„Túléltem” egy délutánt egy magyar mecsetben

A Magyar Iszlám Közösség angyalföldi imahelyén vesztettem el „mecsetszüzességem”.

„Szálem alejkum!” – köszöntött Tóth István, a Magyar Iszlám Közösség alelnöke az Angyalföld szélén, egy lakóház alsó szintjén fekvő mecsetbe lépve. A saroképület túlsó felén egyébként hentes üzemel, ahol különféle sertéshúsokat is kapni – ezt onnan tudom, hogy erről az oldalról érkeztem, miközben elsétált mellettem egy srác „Harcos” feliratú bomberdzsekiben, amelynek lehúzott cipzárai között egy pólóról Adolf Hitler arcképe kandikált ki.

Egy diákcsoport után érkeztem: ők a budai Petőfi Sándor Gimnáziumból érkeztek Ősz Gábor vezetésével. A pedagógus évek óta hozza csoportjait a Magyar Iszlám Közösséghez, emellett a keresztény felekezeteket és a zsidó vallást is igyekszik megismertetni, hogy erősítse a gyerekekben a toleranciát és hangsúlyozza a békés együttélés fontosságát – mondta az MNO-nak Ősz. A puritán mecsetbe lépve egy halomnyi doboz tűnt fel: Tóth István elmondása szerint ötezer Korán van ezekben, amelyeket ingyen kaptak Dubajból, ám vámot és különféle illetékeket kellett fizetniük azért, hogy behozhassák az országba.

Mecset bárhol lehet, ha megvannak benne a funkcionális részek – mondta szabadkozva előadása elején Kovács Miklós Ahmed, a mecset imámja és a Magyar Iszlám Közösség másik alelnöke, majd gyorsan megtartotta a déli imát, amelyen rajta kívül még hárman vettek részt – miközben hátul a diákok sutyorogtak és meglepődve szemlélték az eseményeket.

Kovács Miklós Ahmed az iszlám lényegéről beszélt ezt követően, megemlítve, milyen sok hasonlóság akad a kereszténység, iszlám és zsidó hit között. Ezt követően az iszlám magyarországi történetét foglalta össze nagy vonalakban, kiemelve, hogy március 30-án lesz száz éve, hogy bevett vallás lett idehaza. Kovács Miklós Ahmed szerint negyvenezer muszlim él ma Magyarországon – ahol két iszlám egyház is működik –, a Magyar Iszlám Közösségnek pedig négy mecsete van.

Ezt követték volna a diákok kérdései, ám ők a vártnál is megszeppentebbek voltak, így kísérőtanáraik tolmácsolták kérdéseiket. Felmerült, hogy mennyi időt vesz igénybe a napi ötszöri imádkozás és hogy gyakorolhatják-e vallásukat munkahelyükön a magyarországi muszlimok. Kovács Miklós Ahmed szerint egy ima annyi időt vesz igénybe, mintha valaki meginna egy kávét és elszívna egy cigit, igaz, egy nap alatt összesen egyórányi imádkozás is összejöhet. Idehaza viszont nem toleránsak a munkáltatók, de a muszlimok nap végén bepótolhatják az elmaradt imáikat. Egy másik kérdésre válaszolva az imám elárulta: nem feltétlenül kell tudni arabul ahhoz, hogy gyakorolni lehessen a vallást, igaz, néhány meghatározott mondatot muszáj megtanulni.

Az Iszlám Állammal kapcsolatban Kovács Miklós Ahmed elmondta: az se nem iszlám, se nem állam. Az iszlám ugyanis békés vallás, amely elítéli az erőszakot. Állítása szerint nem lehet bűnözők alapján megítélni egy vallás összes követőjét – egyébként is, a 1,5-2 milliárd muszlimból csupán pár százezren ilyen szélsőségesek. Hozzátette: a terroristák nem a menekültekkel együtt érkeztek Európába, hanem – mint azt a párizsi merénylet egyik elkövetőjének, Salah Abdeslamnak a példája is mutatta – sokadik generációs leszármazottakról van szó, akik adott esetben nem is muszlim nevelést kaptak (Abdeslam például pár éve marihuánát is árult, ami muszlim nevelés esetén elképzelhetetlen lett volna).

A diákokat végül ebéddel vendégelték meg, ahol megtudhatták, hogy a muszlimok sem sertést, sem döghúst, sem ragadozók húsát nem ehetik – kivéve a ragadozó halakat, mondta egy muszlim férfi nevetve a mecsetben.

