Nyílhat-e esélyünk az örmények megbékítésére?

Hamarosan örmény tanszék alakul a Pázmányon. Kezdődhet a magyar–örmény pingpongdiplomácia?

Noha Azerbajdzsán korábban ígéretet tett, hogy a büntetést nem alakítják át akkor sem, ha átadjuk Safarovot, 2012. augusztus 31-i hazaszállítása után az elítéltet Ilhan Aliyev elnök kegyelemben részesítette, majd az azeri nép hősként ünnepelte.

Magyarország ugyan az elítélt személyek átszállításáról szóló 1983-as strasbourgi európai egyezményre hivatkozva adta át az elítéltet, elég egyértelműnek tűnt, hogy a lépéssel Budapest a feltörekvő kaukázusi olajköztársaság, Azerbajdzsán kegyeit kereste. Örményországnak ez mondhatni nem esett jól, és a nemzetközi „örmény lobbi” – amely sokak szerint nagyon erős, ám ez valószínűleg inkább  csak egyes országok esetén igaz, mint amilyen például az Egyesült Államok vagy Franciaország – heves tiltakozásnak adott hangot, ami Magyarország nemzetközi megítélését nyilvánvalóan károsan befolyásolta.

Pedig a két ország között történelmi távlatokban mérve is hagyományosan jó a kapcsolat. A középkorban Magyarország területén örmény kereskedők éltek, majd sok örmény Erdélyben telepedett le, a dualizmus idején az örmény közösség minisztereket, sőt miniszterelnököt is adott az országnak. Ráadásul a mai napig jelentős örmény kisebbség él nálunk, az egyik nagy csoportot a 17. században Erdélybe bevándoroltak leszármazottai, a másikat a huszadik századi konfliktusok – örmény népirtás, szovjet uralom, majd a karabahi háború – elől hozzánk menekülők és utódaik alkotják.

– A két nép kapcsolata kétségtelenül nagyon mély, érdekeink közösek, vagyis – legalábbis én ezt gondolom – gesztusokat kell tennünk az enyhülés érdekében – jelezte Kovács. Elmondta: örmény oldalról ezt mindenképpen jelzi a már említett együttműködési megállapodás minisztériumi szintű engedélyezése, ám Kovács szerint emögött felismerhető az a világos cél, hogy elsősorban egy katolikus egyetemmel szerettek volna együttműködni.

Kovács Bálint arra is felhívta a figyelmet, hogy a mostani, egyházi szintű közeledés előzménye, hogy tavaly áprilisban Ferenc pápa a száz évvel korábbi örmény népirtás áldozataira emlékezett, amelynek következtében több ország is foglakozott a kérdéssel, sőt, sokan el is ismerték a népirtás tényét, így az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama, Ausztria is, amit sokan a Szentatya hatásának tulajdonították. Az ismert tervek szerint ráadásul idén nyáron Ferenc pápa Örményországba látogat.

– Ebbe a keretbe ragyogóan beilleszkedett az együttműködés megkötése az egyházi irányítású Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel – mondta Kovács Bálint. A képzés és a tanszék egyébként jelenleg a hazai akkreditációra vár.

Az azeri–örmény konfliktus – mely tulajdonképpen az örmény–magyar elhidegülés hátterében is meghúzódik – ugyanakkor nemrégiben ismét fellángolt. Ilyen összecsapások folyamatosan kitörnek a hegyi-karabahi konfliktust lezárni hivatott 1994-es tűzszünet óta, általában az egyik fél átlő a másik oldalára kalasnyikovval. Most azonban az azeri hadsereg nehézfegyverzetet is felvonultatott a határra, amire húsz éve nem volt példa.

Kovács Bálint szerint a konfliktusnak lehetséges, hogy nincs is megoldása. Az ellenségeskedés mögött az egykori Szovjetunió, konkrétan Sztálin döntése húzódik, aki szerette volna a létrehozott három dél-kaukázusi szovjet tagköztársaság – Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia – népeit egymással megosztva sakkban tartani. Így az etnikailag túlnyomó többségben örmények által lakott Karabahot, illetve Nahicsevánt Azerbajdzsánhoz csatolta.

