Szente Vajk színpad és filmvászon között

Szente Vajk Jászai Mari-díjas színész, rendező, drámaíró, érdemes művész, az Erkel Színház igazgatója számára különösen sűrű ez az év. Január elseje óta egy teljes repertoárt vázoltak fel az Erkel Színház nézői előtt; most mutatják be az évad harmadik nagyszabású premierjét, az Apáca show-t, közben befejezte legújabb filmje, a Legénybúcsú forgatását is. A rendezővel a színházról, az Apáca show új értelmezéséről beszélgettünk, valamint arról kérdeztük, hogyan válik egy sikeres színdarabból mozifilm, és mikor érkezik mindez a nézőkhöz.

22 nap alatt zajlott a Legénybúcsú című film forgatása Fotó: Kaszner Nikolett

– Fergeteges sikereket érnek el az Erkel Színház előadásai, most állították színpadra a harmadikat. Milyennek találja az indulásukat?

Szente Vajk a pókerteremben is forgatta a Legénybúcsú című filmet ( Fotó: Kaszner Nikolett)

Szente Vajk és a zenés színház

– A múlt héten értékesítettük a százezredik jegyet, ami elképesztő eredmény, főleg annak fényében, hogy az első előadásunk szeptember 19-én volt. Január elsejétől egy nagyon intenzív munkát indítottunk el: célunk az volt, hogy minél előbb felvázoljunk egy teljes repertoárt a nézők előtt. November közepéig három bemutatónk volt, és az évadból még három hátravan. Már azt is bejelentettük, hogy a 2026/27-es évad egyik kiemelt premierje a Broadway történetének egyik legnagyobb sikerdarabja, a világ egyik legnépszerűbb musicalje, a Wicked lesz. Ez a világ egyik leghosszabb ideje futó zenés darabja. Óriási megtiszteltetés, hogy jogot kaptunk a bemutatására.

– Hol helyezkedik el a magyar zenés színház a világ színházai között?

– A magyar zenés színház szerintem már évek óta fölveszi a versenyt azzal a nyugati színházi kultúrával, amit régebben annyira piedesztálra emeltünk. Úgy emlegetjük a mai napig is a Broadwayt vagy a West Endet, mint egy elérhetetlen célt, de én másként látom. Szerintem nekünk igenis van keresnivalónk ezen a palettán.

– Miben tér el az Apáca show színdarab a filmtől?

– Bár a legtöbben a filmet ismerik, a musical szerintem sokkal mélyebb és szellemesebb. Megmarad a történet lényege – két, egymásnak ellentmondó világ találkozása –, de a darab több rétegben bontja ki a szereplők válságait és azt, hogyan vezet ki ez az egymás felé való nyitottság a válságból. Szerintem jól sikerült megtalálnunk az ehhez méltó szereposztást: Peller Anna és Veres Mónika kettőse, Básti Juli és Náray Erika váltása, valamint Feke Pál és Brasch Bence jelenléte is rengeteget tesz hozzá. Számomra ez a musical azért tökéletes, mert egyszerre látványos, zeneileg gazdag, lélekben mély, és közben rendkívül humoros. A külföldi sikerek alapján is nézővonzó darab, bízom benne, hogy itthon is az lesz.

– Térjünk át a Legénybúcsú című filmjére. Vígjáték vagy generációs önarckép?

– A kettő nem zárja ki egymást. 

A vígjáték alapfeltétele a szórakoztatás, de lelki tartalom nélkül nincs jó vígjáték. 

A történet két fiatalemberről szól, akik háziorvosok és barátok. Egyikük éppen készül megházasodni, a másik segíti mindenben, de élményeket is akar gyűjteni. Kitalálják, hogy a legénybúcsú keretében csapjanak egy görbe estét, ami aztán nem úgy alakul, ahogy azt szerették volna. Ez egy fontos pont, hogy mennyire akarunk izgalmas életet, mennyire elégedünk meg azzal, amink van, és mi történik, amikor valaminél többet vagy jobbat akarunk. A másik főszereplő elé is ezek a kérdések kerülnek, hogy vajon a biztonságos, egyszerűbb élet a jó, vagy az izgalmas kilátástalanság. Ekkor szembesülnek az izgalmas, de teljesen kilátástalan élethelyzettel, és kérdés, hogyan tudnak ebben elevickélni és a huszonéves barátság kibírja-e ezt a próbát. Ez a magja a történetnek.

– A darabot a Játékszínben óriási sikerrel játsszák. Mennyiben más a film?

– Bár színdarabból született, de amikor ezt a történetet elkezdtem kigondolni, egy film körvonalazódott a fejemben. Ezt vissza kellett redukálni egy színházi előadássá, ami a Játékszínben jócskán túl van a 200. előadáson. Azt hiszem, vidéken körülbelül tíz városban megy/ment, és több külföldi országban is bemutatták már. Aztán egyszer csak azt éreztük Fülöp Péter producerrel, hogy meg kell csinálnunk a filmet. Olyan régen álmodoztam már róla, és elkezdtük. 

A színháznak és a filmnek azonban teljesen mások a törvényei. A darab egy hotelszobában játszódik, a film viszont kiszélesíti ezt a világot: autóban, mezőn, pókerteremben forgattunk – a történet egyszerűen megnyílt, azt akarta, hogy menjünk másfelé is.

– Hogyan találták meg a főszereplőket?

– A film előkészítése során a szereposztásról való gondolkodás nem is az első lépés volt. Először meg kellett találnunk a helyszínt, megírni a forgatókönyvet és utána gondolkodtunk a szereplőkön. 

A két főszereplő, Fehér Tibor és Ember Márk között olyan erős volt már a próbafelvételeken a dinamika, hogy nem volt kérdés. A szereposztás nagy része magától összeállt, de például a női főszereplő, Kárpáti Rebeka szerepe nagyon összetett, ezért nála hosszú casting-folyamat zajlott.

Huszonkét nap alatt zajlott a forgatás, két szakaszban. Független filmként készült, a Nemzeti Filmintézet támogatása nélkül, ezért szabtuk szűkre az időt. December 11-én kerül a mozikba, országosan.

– Aki többször látta a darabot, miért nézze meg a filmet is?

– Mert bár az önironikus, picit maliciózus, cinikus, vicces hangulata masszívan megvan, de van mellette más is. Olyan, mintha a színdarab egy virág lenne, ami a filmben teljes pompájában kinyílik. A nézők egy sokkal részletgazdagabb, tágasabb világot kapnak.

– Végül, mi a legfontosabb szempont, amikor történetet választ?

– A musical esetében mindig azt nézem, hogy szól-e a történetben a zene. Egy filmes alkotás kapcsán pedig az a kérdés, hogy ki tud-e tágulni annyira, hogy filmet forgassunk belőle. A Legénybúcsú esetében úgy érzem, hogy ez sikerült.