Szente Vajk színpad és filmvászon között

Szente Vajk Jászai Mari-díjas színész, rendező, drámaíró, érdemes művész, az Erkel Színház igazgatója számára különösen sűrű ez az év. Január elseje óta egy teljes repertoárt vázoltak fel az Erkel Színház nézői előtt; most mutatják be az évad harmadik nagyszabású premierjét, az Apáca show-t, közben befejezte legújabb filmje, a Legénybúcsú forgatását is. A rendezővel a színházról, az Apáca show új értelmezéséről beszélgettünk, valamint arról kérdeztük, hogyan válik egy sikeres színdarabból mozifilm, és mikor érkezik mindez a nézőkhöz.

22 nap alatt zajlott a Legénybúcsú című film forgatása Fotó: Kaszner Nikolett

– A kettő nem zárja ki egymást. 

A vígjáték alapfeltétele a szórakoztatás, de lelki tartalom nélkül nincs jó vígjáték. 

A történet két fiatalemberről szól, akik háziorvosok és barátok. Egyikük éppen készül megházasodni, a másik segíti mindenben, de élményeket is akar gyűjteni. Kitalálják, hogy a legénybúcsú keretében csapjanak egy görbe estét, ami aztán nem úgy alakul, ahogy azt szerették volna. Ez egy fontos pont, hogy mennyire akarunk izgalmas életet, mennyire elégedünk meg azzal, amink van, és mi történik, amikor valaminél többet vagy jobbat akarunk. A másik főszereplő elé is ezek a kérdések kerülnek, hogy vajon a biztonságos, egyszerűbb élet a jó, vagy az izgalmas kilátástalanság. Ekkor szembesülnek az izgalmas, de teljesen kilátástalan élethelyzettel, és kérdés, hogyan tudnak ebben elevickélni és a huszonéves barátság kibírja-e ezt a próbát. Ez a magja a történetnek.

– A darabot a Játékszínben óriási sikerrel játsszák. Mennyiben más a film?

– Bár színdarabból született, de amikor ezt a történetet elkezdtem kigondolni, egy film körvonalazódott a fejemben. Ezt vissza kellett redukálni egy színházi előadássá, ami a Játékszínben jócskán túl van a 200. előadáson. Azt hiszem, vidéken körülbelül tíz városban megy/ment, és több külföldi országban is bemutatták már. Aztán egyszer csak azt éreztük Fülöp Péter producerrel, hogy meg kell csinálnunk a filmet. Olyan régen álmodoztam már róla, és elkezdtük. 

A színháznak és a filmnek azonban teljesen mások a törvényei. A darab egy hotelszobában játszódik, a film viszont kiszélesíti ezt a világot: autóban, mezőn, pókerteremben forgattunk – a történet egyszerűen megnyílt, azt akarta, hogy menjünk másfelé is.

– Hogyan találták meg a főszereplőket?

– A film előkészítése során a szereposztásról való gondolkodás nem is az első lépés volt. Először meg kellett találnunk a helyszínt, megírni a forgatókönyvet és utána gondolkodtunk a szereplőkön. 

A két főszereplő, Fehér Tibor és Ember Márk között olyan erős volt már a próbafelvételeken a dinamika, hogy nem volt kérdés. A szereposztás nagy része magától összeállt, de például a női főszereplő, Kárpáti Rebeka szerepe nagyon összetett, ezért nála hosszú casting-folyamat zajlott.

Huszonkét nap alatt zajlott a forgatás, két szakaszban. Független filmként készült, a Nemzeti Filmintézet támogatása nélkül, ezért szabtuk szűkre az időt. December 11-én kerül a mozikba, országosan.

– Aki többször látta a darabot, miért nézze meg a filmet is?

– Mert bár az önironikus, picit maliciózus, cinikus, vicces hangulata masszívan megvan, de van mellette más is. Olyan, mintha a színdarab egy virág lenne, ami a filmben teljes pompájában kinyílik. A nézők egy sokkal részletgazdagabb, tágasabb világot kapnak.

– Végül, mi a legfontosabb szempont, amikor történetet választ?

– A musical esetében mindig azt nézem, hogy szól-e a történetben a zene. Egy filmes alkotás kapcsán pedig az a kérdés, hogy ki tud-e tágulni annyira, hogy filmet forgassunk belőle. A Legénybúcsú esetében úgy érzem, hogy ez sikerült.