Bakik, füllentések vagy hazugságok?

Olykor a közvélemény szondázása miatt nyilatkoznak egymásnak és/vagy önmaguknak ellentmondóan a politikusok.

2016. 02. 09. 12:26
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A sorkatonaság körüli kormányzati nyilatkozatcsokor örökzöld témát dobott ismét a felszínre, a politikusi igazmondásét. A közéletet figyelőknek ilyenkor nehéz eldönteniük, mikor mond igazat a kormánypárti, illetve ellenzéki politikus: most, vagy korábban, amikor még a jelenlegivel ellentétes állásponton volt. Egyáltalán: szándékosan hazudik-e, vagy már maga sem tudja, előzőleg mit mondott, tehát „véletlenül” beszél összevissza? Egyszerű bakiról van szó? Netán – és a sorkatonaság vagy a halálbüntetés ügyében sokan így érezhették – a közvélemény szondázásának szándékával dobnak be a köztudatba egy-egy ötletet, amit gyorsan cáfolnak is?

Kövér László házelnök, a Fidesz választmányi elnöke a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplapnak adott januári interjúban „katasztrofális hibának” nevezte a sorkötelezettség eltörlését, igaz, hozzátette, azt csak összeurópai döntéssel lehetne újra bevezetni. Ezután Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője a RTL Klubnak elismerte: a hadkötelezettség visszaállítása az elvi lehetőségek között van. Orbán Viktor miniszterelnök viszont kijelentette: „Nincs és nem is lesz napirenden a sorkatonai szolgálat ügye a kormányülésen, és sem most, sem később nem kívánnak foglalkozni ezzel a kérdéssel.”

Nemcsak a három megszólaló mostani véleménye között van kisebb-nagyobb különbség, hanem kettejük korábbi és jelenlegi álláspontja között is. Kövér László egy 1990-es portrékötetben még ezt írta a sorkatonaságról: „A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok. Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa – ott voltam – egy mini-Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük.” A miniszterelnök pedig 2001-ben egy honvédségi állománygyűlésen így méltatta a sorozást: „Minden fiatalnak be kell vonulnia katonai szolgálatra. [...] minden magyar fiatalembernek kell kapnia alaki kiképzést és bizonyos mértékű lelki felkészítést is. Ehhez ragaszkodni kell.”

Legyen vagy ne legyen szobra Hóman Bálintnak? – ettől volt hangos a média tavaly decemberben. A néhai kultuszminiszter munkássága mellett és ellen is lehet érveket fölsorakoztatni, ám nem szerencsés félévente váltogatni a véleményeket. Még akkor sem, ha a szoborállítás mögüli kihátrálásban – mint azzal Barack Obama a minap eldicsekedett – amerikai zsarolás is szerepet játszhatott.

Orbán Viktor tavaly májusban Székesfehérváron a Modern Városok Program kampánykörútján azt mondta: „Az első dolog, hogy emlékezzünk meg arról, hogy ennek a városnak Hóman Bálint volt az országgyűlési képviselője, akit nemrégiben jogi értelemben teljes mértékben rehabilitáltak. Ez a városunk rehabilitációját is jelenti, ezért üdvözöljük ezt a döntést, és örülök annak, hogy Hóman Bálint emléke Székesfehérvár városából nem tűnik el, és reméljük, hogy hamarosan a tudományos és közéleti rehabilitáció is meg fog történni.”

Decemberben aztán következett a száznyolcvan fokos fordulat. A parlamentben egy ellenzéki kérdésre válaszolva a kormányfő már a miatti örömét fejezte ki, hogy a Hóman-szobor fölállítását kezdeményező civilszervezet (amelynek megrendelésére egyébként időközben el is készítették a szobrot) jelezte, gyűjtést kezdenek, hogy visszaküldhessék a kapott állami támogatást. Kijelentette: „Nem támogatok olyan szoborállítást, ezért nem fogok támogatni személy szerint egyébként Horthy Miklósnak történő szoborállítást sem, aki egyébként a magyar alkotmány szerint egy olyan időszakban volt politikai vezető, amit a magyar alkotmány világosan úgy határoz meg, hogy Magyarország elvesztette a nemzeti szuverenitását. 1944. március 19-én elvesztettük a szuverenitásunkat, 1990. május 2-án pedig visszanyertük. A két időszak között megszállt ország voltunk; [...] olyan politikusnak nem támogathatja a kormány a szoborállítását, aki elnyomókkal működött együtt, és kollaborált Magyarország elnyomóival, akármilyen egyéb érdemei is vannak.”

Őszöd óta tudjuk, hogy hazudozásban Gyurcsány Ferenc utolérhetetlen. A déli határra épített kerítés kapcsán újfent bebizonyította, mennyire lehet őt komolyan venni. Tavaly szeptemberben még arról beszélt: „Minden nemzetközi normát és emberiességi szabályt megsért a kormány a határzárral.” Október 8-án az InfoRádiónak viszont már azt ecsetelte: „Én el tudom fogadni akár azt is, hogy kell fizikai határvédelem.”

