A közelmúltig halottnak hitte a közvélemény Takáts Zsuzsannát, aki a Kiss László-botrány kirobbanása után csak hosszú hetekkel jelentkezett az 55 évvel ezelőtti események feltárásával. A háromdiplomás (építészmérnök, munkavédelmi szakmérnök, filozófus-esztéta) nagymama ügyvédje jelenlétében nyilatkozott az RTL Klubnak.
Arról, hogy miért engedte, hogy halottnak higgyék, azt mondta, azt hitte, ettől nyugta lesz neki és a családjának is. Ahogy elterjedt, hogy meghalt, ebben biztos is volt, ám a mocskolódás, amely a Kiss-ügyet övezte, feltépte régi sebeit. Fájt neki például, hogy ő rendszeresen kacérkodott volna az uszodában, hisz egyetlenegyszer járt két barátnőjével a Margitszigeti Sportuszodában, két héttel a 18. születésnapját követően, rögtön az érettségi után, Kiss Lászlóékat pedig nem ismerte.
Takáts Zsuzsanna el akarta nyomni magában a történteket, munkamániás lett, sokat dolgozott, nem akart emlékezni az eseményekre, és az országosan ismertté, sikeressé vált sportvezetőre, Kiss Lászlóra is úgy tekintett, mint egy idegenre, olykor még örült is a sikereinek.
Visszaemlékezve akkori önmagára, egy soványka kislány volt, aki szóba elegyedett „a Lantossal” a medenceparton egy délelőtt. Egy idő után a fiatal sportoló valamilyen ürüggyel becsalta a szomszédos épület szolgálati lakásába, ahová viszont már nem láttak oda a barátnők. „Innen úgysem mész ki, mert jönnek a többiek” – idézte Lantos László szavait Takáts Zsuzsanna, elmondva, ekkor lépett be a lakásba két másik fiú, akit akkor még nem ismert. Ellenkezni és könyörögni próbált, azt hitte, csak hülyéskednek. Majd ketten befogták a száját, és mindhárman megerőszakolták; az első volt Lantos, a második Várszegi (Lajos - a szerk.), a harmadik a Kiss László – sorolta.
Amikor kiszabadult, gyakorlatilag állandóan sírt, és a barátnői faggatózására tálalt ki, majd együtt elmentek a XIII. kerületi rendőrségre. A karhatalom el is fogta a sportolókat, akik beismerték tettüket, el is ítélték őket.
Takáts Zsuzsanna sosem érzett bosszút, úgy gondolja, megerőszakolói kevesebbet kaptak, mint amennyit megérdemeltek, hiszen ezt a tettet más lányokkal is végrehajtották, „napi szinten ezzel szórakoztak”. Ha nem lettek volna élsportolók, szerinte jóval többet kaptak volna az igazságszolgáltatástól. Amikor a bíróságon találkozott Kissékkel annak idején, szerinte a sportolók fel sem fogták, hogyan kerültek az eljárásba, szerinte Kiss László most is ugyanígy néz az esettel kapcsolatban „azokkal a kék szemeivel”. Nem bocsátott meg Kiss Lászlóéknak, „nincs mit megbocsátani, hisz nem kértek bocsánatot”.
„Örülök, ha a hölgy él, mert így legalább esély van arra, hogy tisztázódjanak dolgok.”
(Kiss László)
„Örülnék, ha a hölgy végre elmondaná a teljes igazságot, ami történt, és végre kiderülne, hogy bennünket hármunkat ártatlanul ítéltek el. És a Kiss Lacival kapcsolatban még annyit szeretnék elmondani, hogy azt az embert egy becsületes, sikeres élet után két nap alatt keresztre feszítették, mint a Jézus Krisztust.”
(Lantos László)
