A sorkatonaság körüli kormányzati nyilatkozatcsokor örökzöld témát dobott ismét a felszínre, a politikusi igazmondásét. A közéletet figyelőknek ilyenkor nehéz eldönteniük, mikor mond igazat a kormánypárti, illetve ellenzéki politikus: most, vagy korábban, amikor még a jelenlegivel ellentétes állásponton volt. Egyáltalán: szándékosan hazudik-e, vagy már maga sem tudja, előzőleg mit mondott, tehát „véletlenül” beszél összevissza? Egyszerű bakiról van szó? Netán – és a sorkatonaság vagy a halálbüntetés ügyében sokan így érezhették – a közvélemény szondázásának szándékával dobnak be a köztudatba egy-egy ötletet, amit gyorsan cáfolnak is?
Kövér László házelnök, a Fidesz választmányi elnöke a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplapnak adott januári interjúban „katasztrofális hibának” nevezte a sorkötelezettség eltörlését, igaz, hozzátette, azt csak összeurópai döntéssel lehetne újra bevezetni. Ezután Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője a RTL Klubnak elismerte: a hadkötelezettség visszaállítása az elvi lehetőségek között van. Orbán Viktor miniszterelnök viszont kijelentette: „Nincs és nem is lesz napirenden a sorkatonai szolgálat ügye a kormányülésen, és sem most, sem később nem kívánnak foglalkozni ezzel a kérdéssel.”
Nemcsak a három megszólaló mostani véleménye között van kisebb-nagyobb különbség, hanem kettejük korábbi és jelenlegi álláspontja között is. Kövér László egy 1990-es portrékötetben még ezt írta a sorkatonaságról: „A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok. Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa – ott voltam – egy mini-Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük.” A miniszterelnök pedig 2001-ben egy honvédségi állománygyűlésen így méltatta a sorozást: „Minden fiatalnak be kell vonulnia katonai szolgálatra. [...] minden magyar fiatalembernek kell kapnia alaki kiképzést és bizonyos mértékű lelki felkészítést is. Ehhez ragaszkodni kell.”
Legyen vagy ne legyen szobra Hóman Bálintnak? – ettől volt hangos a média tavaly decemberben. A néhai kultuszminiszter munkássága mellett és ellen is lehet érveket fölsorakoztatni, ám nem szerencsés félévente váltogatni a véleményeket. Még akkor sem, ha a szoborállítás mögüli kihátrálásban – mint azzal Barack Obama a minap eldicsekedett – amerikai zsarolás is szerepet játszhatott.
Orbán Viktor tavaly májusban Székesfehérváron a Modern Városok Program kampánykörútján azt mondta: „Az első dolog, hogy emlékezzünk meg arról, hogy ennek a városnak Hóman Bálint volt az országgyűlési képviselője, akit nemrégiben jogi értelemben teljes mértékben rehabilitáltak. Ez a városunk rehabilitációját is jelenti, ezért üdvözöljük ezt a döntést, és örülök annak, hogy Hóman Bálint emléke Székesfehérvár városából nem tűnik el, és reméljük, hogy hamarosan a tudományos és közéleti rehabilitáció is meg fog történni.”
Decemberben aztán következett a száznyolcvan fokos fordulat. A parlamentben egy ellenzéki kérdésre válaszolva a kormányfő már a miatti örömét fejezte ki, hogy a Hóman-szobor fölállítását kezdeményező civilszervezet (amelynek megrendelésére egyébként időközben el is készítették a szobrot) jelezte, gyűjtést kezdenek, hogy visszaküldhessék a kapott állami támogatást. Kijelentette: „Nem támogatok olyan szoborállítást, ezért nem fogok támogatni személy szerint egyébként Horthy Miklósnak történő szoborállítást sem, aki egyébként a magyar alkotmány szerint egy olyan időszakban volt politikai vezető, amit a magyar alkotmány világosan úgy határoz meg, hogy Magyarország elvesztette a nemzeti szuverenitását. 1944. március 19-én elvesztettük a szuverenitásunkat, 1990. május 2-án pedig visszanyertük. A két időszak között megszállt ország voltunk; [...] olyan politikusnak nem támogathatja a kormány a szoborállítását, aki elnyomókkal működött együtt, és kollaborált Magyarország elnyomóival, akármilyen egyéb érdemei is vannak.”
Őszöd óta tudjuk, hogy hazudozásban Gyurcsány Ferenc utolérhetetlen. A déli határra épített kerítés kapcsán újfent bebizonyította, mennyire lehet őt komolyan venni. Tavaly szeptemberben még arról beszélt: „Minden nemzetközi normát és emberiességi szabályt megsért a kormány a határzárral.” Október 8-án az InfoRádiónak viszont már azt ecsetelte: „Én el tudom fogadni akár azt is, hogy kell fizikai határvédelem.”
