„Csak korrupcióval kerülhet be a politikus a sajtóba”

Önkritikát gyakorolt egy MSZP-s politikus a Policy Solutions konferenciáján, kutatók pedig a magyar fiatalokat elemezték.

Hiller is azt emelte ki: a kutatás szerinte megmutatta, hogy a fiatalabbaknak is azok a fontos dolgok, amik az idősebbeknek: átlátják az egészségügy és az oktatás lényegi voltát. Csakhogy szerinte, ahogy apáink és nagyapáink tanultak, az még jóval inkább ugyanolyan volt, szemben az Y generációval. Az MSZP-s politikus problémásnak tartja, hogy ennek ellenére arról mennek késhegyre menő viták: a tananyagban A vagy B topik legyen, petúniáról vagy tölgyfáról kelljen tanulni. Tehát ismereteket igyekeznek átadni, és nem a kompetenciafejlesztésre mennek rá. Ő például lehet, hogy fel tudja sorolni az összes Árpád-házi királyt, de ezt sosem kérték rajta számon: szerinte lexikális tudás helyett azt kéne tanítani, miként lehet a leggyorsabban választ kapni a problémákra.

Az ifjúságkutatás eredményei nem voltak meglepőek – ezt már a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Politikatudományi Intézete helyettesítő igazgatója, Szabó Andrea mondta, aki szerint már eddig is megmutatták a vizsgálódások, hogy a magyar fiatalok dezintegráltak, dezorientáltak, apatikusak. Szabó egyébként rövid történeti áttekintéssel kezdett: mint kifejtette: ahhoz, hogy generációról lehessen beszélni, kell a közös történelmi tapasztalat és a saját közösség érzékelése is. A generációkat pedig 1584 óta listázták az Egyesült Államokban, összesen már huszonötöt, és az X jelentése az volt: ez a tizedik azóta, hogy Amerika nemzetté vált az elmúlt kétszáz év alatt. Így az Y is csak azért lett a rá következő, mert egyszerűbb, mint mondjuk XI-t mondani. Egyébként a millenniumi nemzedékről van szó, tehát az 1982 és 2004 közt születettekről, de kérdéses mindenesetre, valóban lehet-e generációról beszélni.

Szabó szerint egyébként a magyar fiatalok már évtizedekkel ezelőtt sem igazán voltak politikapártiak: ’84-ben Csepeli Györgyék vizsgálatából kiderült például, hogy a politikát félelemkeltő, konfrontatív dolognak tartották, akkor még elsősorban a külpolitikára asszociálva róla. Aztán Stumpf István, Szabó Ildikó és Gazsó Ferenc vizsgálódott a kilencvenes évek elején, rámutatva: a magyar fiatalok politikai érdeklődése alacsony, de az életkor emelkedésével dinamikusan nő. Döntő jelentősége volt mindenesetre a szociokulturális környezetnek, a kibocsátó család kulturális tőkéjének.

Az MTA kutatója szerint magyar fiatalok és a társadalom aranykora a 2000-es évek elején volt, ekkor érezték az emberek legközelebb magukhoz a politikát, amihez hozzájárultak a jóléti intézkedések is.

„Valami 2010 körül tört meg,"

aztán jött a kiábrándulás gyorsított, spirálszerű folyamata – tette hozzá. Szabó bemutatott egy szófelhőt is: vizsgálata szerint 2015-ben a fiatalok többsége a politikáról elsőként a korrupcióra, illetve a hazugságra asszociált.

A ZRI Závecz Research igazgatója, Závecz Tibor a fiatalokra vonatkozó, korábbi kutatási eredményekről beszélt: ezek szerint a lakosság egészéhez hasonlóan inkább egyetértenek azzal, hogy a rezsiköltségek nagy terhet jelentenek, ezeket az államnak kell csökkentenie. A közműcégek állami tulajdona sem bántotta az ifjak jó részét, azzal viszont inkább egyetértettek: nem jó, hogy az állam egyre több feladatot vesz át az önkormányzatoktól. A bankok népnyúzó voltáról a fiatalok is inkább meg voltak győződve, de a jelek szerint nem közelednének kelethez az EU-val szemben. A hetes skálán Závecz szerint 4 és 5 között voltak a fiatalok a cigányokra vonatkozó kérdésnél: az 1-es volt az, hogy a megkülönböztetések miatt a kormánynak pozitív diszkriminációban kell részesíteni őket, a 7-es, hogy maguk tehetnek a gondjaikról, oldják meg. Závecz a fiatalokét inkább előítéletes álláspontnak nevezte, a migránsügyi eredményeket pedig xenofóbiának. Itt az 1-es volt az, hogy a menekültek veszélyt jelentenek, a 7-es, hogy be kell őket fogadni, a fiatalok pedig kicsivel a 3-as alatt helyezkedtek el. Kiderült az is, hogy a magyar fiatalok jobboldalibbak az önbevallásuk alapján, mint a társadalom egésze.

