„Hirtelen mindenki a Koránhoz is nagyon ért”

Iszlámellenes megnyilvánulások, szörnyű migránsozás, elhallgatás: így tudósít a francia és német média a menekültekről.

Balázs kifejtette, a lapok úgy tesznek, mintha nemcsak humanizmusból támogatná a baloldal a menekülteket, hanem politikai számításból. A történész végig leginkább csak címlapokat mutogatott, állításaikon gúnyolódva, felháborodva, és egy-két mondattal cáfolva őket: Franciaországban nincs is multikulturális társadalom, nincs mohamedán tömegkultúra, a rapzenész fontosabb nekik, mint az imám, messze vannak attól, hogy zárt iszlám közösségekként működjenek. Következett a Valeurs Actuelles címlapja, amelyet némiképp a Heti Válaszhoz hasonlított a történész: e szerint „Franciaország reszket, mi van, ha Houellebecq-nek lesz igaza?” Emlékezetes: tavaly a Charlie Hebdo-merénylet napján jött volna ki a francia szerző Behódolás című disztópikus műve, amelyben iszlám hitű elnököt választottak, és hamarosan be is fellegzett a laikus államnak. Balázs szerint a félelem őrültség, és nincs is sehol az országban hangsúlyosan iszlám hitű képviselő, akiből vezető lehetne. Eközben mecseteket mutogatnak, míg ezek „természetesen nem határozzák meg a francia városok képét”, garázsokban, raktárépületekben működnek hasonlók. Sokszor annyira nincs bennük hely, hogy az utcára szorulva imádkoznak az emberek. A következő címlap már arról fog szólni, hogy az utcai imával gyarmatosítanak az iszlámhívők – ironizált a történész.

Végül Balázs Gábor bemutatta a „francia Bayer Zsoltot”, Éric Zemmourt is, akit, mint mondta, elítéltek már rasszista uszításért. A francia öngyilkosság című könyvét több százezer példányban adták el, miközben „a Magyarországról is ismert őrültségek” vannak benne. Például Pétain marsall hasonló lett Horthyhoz, hirtelen kiderült, hogy ő mentette a zsidókat – mondta.

Diseri Dóra előadása már kevésbé bizonyult borúlátónak, aminek az volt az oka, hogy ő a német médiáról beszélt. Mint kifejtette, a franciával ellentétben Németországban inkább igyekeznek politikailag korrektek lenni, ügyelnek a szóhasználatra, és sokszor nem is szívesen számolnak be bizonyos történésekről. A szabadúszó újságíró rögtön aktualitással kezdett, és Jan Böhmermann ügyéről számolt be, ami elmondása szerint hozzánk kevéssé jutott el. (Mi nemrég cikket is közöltünk róla, felidézve a német humorista korábbi videóit is.) Diseri a török elnökkel kapcsolatos esetről számolt be: Böhmermann egy gúnyos versikével üzent a műsorában, mi az, amit náluk sem lehet mondani, mire Recep Tayyip Erdogan kapott is az alkalmon, és beperelte a humoristát. A német törvények pedig lehetővé teszik, hogy idegen állam vezetőjének megsértéséért büntessenek – Merkel bele is ment, hogy Erdogan pereljen, azután pedig döntsön a független bíróság. Diseri Dóra elmondása szerint korábban nem ismerte Böhmermann munkásságát, de utánanézett, majd a fórumon be is mutatta a menekültválságról szóló szatirikus dalát, amelyről mi is írtunk már. A német morális kioktatáson is ironizáló videót korábban Habony lapja és a lengyel közmédia is félreértette, és mintha Diseri is így tett volna: szerinte Böhmermann üzenete, hogy nem a befogadásellenesek jelenítik meg a népet. Ugyanakkor a Fantát, a búzasört, a betétdíjat és a toleranciát a németség szinonimáiként említő videó hangsúlyosan azokon is ironizált, akik vasvillás-fáklyás, bizarr hajú futóbolondként mutatják be azokat, akik nem hívei a befogadásnak.

A Magyar Televízió Híradójának korábbi munkatársa szerint a fősodratú német média a bevándorlásellenességgel küzd, és ügyel a szóhasználatra, migrant helyett flüchtlinget (menekült) mond, de most már ahelyett is geflüchtetét (szökevény), ahogy tett a Humboldt Egyetem is, ahol korábban tanult. A menekültekkel való szolidaritásról Diseri kifejtette, hogy ha nem lennének az önkéntesek, a német menekültrendszer összeomlana, és már Til Schweiger színész is felhívással élt a menedékkérők érdekében. A szabadúszó újságíró szerint ugyanakkor érzékelhető egy másik közhangulat is: a PEGIDA küzd az iszlamizálódás ellen, nő a menekültellenesség, a közszolgálati média munkatársaira támadnak rá. A német fősodratú média közben elhallgat, lassabban ad hírt eseményekről – idézte fel a kölni történéseket Diseri.

György Péter az előadás után kinyilvánította tetszését, megdicsérve érte az újságírót.

Végül Fokasz Nikosz a görög médiáról beszélt, amelyben szerinte a menekültválság mellett hasonlóan hangsúlyos volt az adósságválság bemutatása is. Tavaly utóbbi vitte a prímet, de az Arany Hajnal ámokfutása és Pavlosz Fisszasz antifasiszta rapper meggyilkolása is a figyelem középpontjába került. Aztán a magukat hatalom nélkülieknek nevezők foglalták el az athéni egyetem épületét, párhuzamot erőltetve a diákok 1973-as katonai junta elleni megmozdulásával, amely persze sokkal komolyabb történet volt. A történelem kétszer ismétli magát, egyszer tragédiaként, egyszer bohózatként – idézte Marxot Fokasz, összevetve a két esemény súlyát.

Négy napilapot vizsgált a szociológus, és megállapította, hogy előbb az adósságválságról volt inkább szó, majd egyre hangsúlyosabb lett a menekültválság is. Itt leginkább menekültekről beszéltek, ritkábban bevándorlókról, illegális bevándorlásról pedig főleg csak az arany hajnalosok. Bár nyugatabbra úgy jelent meg, hogy a görögök senkit nem regisztrálnak, az afgánok mégis azt sérelmezték, miért vannak előnyben a regisztrációnál a szírek – tette hozzá Fokasz.

A vízbe fulladt kisfiú, Aylan ügye aztán nagy figyelmet kapott, és az áldozatok többször láthatók a médiában, de szinte kivétel nélkül olyanok, akik a török partoknál haltak meg. Általános kép még, hogy gyerekeket mutatnak, amivel leginkább az együttérzésre apellálnak. Amúgy a külföldi témák kevésbé vannak fókuszban, ez alól természetesen a magyar események sem kivételek. Fokasz példaként említette, hogy az őszödi beszéd elmondása után is többet írtak a görög lapok Lékó Péterről, aki ott sakkozott, mint Gyurcsány történetéről.