valami pénzt, mert éhen fogunk halni!” – kéri. Egy Szabolcs-Szatmár megyéből érkezett férfi növekvő indulattal és emelkedő hangerővel magyarázza, annyira kikészült, hogy nyugtatókon él, nincs türelme a gyerekeihez se. A neje is ESZOSZ-károsult. Egy másik társa arról beszél: bár sok embert a munkaügyi központok tereltek az ESZOSZ-ba, másokat munkáiktól csábított el a szövetkezet. „Ki nem megy el 106 ezer forintért? Hát most a közmunkára 50 ezerért tolonganak. Ötvenezerért!” – ismétli. A dühös férfi visszaveszi a szót, a kormányt szidja: „Csak nevetnek az ügyön. Ennyi. A földeket veszik meg egymás közt, barátok közt.” Végül hozzáteszi, baj lesz: „Előbb-utóbb, ha a házamból eladok mindent, el fogok menni lopni, oszt’ megyek a börtönbe. Nem érdekel, már így is eladtam mindent. Tönkre vagyunk téve.”

A beszélgetést a károsultakkal egy közeli irodában folytatjuk. Heten maradnak, egymás szavába vágva mesélik történeteiket, és mutatják papírjaikat a munkaszerződésüktől kezdve a felmondásukról szóló értesítésen át a bírósági papírokig. Kezünkbe kerül a szórólap is, amivel egykor az ESZOSZ toborozta az embereket. „Vonzó munkalehetőség” – hirdeti a nagybetűs felirat, és bruttó 106 ezer forinttól egészen bruttó 159 ezer forintos fizetési kategóriáig terjedő munkaköröket ajánl. A lehetőséget még vonzóbbá teszi a közmunkával szemben, hogy egyéb juttatásokat is ígér, például tűzifát vagy bölcsődei és iskolakezdési támogatást. Állítólag Szegeden ismét munkásokat toboroznak – ugyanolyan feltételekkel, csak más néven. Hasonlót lehet hallani a Dunántúlról is. „Hogy lehet ezt megtenni?! – fakad ki az egyik károsult. – Hát a Kádár-rendszerben már felakasztották volna őket! Hozzáteszi: egy ESZOSZ-károsult cigány ember öngyilkos lett Tiszalökön még tavaly nyáron.

Később meglátogatjuk az egyik károsult otthonát, ami egy lakóház tárolóhelyisége. Meglepő, milyen otthonosan van berendezve mind az öt négyzetméter. Az itt lakó ESZOSZ-károsult most havi 22 ezer forintból él, stroke-on átesett párja segélyéből. Az evést hajléktalanokat segítő szervezeteknél oldják meg, fürödni pedig egy szeretetszolgálathoz járnak.

Az ESZOSZ-károsultak ügyéről a Magyar Nemzet Lázár János heti szokásos kormányinfóján kért tájékoztatást. A miniszter elmondása alapján 2504 ember állt munkaviszonyban a szövetkezettel, közülük 1949-et regisztráltak álláskeresőként, 837-et bevontak közfoglalkoztatásba, 156-an elhelyezkedtek a munkaerőpiacon, 747-en ellátásban részesültek, míg 361 ember nem kapott ellátást. A miniszter szerint ha bírósági döntés születik a felszámolás kapcsán, a kormánynak lehetősége lesz segíteni.