Mivel volt még egy kis idő a hivatalos nyílt nap kezdetéig, beszéltünk Tóth Istvánnal, a Magyar Iszlám Közösség alelnökével. Az MNO-nak elmondta: az előző nyílt napot novemberben tartották, pont egy nappal a párizsi terrortámadást követően. „Nagyon szerencsétlen időpont volt ( ), de aki ilyenre eljön, az inkább kíváncsi, mint ellenséges” – jelentette ki, hozzátéve, hogy idén már havi rendszerességgel szeretnék informálni az érdeklődőket, azért is, mert akadémikusok is nyilatkoznak mostanában „eszement dolgokat” szerinte. Tóth István úgy véli, a „migránsválság” előtt „senkit nem érdekelt”, hogy léteznek magyarországi muszlimok. Akkor hetente maximum egy gyűlölködő levelet kaptak, most már a hét minden napján, szinte minden órában.

A Magyar Iszlám Közösség segélyek révén segítette a migránsokat Röszkén, Szegeden és a Keleti pályaudvarnál is – mondta Tóth István, hozzátéve: hitbéli kérdésekben nem kellett eljárniuk, mert nagyon sokféle vallású és nemzetiségű menekülttel – köztük gazdasági migránsokkal is – találkoztak. Elmondása szerint a muszlimok között sem gyakorolja mindenki a vallását, egyre elterjedtebb jelenség az elvilágiasodás. Remélték, hogy más egyházakat is rá tudnak vezetni arra, hogy „van olyan, hogy felebaráti szeretet, meg segítünk a rászorulóknak, meg ilyenek Ez nem nagyon valósult meg.” Arra a kérdésemre – amelyet a MigSzol nyelvoktatását reklámozó fali hirdetésére alapoztam –, hogy hozzájuk eljutottak-e migránsok, azt mondta: nem volt jellemző, inkább a Keleti közelében lévő mecsetbe jártak. De náluk is nagyon vegyes a nemzetiségi összetétel, péntekenként sok török, arab – például líbiaiak, a követség dolgozói is –, pakisztáni, bosnyák, kasmíri stb. gyűlik össze, közülük sokan nem beszélnek még magyarul.

Amikor a migrációs helyzet miatt megszaporodó számú atrocitásokat kezdem firtatni, elmondta, őt gyakran nézik zsidónak, arab származású ismerőseiket pedig cigánynak, de a férfiakon nem nagyon szokott látszani, hogy muszlimok. Inkább a nőket érik kellemetlenségek, tavaly egy férfi késsel fenyegetett egy muszlim nőt a buszon, a Keletinél pedig meg is ütöttek egy iszlám hitű nőt. „Ilyen van folyamatosan” – mondta kissé csalódottan, hozzátéve: verbális támadások is folyton érik őket. „Az e-mailekre én szoktam válaszolni, általában orvoshoz küldöm őket” – jelentette ki Tóth István, aki reméli, hogy csak „Facebook-huszár és fotelforradalmár” szinten maradnak az ilyen atrocitások.

Tóth szerint a kormányzat „hecckampányt” folytatott a muszlimok ellen a „migránsválság” során. Arra a kérdésemre, hogy a kormány velük fenntartott kommunikációjában is jelentkezik-e ez, azt mondta, hogy március 30-i ünnepségükre – amelyen a 100 éve bejegyzett iszlámot ünneplik – Orbán Viktor miniszterelnököt, Balog Zoltán emberi erőforrásért felelős minisztert és Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárt is meghívták, még januárban. Végül sokadik megkeresésre mindannyian más elfoglaltságra hivatkoztak, egy minisztériumi osztályvezető képviseli majd a magyar államot, míg Colleen Bell amerikai nagykövet asszony részt vesz majd az eseményen. „Nekem az Egyesült Államok nem a szívem csücske és nem a demokrácia mintaképe mindenféle tekintetben, de lehet, hogy itt most demokráciából meg toleranciából ők mutatnak példát nekünk” – állította Tóth István.

Arra a kérdésre, hogy tudnak-e magyarországi szélsőségesről, Tóth azt válaszolta, hogy nem. „Elég sokféle irányzat van nálunk képviselve, de nem a szélsőség. Legjobb tudomásunk szerint innen, Magyarországról a Daeshhez sem ment ki senki” – tette hozzá Tóth István.

