Cigányok hátrányban: tombol a szegregáció

A roma gyerekek közel háromnegyede jár olyan iskolába, ahol már ők vannak többségben.

a szegregáció nem csak a cigányok által nagyobb arányban lakott, elszegényedő kistérségekben van jelen

– ahogy arra rendszerint hivatkoznak a tendenciával szemben tehetetlennek mutatkozó, magukat mentegető döntéshozók –, hanem akár megyei jogú városokban és egyes fővárosi kerületekben is, ami sehogyan nem indokolható a területi elkülönülés problémájával.

Legalább tíz-tizenkétféle okra hivatkozva különítik el a roma származású gyerekeket nem roma társaiktól – emelte ki Daróczi. Ezek közül a legkárosabb, amikor enyhe fokban értelmi fogyatékossá minősítik őket a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma szakmai irányítása alá tartozó és jellemzően a megyei közgyűlések által fenntartott tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok, sok esetben akkor is, amikor az nem lenne indokolt. Ez talán a szegregáció létező legsúlyosabb fajtája, egyrészt mert már kisgyerekkorban olyan stigmát kapnak a tanulók, ami egész életükben elkíséri őket, másrészt mert a kelleténél alacsonyabb minőségű oktatásban részesülnek. Ez pedig nyilván erősen korlátozni fogja továbbtanulási, majd munkavállalási képességüket is, tehát lehetőséget sem kapnak a felnőttkori boldogulásra.

Másik bevett gyakorlat, amikor a fenntartók szándékosan úgy alakítják ki az iskolák beiratkozási körzethatárait, hogy az egyik helyre csak hátrányos és halmozottan hátrányos, valamint roma nebulók kerüljenek, míg a másikba a nem romák. Általános tapasztalat az is, hogy az egyházi intézmények felszívják a helyi „elitet”, amire az állami iskolák gyakran az osztályaik közötti különbségtétellel reagálnak.

A cigányok elkülönítése elleni küzdelem decentralizált iskolarendszerben az önkormányzati és egyházi, illetve más intézményfenntartók együttműködése nélkül nem lehet sikeres – mutat rá Szendrey. Az államosított szisztémában viszont hatékonyabb eszközök léteznek a probléma ellen, politikai akarat azonban nincs. A roma gyerekek úgynevezett felzárkóztató oktatását legitimizáló kormányzati kommunikáció és az annak nyomán született jogszabály sajnos éppen erre világít rá – véli a szakember.

A 2013-as centralizáció elvileg az iskolák közötti óriási különbségek csökkentését és az esélyegyenlőség javítását szolgálta volna. Szendrey szerint azonban valójában

nem történtek olyan oktatásirányítási lépések, amelyek a szegregáció felszámolását célozták volna.

Ellenkezőleg: a jogi környezet felpuhítására tett lépések, az oktatási integrációt megvalósító iskolák finanszírozásának elvonása, a szakmai támogató programok kiüresítése, eltűnése és az egyházi fenntartású intézmények térnyerésével az iskolai szelekció erősödése a roma gyerekek szegregációját növeli országszerte.

Annak ismeretében ugyanis, hogy egy 2006-os tanulmány szerint fejenként akár 70 ezer euróval (21,7 millió forint – egész életre vetítve) kellene kevesebbet költenie a magyar államnak, ha egy cigánygyerek érettségit szerezne, különösen sürgető lehetne az állam számára a probléma mielőbbi orvoslása. Ez az összeg ugyanis nem menne el többek között börtönök fenntartására, vagy a szegények esetén gyakrabban előforduló betegségek kezelésére, illetve szociális juttatásokra, miközben drasztikusan emelkedne az érintettek által befizetett különböző adók mértéke.

Hiába a hazai bíróságokon legfelső szinten született számos bírói ítélet ami megállapítja a szegregációt és kötelezi az érintett iskolákat és fenntartójukat a jogsértő elkülönítés felszámolására, nincs hatékony jogorvoslat, és a rendszerszintű diszkrimináció tovább folytatódik az országban.