Csak részben vagy korlátozott sikerekkel valósultak meg a kórházak 2012–13-as állami átvételénél kitűzött célok – állapította meg egy, a kormánynak készült tanulmányában a Századvég. Az intézet több javaslatot is tett az egészségügy javítása érdekében: ezekről a Vs.hu számolt be hétfőn, a Századvég kiperelt elemzéseit bemutató sorozatának újabb részében. Az egészségügy átalakításával kapcsolatos tanulmányt 2014 szeptemberében készítette a Századvég az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) megbízásából.
Az elemzés nem kímélte a kormányt: a századvégesek szerint nem történt meg a járóbeteg-ellátás rendszerszintű fejlesztése, az egészségfejlesztés területén pedig nem születtek országosan kiterjeszthető modellek. A nehéz anyagi helyzetben lévő intézmények gazdasági háttere nem sokat változott: önkormányzati kiegészítő források helyett már a GYEMSZI keretéből próbálták biztosítani a kórházak működési fenntarthatóságát.
A Századvég szerint a munkaerő-elvándorlás is jelezte az egészségügy fenntarthatatlanságát: megjelent annak veszélye is, hogy szükséges mennyiségű orvos egyszerűen már nem lesz elérhető Magyarországon.
Javaslatokat is tett a Századvég: úgy látták, orvosválasztási díjat lehetne bevezetni, ami kiválthatná a hálapénzt. Felméréseikre hivatkozva közölték: a vizitdíjjal szemben a lakosság kétharmada szívesen fizetne azért, hogy szabadon választhassa meg kezelőorvosát, intézményét. A tanulmány azt állapította meg, hogy nagyjából annyian fizetnének a szabad orvosválasztásért, mint ahányan hálapénzt adnak: így szerinte csak akkor lehet a hálapénz legális kiváltója ez a díj, ha biztosan tudja helyettesíteni azt. Alacsony díjra tett javaslatot az agytröszt, szerinte ugyanis a kötelezően megszabott magas díjtétel elégedetlenséget váltana ki. Viszont az orvosi magánkonzultációs díj már lehetne magas: „a konzultációs díj megfizetésével jelezhetné a páciens, hogy ő valójában hálapénzt akart fizetni”.
Bizonytalan volt ugyanakkor ezt a javaslatát illetően a Századvég: később már úgy vélte, a hátrányosabb helyzetben lévők számára is fenn kellene tartani a szabad orvosválasztás jogát, utóbbi tiltása pedig hozzájárulna a szakember-elvándorláshoz és a szakdolgozói ellenálláshoz. Valamilyen minőségbiztosítási rendszer mindenképp kellene a változáshoz a Századvég szerint, ugyanakkor a jelenlegi helyzetet lesújtónak látták: szerintük a magyar kórházi osztályok jó része még a szakmai minimumfeltételeket sem képesek teljesíteni.
Nemcsak Gyurcsányék látták úgy, hogy túl sokszor szaladgálnak orvoshoz az emberek: a Századvég is arra a megállapításra jutott, hogy túl magas az orvos-beteg találkozások aránya. Ezek egy része szakmailag nem indokolt az agytröszt szerint, viszont csak viszi a pénzt, így a lakossági igénybevétel csökkentése miatt adná magát a vizitdíj bevezetésének lehetősége. Na, ezt azért nem javasolta a Századvég, hivatkozva a 2009-es népszavazásra és saját közvélemény-kutatási adataira: legkevésbé épp a kormánypárti szavazók lettek volna hajlandóak fizetni, nyilván nem függetlenül attól, hogy korábban Orbánék is épp ez ellen kampányoltak. (Legmagasabb arányban pedig a bevezetés mellett kardoskodó Gyurcsány támogatói, a DK-sok voltak hajlandóak.) Volt viszont másik ötlete a Századvégnek: a cég szerint alacsonyabb kockázatú állapotokban a nagyobb várakozási idő, tehát a várólista is elrettenthetné az embereket. A várólisták mellett szólt az is, hogy ez a magánellátás felé terelné a betegeket. Az elemző magánellátásokkal kapcsolatos kutatása szerint 65 százaléknyian választottak azért magánellátást az állami helyett, mert így hamarabb kaptak időpontot vizsgálatra, illetve beavatkozásra.
Azért itt is visszatáncolt valamelyest a cég: nem sokkal később már arról értekezett, hogy „semmilyen célérték nincsen arra nézve, hogy az állapot tartós romlásának a kockázata nélkül és a beteg számára elviselhető módon milyen egészségügyi szükséglet esetén mi a megengedhető várakozási idő”.
Nagyobb átalakítást is javasolt a Századvég: úgy látta, 30-35, egyenként 200-400 ezer lakost lefedő integrált egészségügyi térségre (IET) lenne szükség, és a kórházi trösztökben zajlana az egynapos-, a fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás. Az elemzés szerint így a városi kórházak specializált ellátást nyújtanának, az egyéb kapacitásokat pedig a hatékonysági szempontokat figyelembe véve osztanák fel. A közös gazdasági és adminisztratív irányítással a költségeket lehetne csökkenteni, és megszűnhetnének a párhuzamos funkciók is. Költségvetési intézményként működnének az IET-ek, az egészségbiztosító pedig eszerint a tröszt egészével kötne finanszírozási szerződést. A szakorvosok bérhelyzete pedig javulhatott volna azzal, hogy a szakszemélyzet több intézmény munkáját is segíti.
Az aktív kórházi ágyakat így húsz százalékkal, nyolcezer ággyal csökkentették volna 2020-ig, átterelve sokakat az egynapos- és járóbeteg-ellátásba.
Reformterveihez a Századvég egyszeri 70-90 milliárdos, illetve további évi 230-260 milliárdos ráfordítást javasolt. Így az egészségügyi közkiadások uniós szinten is rendkívül alacsony mértéke 4,8 százalékos GDP-hez viszonyított arányról 5,7 százalékra emelkedhetett volna a cég szerint.
A Századvég-akták korábbi részeiről is beszámoltunk, ezeket a cikkeket ide kattintva tekintheti meg. A cég körülbelül négymilliárdért készített elemzéseket a kormánynak, ezek kiadásáért pedig évekig pereskedett az Origo egykori, a Vs.hu jelenlegi újságírója. Bár több tízezer oldalról van szó, a most elindított cikksorozat első részeiből kiderült, hogy ebben sok a használhatatlan adat, gyorsjegyzet, melyekkel a kormány adott esetben nem sok mindent tud kezdeni.