Ám a kormánypárti politikusok sem voltak mindig lelkes kerítéspártiak. Kósa Lajos, a Fidesz akkori ügyvezető alelnöke, jelenlegi frakcióvezetője a Napi Gazdaságnak adott tavaly júniusi interjújában kijelentette, hogy nem lesz vaskerítés a határon, „egyszerűen nem fogjuk őket beengedni”. Ugyanazon a napon Rogán Antal akkori frakcióvezető, a miniszterelnök jelenlegi kabinetfőnöke pedig a Napi Gazdaság online kiadásának azt mondta: szó sincs arról, hogy szögesdrótot húznának fel, „nem fizikai határzárról szól a javaslat”. Pár nappal később Rogán már azt mondta: „A kerítéssel egyetértünk.”
Némileg kapcsolódik a kerítés témaköréhez a muszlimokhoz való hozzáállás, amelyben szintén nem sikerült következetesnek maradniuk politikusainknak. A miniszterelnök tavaly szeptemberben egy ENSZ-tanácskozáson úgy fogalmazott: „Én egy keresztény országból jövök, ezért hangsúlyozni szeretném, hogy a keresztény megközelítés nem tolerál semmilyen muszlimellenes politikát. A muzulmán hit, amit tisztelünk és becsülünk, nem felelős ebben a tömeges migrációs mozgásban. Arra kérlek benneteket, hogy csatlakozzatok az erőfeszítéseinkhez, hogy megelőzzük a muszlimellenes érzelmek terjesztését”. Ehhez képest még ugyanabban a hónapban azt közölte: „Nem akarunk együtt élni nagyszámú muszlim közösségekkel.”
A Civil Összefogás Fórum egyik tavalyi utcai plakátja pedig Vona Gábort szembesítette korábbi nyilatkozatával. A Jobbik elnöke ugyanis 2013-as törökországi látogatásán azt állította: „Az iszlám az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségében.”
Látványos ellentmondás feszül a miniszterelnök 2008-as és mostani véleménye között az oroszokkal való szerződések titkosításáról. Nyolc éve, még ellenzéki vezetőként azt hangoztatta: „Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni vagy olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak (...) Aki elveszi tőlünk és a választott képviselőktől a valóság megismerésének jogát, az valójában puccsot hajt végre az egész magyar néppel szemben.” Ehhez képest az Országgyűlés tavaly nem tíz, hanem harminc évre titkosította a paksi bővítésről szóló magyar–orosz alku részleteit, a szerződéseket, valamint az előkészítéshez kapcsolódó hatástanulmányokat.
„A halálbüntetés kérdését Magyarországon napirenden kell tartani, és tudatni kell, hogy semmitől sem riadunk vissza” – mondta tavaly áprilisban Orbán Viktor, miután egy kaposvári trafik fiatal eladónőjét brutálisan meggyilkolták. Azonban brüsszeli nyomásra két nappal később a kormányfő már arról biztosította az Európai Parlament elnökét, Martin Schulzot, hogy a magyar kormány nem akarja ezt bevezetni. Májusban viszont ismét visszakanyarodott a halálbüntetés témaköréhez, és azt javasolta, legyen tagállami hatáskör a bevezetése. Majd újabb vargabetű: júniusban a Helmut Kohl volt német kancellár 85. születésnapja alkalmából tartott konferencián elismerte: „Az EU-nak igaza van a halálbüntetés kérdésében, nem vezetheti be senki.”
„Jobb lenne, ha nem offshore-paradicsomokban bejegyzett külföldi cégek értékesítenék a letelepedési kötvényeket hatalmas haszonnal” – mondta Kósa Lajos az RTL Klubnak tavaly január 25-én. Másnap a Fidesz sajtóosztálya azt közölte az RTL Klubbal, hogy a politikus véleménye megváltozott, mivel tájékozódott az ügyről, és támogatásáról biztosította a frakciót. Hogy a tájékozódás milyen mélységű volt, nem tudni, mindenesetre lapunk épp a napokban adta hírül: eddig 95 milliárd forintot kerestek a letelepedési kötvényen az offshore- hátterű közvetítőcégek.
A Miniszterelnökséget vezető Lázár János véleménye is gyorsan változik, ha szükséges. 2014 júniusában kijelentette: „Az RTL fenyegeti az országot, megzsarolja a nézőket és a politikusokat. Ezt jó lenne, ha otthon, Németországban gyakorolná, és nem Magyarországon.” Pár napra rá pedig közölte: „Az RTL vezetése azt gondolja, törvényen felül állnak, nekik nem kell adózni, s aki adófizetésre kényszeríti őket, annak előveszik a családját. Ezt akkor engedi meg magának egy vállalat egy országgal, azok lakóival szemben, ha gyarmatnak tekinti.”