Závecz egyébként érdekesnek nevezte a magyar ifjak mentalitását: szerinte egyszerre várnák az államtól a megoldást, de közben leginkább cégvezetők, vállalkozók lennének a kutatás szerint. Felemlegette, hogy a magyar ember amúgy is olyan: utoljára megy be a forgóajtón, de először jön ki. Závecz szerint ő 56 évesen lett cégvezető, és a fiatalok nem ismerhetik ennek kockázatait, információhiányban szenvedhetnek, ha ennyire erre vágynak. A Magyar Tudományos Akadémia osztályvezetője, Ságvári Bence szerint leginkább kötetlen munkaidőre, szabadságra vágynak, de kockázatot sem igen vállalnának: az alkalmazott vállalkozói lét jönne be nekik leginkább.

Ságvári a hamarosan megjelenő könyvükről is beszélt: azt vizsgálták, hogy a parlamenti pártok mit gondolnak az ifjúság helyzetéről. Megkerestek mindenkit formális és informális csatornákon, de a Fidesz, a KDNP és az MSZP így sem méltatta válaszra őket. (Később Bárány Balázs szabadkozott, hogy legközelebb ez másként lesz.) Ságvári szerint a Jobbik válaszának volt egyedül eleje és vége, az volt a leginkább értékelhető, és még programpontok is felsejlettek itt-ott. A radikális párt mellett pedig még az LMP volt, ami viszonylag koherens válaszokat adott – mondta Ságvári, hozzátéve, hogy azért láthatólag egyik pártnak sem volt az ifjúság ügye a cselekvési horizont középpontjában.

A legérdekesebbeket talán az MSZP-s Bárány Balázs mondta, aki Solymáron önkormányzati képviselő. A politikus önkritikát gyakorolt: elmesélte, hogy a Fidelitas provokátorfigyelős ötlete után több helyütt vitázhatott Böröcz Lászlóval, visszanézve ezeket pedig neki sem jött meg a kedve, hogy politikusnak menjen. Szerinte Böröcz érvelése kimerült annyiban, hogy 2010 előtt miket csinált az MSZP, meg hogy Bárány egy pártban van Kovács Lászlóval, az övé pedig annyiban, hogy „amit ti csináltok, az az ötvenes évek, apukám”. Szerintem igazam volt, szerinte meg nyilván neki, de ez rajtunk kívül senkit nem érdekelt – tette hozzá. A vita színvonala olyan mélyen volt szerinte, hogy egyáltalán nem is volt neki ilyenje.

Bárány szerint a közbeszéd sivárságához hozzájárul az is, hogy hiába hirdet sajtótájékoztatót az MSZP sportpolitikai terveiről, megjelenik két riporter: egy az MTI-től, egy pedig az MSZP.hu-tól. Ha viszont arról jelent be tájékoztatót, hogy a tao célja kizárólag Orbán vagyonosodása, máris ott nyüzsög mindenki. Mint mondta, őt ez nem motiválja, hogy színvonalasabb politikát folytasson, és közben nem jó aznap este a tévében néznie magát úgy, hogy nem elégedett a teljesítményével. Bárány úgy látta,

„a politikus ma eleve úgy tud csak bekerülni a sajtóba, ha korrupciós ügye van, vagy ha korrupcióval vádol valakit”.

Az MSZP-s politikus azért bizakodóbb volt a fiatalokat illetően: szerinte politizálnak ők, kinn voltak a netadós tüntetésen, a kockás ing pedig még az ő tizenkét éves testvérét is megmozgatta. Csak a pártpolitikára, politikusokra kíváncsiak kevésbé, és szerinte egész egyszerűen azért, mert visszataszító ma a magyar pártpolitika.

Végül Gulyás beszélt arról, hogy szerinte nem meglepő, hogy a fiatalok inkább szüleik meggyőződését viszik tovább, a globalizáció nem annyira jelentős e szempontból. Például az is ritka szerinte, hogy valaki Facebook-ismerőseinek több mint tíz százaléka külföldi legyen. Azt is hangsúlyosnak tartja, hogy a fiatalok szubkultúrájának emberei sem igen kritizálnak: a zenészek félnek, hogy a Cseh Tamás Programban kapott pénzeiket elvesztik így, ezért láthatóak olyan videók is a neten, amelyekben fiatal zenészek nem akarják bírálni a közmédiát, mert féltik a lehetőségeiket.