Hangulatjelentés a tömegből: ilyen volt a pedagógusok tüntetése

Ott voltunk a csordultig telt Kossuth téren, az esernyők között kérdezősködtünk és figyeltünk.

Erről az atmoszféráról célszerű lenne a pedagógusokat megkérdezni, elvégre jó sokan vannak, de a legtöbbjük vagy szóval, vagy testbeszéddel jelzi: nem akar nyilatkozni. Közvetlen módon így csak a tanártársadalom egészének reakcióiból olvashatunk, úgymint a taps, a fütyülés, a „Nem hagyjuk!” vagy az „Orbán, takarodj!” skandálásának hangereje. Ez alapján kijelenthető, hogy a Skype-on nézett unokák és az oktatás helyett stadionokra és a felcsúti kisvasútra költött milliárdok verték ki a legjobban a biztosítékot. Ováció fogadja a Mendrey László PDSZ-elnök által pedzegetett sztrájkot és a Galló Istvánné PSZ-vezető által említett dakota közmondásból előhozott döglött lovat. Beszédes volt viszont a csend, amikor Csóti István, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke azt kérte hallgatóságától, hogy ismételje vele: „Be a szakszervezetbe!” Le is vonult a színpadról.

A tanárok mellett ott voltak a velük szimpatizálók, ők szívesen is nyilatkoztak az MNO-nak. Egy ősz hajú, európai uniós zászlót szorító férfi például a nevét is elmondja: Szabó Gábor. Sietve és büszkén teszi hozzá, hogy nem azonos Szabó Gábor Tuareggel (ő egyébként szintén kint ázott a Kossuth téren), de büszkén megjegyzi, hogy névrokonával egyetemben ő is rajta van a Fidelitas provokátorlistáján, csak mert március 15-én ki merte fütyülni Orbán Viktort. Szabó szerint azért jött a tüntetésre, mert már sok más területhez hasonlóan az oktatás is abba az állapotba jutott, hogy arra reagálni kell, az uniós zászlót pedig azért hozta, mert szerinte Brüsszel tud még nekünk védelmet nyújtani és a demokráciát biztosítani.

Körülbelül húsz méterre áll az unió nagy rajongójától egy ősz hajú férfi, oldalán nemeztáska. Szűcs Jenő kérdés nélkül mondja, hogy ő jobbikos, elmondása szerint kijöttek többen is, „csak nem szervezetten, mint a szocik”. (Valóban, láttunk Harcos-pólót és Árpád-sávos zászlót is a tömegben, nem csak szivárványos PDSZ-lobogót vagy PSZ-es pengezászlót.) Ahogy a rendezvény házigazdája fogalmazott, az eső is siratja a magyar közoktatást, így tesz Szűcs is, aki szerint „a Fidesz csak tovább rontott azon, amit az MSZP és az SZDSZ azelőtt elcseszett”. „Pedig bíztunk bennük” – teszi hozzá. Felesége óvodapedagógus, de ő is sejti, milyen a Klik: településükön ugyanis egy vezető alá sorolták az összes óvodát, így pontosan ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint az iskolai tanárok.

Utóbbiakról pedig Varga Attila pályaelhagyó történelem- és latintanártól hallunk, felesége ugyanis még most is biológiát tanít egy jó nevű Pest megyei gimnáziumban. Az oktatás rendszerét összességében úgy jellemzi, hogy esik szét darabokra, ennek szerinte csak tünetei a folyamatosan csúszó bérletpénz, az állandóan elmaradó technikai fejlesztések vagy a megfizethetetlen informatikusok. „Azért megfizethetetlenek, mert nincs pénze az iskolának” – mondta keserű, beletörődő mosollyal. A demonstráció a Szózat eléneklésével, majd a Sándor Mária, a fekete ruhás ápolónő által kért, ötperces néma csenddel ért véget. A hallgatás alatt ugyan hallatszottak a környező utcákból átszűrődő szirénák, és egy-egy mobiltelefon is csöngeni kezdett, de mégis az áztató eső kopogása volt a legbeszédesebb a Kossuth téren.