Csodák csodájára tavaly februárra – hosszas tárgyalások után – az RTL Klub tulajdonosa lett a kiegyensúlyozottság és a semlegesség megtestesítője: „A Bertelsmann-csoporttal folytatott megbeszélések során az RTL magyarországi műsorpolitikája fel sem merült. Mindkét fél számára fontos európai érték a sajtó szabadsága és a média függetlensége, a Bertelsmann-csoport elveit, így a kiegyensúlyozottságot és a semlegességet a magyar kormány nagyra becsüli.”
Lázár az M4-es autópálya ügyében sem tűnt következetesnek. 2014 áprilisában még azt írta Jávor Benedek országgyűlési képviselőnek küldött válaszlevelében: „Megítélésem szerint az M4-es autópálya-beruházás kilométerenkénti fajlagos költségének mértéke nem minősíthető irracionálisnak.” Egy évvel később (és a Simicska–Orbán-háború elfajulása után) Lázár János és Seszták Miklós leállította az M4-es autópálya építését az Abony és Fegyvernek közötti szakaszon. Lázárék arra hivatkoztak, hogy szerintük a kivitelező cégek kartellmegállapodást kötöttek – tehát már mégsem annyira racionálisak a költségek. Ki érti ezt? A kartellezés vádját később az Európai Bizottság többször cáfolta.
Járatritkítások terén sem tűnik konzekvensnek a kormányzat. „A vasút legalább szinten tartása gazdaságélénkítő és válságkezelő eszköz is. Ha a Fidesz kormányra kerül, az összes lezárt vonalon visszaállítja a vasúti közlekedést” – jelentette ki még ellenzékben Fónagy János, a fejlesztési tárca későbbi parlamenti államtitkára. Bár egyes vonalakon 2010 után valóban újraindították a forgalmat, azóta szép csendben ritkítják a vonatjáratokat, megszüntetik a távolsági buszközlekedést a párhuzamosságok fölszámolására hivatkozva. Az idei MÁV-menetrend is számos járatritkítást tartalmaz: nagyobb időközökkel jár a vonat Budapestről Veszprémbe, Zalaegerszegre, Székesfehérvár és Siófok felé. A MÁV alkatrészhiánnyal és egyes járatok kihasználatlanságával magyarázza a lépést.
A miniszterelnök szerint a tao nem közpénz, és az általa alapított Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia „az ide érkező magánadományoknak köszönhetően – közhasznú alapítványként – áll a lábán”. A felcsúti stadion avatóján Orbán Viktor a Hír24 riporterének kérdésére kommunista beidegződésnek nevezte a közpénzezést, Mészáros Lőrinc, a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány (FUNA) elnöke pedig a Heti Válasznak nyilatkozott úgy, hogy „közpénz egyetlen fillér sem jött”. Ennek azonban ellentmond, hogy a FUNA 2012-es közhasznúsági jelentésében eredetileg az szerepelt: központi költségvetési támogatásból 2,09 milliárd forinthoz jutottak, tehát az MLSZ- és taopénzeket – a hivatalos kommunikációval szemben – költségvetési támogatásnak minősítették. (Merthogy valójában az is: a társasági adó korábban az államkasszába vándorolt, ma már törvény teszi lehetővé, hogy bizonyos részét sportcélokra ajánlják föl.) Az alapítvány később korrigálta a „hibát” a jelentésben.
„A gazdáknak kell odaadni a földet, az állam ne folytasson államilag irányított mezőgazdasági tevékenységet, bízza azokra, akik ehhez értenek” – ezzel magyarázta az állami földek egy részének elárverezését Orbán Viktor tavaly a parlamentben. Majd azt állította: ezzel a kormány „egy százéves kisgazdaprogramot” hajt végre. Hasonlóan látta a helyzetet Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter is, aki az InfoRádióban azt ecsetelte: az a legjobb, ha a föld azoknak a tulajdonában van, akik megművelik. E nyilatkozatok csupán egy dologgal nincsenek összhangban: a valósággal. Kiderült ugyanis, hogy a földárveréseken induló és sok esetben taroló üzletemberek, politikusok, ügyvédek és családtagjaik százával végzik el a „last minute” aranykalászos gazdaképző tanfolyamokat, ami a földliciteken való részvétel előfeltétele. Sőt a Hír TV riportjából kiderült, be sem kell járni az órákra, hiszen „nem szokott előfordulni, hogy valaki megbukik”. A lényeg csupán az, hogy fizesse be a kurzus körülbelül 250 ezer forintos díját. Ennyit a gyorstalpaló tanfolyamról és arról, hogy a földek „hozzáértőkhöz” kerülnek.