A nyílt napra ezúttal nem érkeztek negyvenen, csupán tizenöt-húszan voltunk a mecsetben, ennek fele volt érdeklődő vendég, a többiek muszlimok. Mint kiderült, egyikük sem született muszlim, a gyerekeken kívül mindannyian „betértek” – ahogy ők mondták. A vendégek között csupán egy férfi akadt: András keresztény és zsidó iskolába is járt, ám hindu lett belőle. Az MNO-nak elmondta: az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociális munkás szakának hallgatójaként érdeklődött a nyílt nap iránt – végül ő kérdezett a legtöbbet. Egy középkorú nő két fiatal lánnyal is befutott, valamint Kitti is, akit tudományos érdeklődése vezette a Magyar Iszlám Közösség mecsetébe. Ahol egyébként tilos a dohányzás – ennek ellenére egy muszlim rágyújtott az ajtóban –, valamint a mobiltelefonokat is ki kell kapcsolni vagy le kell némítani – persze hogy Tóth István telefonja csörrent meg a beszélgetés egy adott pontján.

A vendéglátók nagyon készségesek és kedvesek voltak: muszlim hölgyek kendőt osztottak a női vendégeknek, akik meg is tarthatták a ruhadarabot. A nyílt napot a délutáni ima szakította félbe, amely alatt a látogatók süteményeket, sós olajos magvakat és kávét is fogyaszthattak az előtérben – vagy nézhették, ahogy hét férfi hajlong egymás mellett, mialatt a muszlim nők a galérián, külön imádkoztak.

Kovács Miklós Ahmed elmondta: a vendégek most megbizonyosodhattak arról, hogy mecsetükben „nem folyik semmiféle kiképzés vagy bármi, ami törvénysértő lenne”, majd elmondta, hogy a kormány a muszlimok elleni hangulatkeltéssel politikai hasznot remél, ám csak barátokat veszít: a muszlim országokban szerinte egyre rosszabb hazánk megítélése. Emellett a kormány „magyarok biztonságával, életével játszik” – vélte. Hosszasan cáfolta történészek és orientalisták kijelentéseit is, bemutatva, hogy a muszlimok nem bűnözők (negyvenezer muszlimból csak húsz ül börtönben Magyarországon), nem antiszemiták, nem nemi erőszakolók, nem homofóbok és nem terroristák (nem voltak efféle bűncselekmények Magyarországon). A médiáról sem volt jó véleménnyel Kovács Miklós Ahmed, aki szerint az újságok mindig hangsúlyozzák, ha egy bűncselekménynek muszlim volt az elkövetője, holott a vallási orientációja irreleváns. Kérdésemre, hogy az iszlám országok sajtótermékei kiemelik-e a vallási hovatartozást, egyértelmű választ kaptam: nem.

A vendégek – a diákokhoz képest – nagyon aktívak voltak, kérdésekkel bombázták az imámot és társait, akik igyekeztek mindenre válaszolni. Megtudtuk például, hogy az Iszlám Államtól folyamatosan elhatárolódnak az iszlám jog tudósainak különböző csoportjai, csak éppen a média nem számol be erről nyugaton. A nők helyzetére is rákérdeztek, Kovács Miklós Ahmed szerint az iszlám konzervatív családmodellt alkalmaz, és néhány évtizede még nyugaton is hasonlóan gondolkodtak a hagyományos családi szerepekről, mint most a muszlimok. Amikor különbségként rámutattam a többnejűségre, Kovács elmagyarázta, hogy annak arab gyökerei vannak: az iszlám előtt egy arabnak bármennyi felesége lehetett, de egy muszlimnak már „csak” maximum négy. Őket egyenlő módon kell támogatni, ám mivel ez ma már költséges egy családfenntartó férfinak, nem jellemző a többnejűség a muszlimok között sem.

Arra irányuló kérdés is érkezett, hogy fel kell-e vegye egy muszlim feleség a férje hitét. Kovács Miklós Ahmed szerint erre nincs szükség, sőt nem is jó, ha csak a férje kedvéért vált vallást a nő, mert akkor nem belülről jövő a szándék. Ugyanakkor egy muszlim férfinak kötelessége muszlimként nevelni gyermekeit, így ezt a témát még érdemes házasság előtt átbeszélni. Az esemény végén ismét szóba került, hogy erőszakos atrocitások érik a muszlim nőket Magyarországon – ekkor felbolydultak a kendős hölgyek is, sorra mesélték élményeiket arról miként bámulták meg őket vagy szóltak be nekik. Végül kedélyesen kisebb csoportokban kezdtek beszélgetni a vendégek a vendéglátókkal. A hölgyek arról értekeztek, hogy szabad-e piercinget vagy tetoválást viselni, ám a válaszokat már nem hallottam, mert egy muszlim férfi odajött hozzám mosolyogva. „Honnan is jöttél, Magyar Nemzet? Akkor most megírod, hogyan gyártottunk bombát és miket tervezünk?” – mondta nevetve, majd útravalóul megrázta a kezem.