A Szovjetunió története során az örmények számos alkalommal próbálkoztak a helyzet megváltoztatásával, de a szovjet vezetés ezt nem engedte, így 1988–1994 között először politikai krízissel, később fegyveres háborúval vívta ki a terület az Azerbajdzsántól való „de facto” függetlenségét. A harcokat 1994-ben egy Moszkva által közvetített fegyverszünettel zárták le. Az entitás azonban nemzetközileg „de jure” nincs elismerve, tehát hivatalosan továbbra is Azerbajdzsán része.

Azerbajdzsán arra számít, hogy Hegyi-Karabah és Örményország elnéptelenedik a gazdasági blokád miatt. Örményország nyugati részét ugyanis Törökország, Azerbajdzsán szövetségese zárta le, keleten pedig ott van maga Azerbajdzsán. „Egyedül a 60-70 kilométeres déli, és északi határszakasz van nyitva, tehát Örményország nem tud teljes értékű gazdasági tevékenységet folytatni” – magyarázza Kovács. Ugyanakkor Jereván szövetségese Moszkvának, a legnagyobb külföldi orosz fegyveres kontingens is náluk állomásozik. Csakhogy Moszkva a legutóbbi örmény-azeri fegyveres konfliktus után kijelentette: Jereván szövetségese, míg Baku stratégiai partnere, ami némi változást jelez Örményország mozgásterében.

Örményország nehézségekkel küzd, de Kovács úgy látja, Azerbajdzsán is gazdasági hullámvölgybe tart a súlyos gondokat okozó alacsony kőolajár miatt. Szerinte elképzelhető, hogy Azerbajdzsán mostani katonai fellépése mögött is az állt, hogy az ország vezetője, Ilhan Alyev a válság sújtotta ország elégedetlenkedő népének figyelmét megpróbálta a Karabah-kérdés fele elterelni. Emellett ugyanakkor globális szinten is vannak gondok: Azerbajdzsán szövetségesének, Törökországnak a kurdok miatt vannak komoly problémái, az örmények pártján álló oroszoknál pedig ugyancsak az alacsony olajárak, illetve a nemzetközi konfliktus okoz problémát. – Sokismeretlenes egyenletről beszélünk, az azonban biztos, hogy Hegyi-Karabah továbbra is száz százalékig örmény etnikumú, az örmény társadalom pedig teljes mellszélességgel felsorakozott hazája mellett a mostani konfliktusban, az önkéntesek szó szerint dalolva mentek a karabahi határra segíteni a hadsereg küzdelmét – magyarázza Kovács.

De mit tehet a magyar diplomácia ebben a kényes helyzetben?

– Véleményem szerint az Örményországgal való történelmi barátság helyreállítása úgy is lehetséges, hogy eközben a külpolitikában nem kell más területen kompromisszumot kötni. A Pázmány ilyetén tevékenysége, nagyon bízom benne, hogy segítő alternatívát tud felkínálni – állítja Kovács Bálint. Szerinte a Pázmány törekvése, mármint az örmény történeti tanszék és szak indítása mérföldkő jellegű ebben a helyzetben.

Az MNO által megkérdezett, egykori diplomata már nem ennyire derűlátó. Nanofvszky György igen nehéznek látja a jelenlegi helyzetet: Magyarország történetének első örményországi nagykövete úgy látja, a magyar–örmény viszonyt csak politikai gesztussal lehet helyre hozni, legyen az bocsánatkérés Safarov kiadásáért vagy akár az örmény népirtás hivatalos elismerése. A veterán külügyér arra figyelmeztetett: a több évszázados történettel rendelkező örmény–magyar barátságot semmiképpen sem lehet felrúgni azért, hogy jó pontot szerezzünk Azerbajdzsánnál.