Nagyon sok fiatal felnőtt él a szüleivel

Huszonegy év alatt több mint duplájára nőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik bár elmúltak 20 évesek, még mindig a szüleikkel élnek.

A férfiak közül többen és tovább maradnak szüleikkel, mint a nők, de a gyengébb nem aránya a vizsgált 21 évben nagyobb mértékben nőtt. Míg a felnőtt gyerekként élő férfiak száma másfélszeresére emelkedett, a nőknél 235 százalékos növekedést könyvelhetünk el. A legutóbbi vizsgálatkor 547 ezer férfi és 335 ezer felnőtt nő lakott a szülői házban, vagyis a 20–39 közötti korosztályból a férfiak közel negyven százaléka, a nőknek pedig majdnem negyede élt a szüleivel. Korosztályonként viszont jelentősen eltér a nemek megoszlása a vizsgáltak körében: a 20–25 éveseknél még nincs számottevő férfitöbblet, a 25–29 éveseknél azonban már a férfiak aránya a nőkéhez képest közelít a kétharmad–egyharmadhoz. A 30. életévüket betöltött „felnőtt gyermekek” között már kétszer annyi a férfi, mint a nő.

Jelentős a különbség az iskolai végzettség tekintetében is: az érintettek többségének érettségi a legmagasabb végzettsége, ötödük szakmunkásképzőt vagy szakiskolát végzett, és csupán 17 százalékuknak van diplomája. Ezzel szemben az önállósodott fiatalok egynegyedének van felsőfokú végzettsége.

Az önállósodott fiatalok közül sokkal többen dolgoznak. A korosztályban a „felnőtt gyermekek” körében 59, az önállósodott fiataloknál 69 százalék a foglalkoztatottak aránya. Érdekes, hogy a „felnőtt gyermekek” általában hamarabb kezdenek el dolgozni, a huszonévesek között még nagyobb arányban is vannak közöttük foglalkoztatottak, mint az önállósodottaknál, azonban később őket fokozottabban érinti a munkanélküliség. Az adatok szerint a „felnőtt gyermekek” jóval kisebb arányban dolgoznak a magasabb státusú, magasabb jövedelmet biztosító foglalkozásokban, míg az alacsony képzettséget igénylő foglalkozásokban arányuk magasabb, mint a korosztály önállósodott tagjainak.

Nagyok a különbségek a két csoport lakhatási viszonyaiban is. A „felnőtt gyermekek” szinte kizárólag saját (szülői) tulajdonú lakásokban laknak, míg az önállósodott fiatalok körében kétszer gyakoribb a lakásbérlet, 8 százalékuk pedig egyéb jogcímen élt valahol, például szívességi alapon más otthonában. A szüleikkel élő fiatalok kétharmada családi házas, falusias övezetben lakik, általában viszonylag nagy ingatlanokban. Az önállóvá vált fiatalok 40 százaléka ezzel szemben városias környezetben vagy lakótelepen él. Általános tendencia, hogy a nagyobb településeken élő fiatalok magasabb arányban kezdenek önálló életet, mint a falvakban élők. Míg a „felnőtt gyermekek” a 20–39 éves népességen belüli részaránya a fővárosban alig 26 százalék és a megyei jogú városokban is 30 százalék alatt marad, addig a kisebb városokban megközelíti, a községekben pedig meghaladja a 34 százalékot. A nemek viselkedése településtípusok szerint is eltérő: míg a fővárosi „felnőtt gyermekek” 58 százaléka férfi, addig a községekben kétharmados a részarányuk. A harminc feletti fiatalok körében még nagyobb a férfitöbblet: a községekben élő 30–39 éves felnőtt gyermekek háromnegyede férfi volt.

Az elemzés szerint az sem mindegy, milyen családban nőtt fel a gyermek: az egyszülős családokban tovább maradnak otthon a fiatalok. A 20–39 évesen szüleikkel élők több mint egyharmada csak az egyik szülőjével él, és az ilyen családok részaránya folyamatosan emelkedik a „felnőtt gyermekek” körében. Az élettársi kapcsolatban élő szülők gyermekei általában hamarabb hagyják el a családi otthont, mint a házaspárokéi.