„Fényképezz le ezzel a táblával a háttérben, beállok elé” – Kész Zoltán független országgyűlési képviselő szavai ezek a Pedagógusok Szakszervezete által szervezett tüntetésen. A táblán a következő felirat szerepelt: Kezdő tanári bér 3 évig: nettó 112 ezer forint. A veszprémi politikus az Alkotmány utca és a Kossuth tér sarkán állt, háta mögül folyamatosan érkeztek a demonstrálók: a legtöbben a Szalay utca felől, itt egyébként a főleg szakszervezetiekből álló, folyamatosan sípoló, kolompoló és csengető tömeg füttyel és pfujolással fejezte ki nemtetszését, amikor elhaladt az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt.
Kész lapunknak nyilatkozva keleties posványról beszélt, és nem a folyamatosan ömlő esőre célzott, hanem arra az oktatási rendszerre, amely ellen egykori tanárként, de apaként és politikusként is tüntet. Nem ő volt az egyetlen ellenzéki egyébként: megjelent a PM-es Szabó Tímea és Barabás Richárd, a szocialista Nyakó István, az Együttet Juhász Péter képviselte, a Demokratikus Koalíciót Szabó Zoltán.
– „A köznevelés állatorvosi lova megdöglött” – olvassa el összefoglalónkat
És noha a többezres, esernyős Kossuth téri tömeg nagyját kétségkívül az együtt mozduló tantestületek és tanárok adták, szép számmal voltak olyanok is a tüntetésen, akik egyszerűen csak szimpatizáltak a pedagógusok sztrájkbizottságának 25 pontos követelésével, vagy valami egészen más okuk volt megjelenni. Úgyhogy itt volt az utóbbi tíz év összes tüntetését végigáruló pereces, megjelentek még az MTA Politikatudományi Intézetének kutatói is, akik szórólapon ajánlották figyelmünkbe internetes kérdőívüket, a demonstráció résztvevőinek szociológiai hátterét kutatandó. Kiadványt is cseréltek a délutáni antifasiszta megmozdulás szervezőivel. Közben a közeli szuvenírárus rikkancs üzemmódba váltott, és kalocsai mintás blúzok helyett esernyőt és hideg sört kezdett kínálni. „Művészként zsigerileg érzem, hogy ez nem egy boldog ország” – mondta kérdésünkre Kelemen Kata, aki hozzáteszi, nincs iskoláskorú gyermeke, de biztos benne, hogy ha lenne, nem bírná azt a légkört, amely ma uralkodik az iskolákban.
Erről az atmoszféráról célszerű lenne a pedagógusokat megkérdezni, elvégre jó sokan vannak, de a legtöbbjük vagy szóval, vagy testbeszéddel jelzi: nem akar nyilatkozni. Közvetlen módon így csak a tanártársadalom egészének reakcióiból olvashatunk, úgymint a taps, a fütyülés, a „Nem hagyjuk!” vagy az „Orbán, takarodj!” skandálásának hangereje. Ez alapján kijelenthető, hogy a Skype-on nézett unokák és az oktatás helyett stadionokra és a felcsúti kisvasútra költött milliárdok verték ki a legjobban a biztosítékot. Ováció fogadja a Mendrey László PDSZ-elnök által pedzegetett sztrájkot és a Galló Istvánné PSZ-vezető által említett dakota közmondásból előhozott döglött lovat. Beszédes volt viszont a csend, amikor Csóti István, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke azt kérte hallgatóságától, hogy ismételje vele: „Be a szakszervezetbe!” Le is vonult a színpadról.
A tanárok mellett ott voltak a velük szimpatizálók, ők szívesen is nyilatkoztak az MNO-nak. Egy ősz hajú, európai uniós zászlót szorító férfi például a nevét is elmondja: Szabó Gábor. Sietve és büszkén teszi hozzá, hogy nem azonos Szabó Gábor Tuareggel (ő egyébként szintén kint ázott a Kossuth téren), de büszkén megjegyzi, hogy névrokonával egyetemben ő is rajta van a Fidelitas provokátorlistáján, csak mert március 15-én ki merte fütyülni Orbán Viktort. Szabó szerint azért jött a tüntetésre, mert már sok más területhez hasonlóan az oktatás is abba az állapotba jutott, hogy arra reagálni kell, az uniós zászlót pedig azért hozta, mert szerinte Brüsszel tud még nekünk védelmet nyújtani és a demokráciát biztosítani.
Körülbelül húsz méterre áll az unió nagy rajongójától egy ősz hajú férfi, oldalán nemeztáska. Szűcs Jenő kérdés nélkül mondja, hogy ő jobbikos, elmondása szerint kijöttek többen is, „csak nem szervezetten, mint a szocik”. (Valóban, láttunk Harcos-pólót és Árpád-sávos zászlót is a tömegben, nem csak szivárványos PDSZ-lobogót vagy PSZ-es pengezászlót.) Ahogy a rendezvény házigazdája fogalmazott, az eső is siratja a magyar közoktatást, így tesz Szűcs is, aki szerint „a Fidesz csak tovább rontott azon, amit az MSZP és az SZDSZ azelőtt elcseszett”. „Pedig bíztunk bennük” – teszi hozzá. Felesége óvodapedagógus, de ő is sejti, milyen a Klik: településükön ugyanis egy vezető alá sorolták az összes óvodát, így pontosan ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint az iskolai tanárok.
Utóbbiakról pedig Varga Attila pályaelhagyó történelem- és latintanártól hallunk, felesége ugyanis még most is biológiát tanít egy jó nevű Pest megyei gimnáziumban. Az oktatás rendszerét összességében úgy jellemzi, hogy esik szét darabokra, ennek szerinte csak tünetei a folyamatosan csúszó bérletpénz, az állandóan elmaradó technikai fejlesztések vagy a megfizethetetlen informatikusok. „Azért megfizethetetlenek, mert nincs pénze az iskolának” – mondta keserű, beletörődő mosollyal. A demonstráció a Szózat eléneklésével, majd a Sándor Mária, a fekete ruhás ápolónő által kért, ötperces néma csenddel ért véget. A hallgatás alatt ugyan hallatszottak a környező utcákból átszűrődő szirénák, és egy-egy mobiltelefon is csöngeni kezdett, de mégis az áztató eső kopogása volt a legbeszédesebb a Kossuth téren.