Ám a kormánypárti politikusok sem voltak mindig lelkes kerítéspártiak. Kósa Lajos, a Fidesz akkori ügyvezető alelnöke, jelenlegi frakcióvezetője a Napi Gazdaságnak adott tavaly júniusi interjújában kijelentette, hogy nem lesz vaskerítés a határon, „egyszerűen nem fogjuk őket beengedni”. Ugyanazon a napon Rogán Antal akkori frakcióvezető, a miniszterelnök jelenlegi kabinetfőnöke pedig a Napi Gazdaság online kiadásának azt mondta: szó sincs arról, hogy szögesdrótot húznának fel, „nem fizikai határzárról szól a javaslat”. Pár nappal később Rogán már azt mondta: „A kerítéssel egyetértünk.”

Némileg kapcsolódik a kerítés témaköréhez a muszlimokhoz való hozzáállás, amelyben szintén nem sikerült következetesnek maradniuk politikusainknak. A miniszterelnök tavaly szeptemberben egy ENSZ-tanácskozáson úgy fogalmazott: „Én egy keresztény országból jövök, ezért hangsúlyozni szeretném, hogy a keresztény megközelítés nem tolerál semmilyen muszlimellenes politikát. A muzulmán hit, amit tisztelünk és becsülünk, nem felelős ebben a tömeges migrációs mozgásban. Arra kérlek benneteket, hogy csatlakozzatok az erőfeszítéseinkhez, hogy megelőzzük a muszlimellenes érzelmek terjesztését”. Ehhez képest még ugyanabban a hónapban azt közölte: „Nem akarunk együtt élni nagyszámú muszlim közösségekkel.”

A Civil Összefogás Fórum egyik tavalyi utcai plakátja pedig Vona Gábort szembesítette korábbi nyilatkozatával. A Jobbik elnöke ugyanis 2013-as törökországi látogatásán azt állította: „Az iszlám az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségében.”

Látványos ellentmondás feszül a miniszterelnök 2008-as és mostani véleménye között az oroszokkal való szerződések titkosításáról. Nyolc éve, még ellenzéki vezetőként azt hangoztatta: „Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni vagy olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak (...) Aki elveszi tőlünk és a választott képviselőktől a valóság megismerésének jogát, az valójában puccsot hajt végre az egész magyar néppel szemben.” Ehhez képest az Országgyűlés tavaly nem tíz, hanem harminc évre titkosította a paksi bővítésről szóló magyar–orosz alku részleteit, a szerződéseket, valamint az előkészítéshez kapcsolódó hatástanulmányokat.

„A halálbüntetés kérdését Magyarországon napirenden kell tartani, és tudatni kell, hogy semmitől sem riadunk vissza” – mondta tavaly áprilisban Orbán Viktor, miután egy kaposvári trafik fiatal eladónőjét brutálisan meggyilkolták. Azonban brüsszeli nyomásra két nappal később a kormányfő már arról biztosította az Európai Parlament elnökét, Martin Schulzot, hogy a magyar kormány nem akarja ezt bevezetni. Májusban viszont ismét visszakanyarodott a halálbüntetés témaköréhez, és azt javasolta, legyen tagállami hatáskör a bevezetése. Majd újabb vargabetű: júniusban a Helmut Kohl volt német kancellár 85. születésnapja alkalmából tartott konferencián elismerte: „Az EU-nak igaza van a halálbüntetés kérdésében, nem vezetheti be senki.”

„Jobb lenne, ha nem offshore-paradicsomokban bejegyzett külföldi cégek értékesítenék a letelepedési kötvényeket hatalmas haszonnal” – mondta Kósa Lajos az RTL Klubnak tavaly január 25-én. Másnap a Fidesz sajtóosztálya azt közölte az RTL Klubbal, hogy a politikus véleménye megváltozott, mivel tájékozódott az ügyről, és támogatásáról biztosította a frakciót. Hogy a tájékozódás milyen mélységű volt, nem tudni, mindenesetre lapunk épp a napokban adta hírül: eddig 95 milliárd forintot kerestek a letelepedési kötvényen az offshore- hátterű közvetítőcégek.

A Miniszterelnökséget vezető Lázár János véleménye is gyorsan változik, ha szükséges. 2014 júniusában kijelentette: „Az RTL fenyegeti az országot, megzsarolja a nézőket és a politikusokat. Ezt jó lenne, ha otthon, Németországban gyakorolná, és nem Magyarországon.” Pár napra rá pedig közölte: „Az RTL vezetése azt gondolja, törvényen felül állnak, nekik nem kell adózni, s aki adófizetésre kényszeríti őket, annak előveszik a családját. Ezt akkor engedi meg magának egy vállalat egy országgal, azok lakóival szemben, ha gyarmatnak tekinti.”

