Nem ütközik az alaptörvénybe, hogy a választási eljárási törvény nem teszi lehetővé a magyarországi lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodók számára a levélben szavazást. Ezt mondta ki – öt különvéleménnyel és hét párhuzamos indoklással ellátott – szerdai határozatában az Alkotmánybíróság.
– Meg vagyok győződve arról, hogy a választási eljárási törvény indokolatlanul korlátozza a hazai lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választók választójogát, vagyis diszkriminálja őket. Azokat a magyar állampolgárokat, akik immár jelentős számban (nemritkán kényszerűségből) hagyják el a hazájukat – fejtette ki Stumpf István alkotmánybíró. Az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere Czine Ágnessel, Lévay Miklóssal, Pokol Bélával és Szalay Péterrel együtt nem értett egyet a többségi határozattal.
Fidesz: A baloldal minden alkalmat megragad, hogy a külhoni magyarok ellen hergeljen, miközben a bevándorlókat korlátlanul beengednék, és még be is akarják telepíteni őket. A baloldal 2004-ben is gyűlöletkampányt folytatott a külhoni magyarok ellen, és ma is azt teszi.
Jobbik: A kormány attól való félelmében, hogy a Nyugat-Európában kényszerből munkát vállaló magyarok ítéletet mondanak a teljesítményéről, csorbítja annak a lehetőségét, hogy élhessenek alapvető politikai szabadságjogaikkal. Úgy tűnik, az Alkotmánybíróság is beállt a kormány politikai manőverezése mögé.
LMP: A párt online petíciót indít annak támogatására, hogy azok a magyarországi lakcímmel rendelkezők is szavazhassanak levélben, akik a szavazás napján külföldön tartózkodnak. Az LMP szerint az AB „asszisztál” a kormánynak.
Együtt: A Fidesz a vasárnapi zárva tartásról szóló kezdeményezés benyújtásának megakadályozáskor választási csalást követett el, márpedig aki 2016-ban csal, az 2018-ban is csalni akar. Ebben az Alkotmánybíróság kollaboráns többsége a segítségére van.
DK: Az Alkotmánybíróság mára láthatóan nem az alkotmányosságot vagy a jogegyenlőséget, hanem a Fideszt képviseli. A kormány pedig gátlástalanul tesz különbséget magyar és magyar között.
MSZP: Jogilag és szakmailag vitatható a döntés. Azokkal lehet egyetérteni, akik nem tartják elfogadhatónak a különbségtételt a belföldi lakóhellyel rendelkezők és nem rendelkezők között.
Egy másik alkotmánybíró, Balsai István viszont, aki egyetértett a többségi döntéssel, lapunknak úgy fogalmazott: – A levélben szavazást a határon túli honfitársainknak tartottuk fenn. Az ő helyzetüket nem lehet összevetni a külföldön munkát vállaló magyarokéval. – Mint mondta, aki elmegy külföldre dolgozni, attól elvárható, hogy a szavazás napján jöjjön haza vagy menjen be a magyar követségre szavazni. Ezt viszonylag olcsón meg tudja tenni. Egy csíkszeredai magyar viszont nem teheti meg, hogy személyesen szavaz, mert nincs magyarországi lakóhelye – fogalmazott az alkotmánybíró, hozzátéve, „épp nekik lenne okuk arra, hogy elégedetlenek legyenek amiatt, csak listára szavazhatnak, de ezt csak így lehetett megoldani”.
Balsai István felhívta a figyelmet arra, hogy a világban számos megoldás van a szavazásra. Van olyan hely, ahol érintőképernyőn voksolhatnak a választópolgárok. A magyarországi lakóhellyel rendelkezőknek viszont személyesen kell megjelenni. Ez Londonban könnyen megoldható, Glasgow-ban mondjuk már kevésbé, így arról lehetne beszélni, hogy több helyen is biztosítsák a szavazás lehetőségét a külföldön dolgozó vagy tartózkodó magyaroknak. De egy magyar bébiszitternek a helyzete teljesen más, mint egy határon túli, mondjuk csíkszeredai magyaré – utalt az Angliában dolgozókra.
Az AB-döntés alapját egy, a testülethez forduló magánszemély panasza jelentette. Ő azt kifogásolta még a 2014-es választások előtt, hogy Magyarországtól több mint ezer kilométerre, az ottani külképviselettől több mint száz kilométerre tartózkodik, így az odautazás több tízezer forintjába kerülne. Ehhez képest az a szintén Magyarországon kívül tartózkodó választópolgár, akinek nincs magyarországi lakcíme, terhek és költségek nélkül gyakorolhatja választójogát a levélben szavazással. Azt az AB többségi véleménye is elismeri, hogy valóban jelentkezhet többletteher a külföldön dolgozó, magyarországi lakcímmel rendelkezők esetében, de e megkülönböztetésnek van „ésszerű indoka”. A Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgárok kapcsolata ugyanis az állammal „közvetlenebb és erősebb”, így tőlük elvárható, hogy szavazataikat személyesen, akár a külképviseleteken adják le – érveltek.
A lapunknak nyilatkozó, Svájcban élő Márton azt mondta, a 2014-es parlamenti választások idején a lakóhelyükről majdnem 160 kilométerre fekvő Bernbe kellett utazniuk, hiszen csak személyesen volt leadható a szavazatuk. Mint mondta, önkormányzati választásra vagy egyéb szavazásra nem mennének el ilyen messzire. Ráadásul el kellett intézni a külképviseleti névjegyzékbe vételt, amelyet első alkalommal egy utónév lehagyása miatt elutasított egy magyar kerületi jegyző. Márton elmondta, svájci munkahelyén ismer több magyart, akik mindezt nem vállalva végül lemondtak választójoguk gyakorlásáról 2014-ben.
A Finnországban dolgozó András, aki szintén csak keresztnevét vállalta, azt mondta: ott talán még rosszabb a helyzet, mint Nagy-Britanniában, hiszen a finnországi magyarság szétszórva él az országban, északon is sokan vannak, miközben kifejezetten rossz a régiók közötti szárazföldi közlekedés. – Miféle választás az, ahol a választópolgárok egy részének ingyenes a szavazás, mert a voks ingyenesen feladható levélben, a másik részének pedig több száz eurós költséggel jár? – tette fel a kérdést.
Szikinger István alkotmányjogász: Az alkotmánybírósági döntés diszkriminatív és korlátozó. Az állam elsődleges feladata az emberi jogok védelme. Ennek pedig az felelne meg, hogy ha Magyarországnak van lehetősége megszervezni a levélben szavazást, akkor ezt biztosítsa minden állampolgárnak. Az államnak törekednie kell arra, hogy a választójog minél teljesebb körben gyakorolható legyen. A külföldön tartózkodó, de hazai lakcímmel rendelkező személyek ugyan a külképviseleteken tudnak szavazni, de nincs mindenhol külképviselet.
Tóth Zoltán választási szakértő: Súlyos diszkrimináció az Alkotmánybíróság döntése. A választójog egyenlőségének elve azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanannyi szavazata van, minden szavazatnak ugyanannyit kell érnie, és a választójog gyakorlásával kapcsolatos jogoknak is egyenlőnek kell lennie. Az Alkotmánybíróság döntése ez utóbbiba beleütközik. A kormány házhoz megy a határon túliak szavazatáért, ezzel szemben a külföldön élőket arra kényszeríti, hogy akár több ezer kilométert utazzanak a külképviseletekig. (H. M.)