Csodák csodájára tavaly februárra – hosszas tárgyalások után – az RTL Klub tulajdonosa lett a kiegyensúlyozottság és a semlegesség megtestesítője: „A Bertelsmann-csoporttal folytatott megbeszélések során az RTL magyarországi műsorpolitikája fel sem merült. Mindkét fél számára fontos európai érték a sajtó szabadsága és a média függetlensége, a Bertelsmann-csoport elveit, így a kiegyensúlyozottságot és a semlegességet a magyar kormány nagyra becsüli.”

Lázár az M4-es autópálya ügyében sem tűnt következetesnek. 2014 áprilisában még azt írta Jávor Benedek országgyűlési képviselőnek küldött válaszlevelében: „Megítélésem szerint az M4-es autópálya-beruházás kilométerenkénti fajlagos költségének mértéke nem minősíthető irracionálisnak.” Egy évvel később (és a Simicska–Orbán-háború elfajulása után) Lázár János és Seszták Miklós leállította az M4-es autópálya építését az Abony és Fegyvernek közötti szakaszon. Lázárék arra hivatkoztak, hogy szerintük a kivitelező cégek kartellmegállapodást kötöttek – tehát már mégsem annyira racionálisak a költségek. Ki érti ezt? A kartellezés vádját később az Európai Bizottság többször cáfolta.

Járatritkítások terén sem tűnik konzekvensnek a kormányzat. „A vasút legalább szinten tartása gazdaságélénkítő és válságkezelő eszköz is. Ha a Fidesz kormányra kerül, az összes lezárt vonalon visszaállítja a vasúti közlekedést” – jelentette ki még ellenzékben Fónagy János, a fejlesztési tárca későbbi parlamenti államtitkára. Bár egyes vonalakon 2010 után valóban újraindították a forgalmat, azóta szép csendben ritkítják a vonatjáratokat, megszüntetik a távolsági buszközlekedést a párhuzamosságok fölszámolására hivatkozva. Az idei MÁV-menetrend is számos járatritkítást tartalmaz: nagyobb időközökkel jár a vonat Budapestről Veszprémbe, Zalaegerszegre, Székesfehérvár és Siófok felé. A MÁV alkatrészhiánnyal és egyes járatok kihasználatlanságával magyarázza a lépést.

A miniszterelnök szerint a tao nem közpénz, és az általa alapított Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia „az ide érkező magánadományoknak köszönhetően – közhasznú alapítványként – áll a lábán”. A felcsúti stadion avatóján Orbán Viktor a Hír24 riporterének kérdésére kommunista beidegződésnek nevezte a közpénzezést, Mészáros Lőrinc, a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány (FUNA) elnöke pedig a Heti Válasznak nyilatkozott úgy, hogy „közpénz egyetlen fillér sem jött”. Ennek azonban ellentmond, hogy a FUNA 2012-es közhasznúsági jelentésében eredetileg az szerepelt: központi költségvetési támogatásból 2,09 milliárd forinthoz jutottak, tehát az MLSZ- és taopénzeket – a hivatalos kommunikációval szemben – költségvetési támogatásnak minősítették. (Merthogy valójában az is: a társasági adó korábban az államkasszába vándorolt, ma már törvény teszi lehetővé, hogy bizonyos részét sportcélokra ajánlják föl.) Az alapítvány később korrigálta a „hibát” a jelentésben.

„A gazdáknak kell odaadni a földet, az állam ne folytasson államilag irányított mezőgazdasági tevékenységet, bízza azokra, akik ehhez értenek” – ezzel magyarázta az állami földek egy részének elárverezését Orbán Viktor tavaly a parlamentben. Majd azt állította: ezzel a kormány „egy százéves kisgazdaprogramot” hajt végre. Hasonlóan látta a helyzetet Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter is, aki az InfoRádióban azt ecsetelte: az a legjobb, ha a föld azoknak a tulajdonában van, akik megművelik. E nyilatkozatok csupán egy dologgal nincsenek összhangban: a valósággal. Kiderült ugyanis, hogy a földárveréseken induló és sok esetben taroló üzletemberek, politikusok, ügyvédek és családtagjaik százával végzik el a „last minute” aranykalászos gazdaképző tanfolyamokat, ami a földliciteken való részvétel előfeltétele. Sőt a Hír TV riportjából kiderült, be sem kell járni az órákra, hiszen „nem szokott előfordulni, hogy valaki megbukik”. A lényeg csupán az, hogy fizesse be a kurzus körülbelül 250 ezer forintos díját. Ennyit a gyorstalpaló tanfolyamról és arról, hogy a földek „hozzáértőkhöz” kerülnek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.