A kormányfő hétfő késő délelőtti indítással parlamenti vitát kezdeményezett a 2007 és 2013 közötti EU-s pénzügyi ciklus uniós forrásainak hazai felhasználásáról, a vitaindítást azonban rábízta kancelláriaminiszterére, Lázár Jánosra. Orbán Viktor a vita indoklásaként korábban közölte, a kabinet tavaly év végén zárta le azt a fejlesztési időszakot, amelyben Magyarország „az utolsó forintig” sikeresen lehívta a rendelkezésre álló 8600 milliárd forintos támogatást.
A kormány álláspontját tehát Lázár János uniós fejlesztésekért is felelős miniszter ismertette, azonnal leszögezve: az összesen 9560 milliárd forintnyi szerződést jelentő pénztömeg eleve a magyar adófizetők pénze, nem uniós közpénz. Ezt alátámasztani kívánva rámutatott, hazánk 3000 milliárdos nettó befizetője a közösségnek, amelybe belépve még le is mondott megannyi jogáról, például a vámszedésről is. A vita későbbi részében az LMP-s Schmuck Erzsébet Lázár e nyelvbotlására hívta fel a figyelmet: a miniszter szerint nettó befizetők vagyunk, azonban tényszerűen körülbelül háromszor annyit kaptunk vissza az EU-tól, mint amennyit előzőleg befizettünk. Schmuckot követően aztán Csepreghy Nándor próbálta megmenteni Lázár szavait azzal, hogy hozzáadta a multiknak adott támogatásokat a nettó befizetéseinkhez, így kijöhet az, hogy nettó befizetők vagyunk. Legalábbis szerinte.
A tenderekre áttérve összefoglalóan Lázár elmondta, 70 ezer pályázati győztes volt, ennek alig több mint a fele volt vállalkozás, de mint emlékeztetett rá, a pénzügyi ciklus első éveiben még szocialista-liberális kormány regnált, amely 90 százalékban az állami vagy önkormányzati szférába csatornázta a forrásokat, ráadásul rossz és nehézkes intézményrendszerrel. Ennek és a szocialista bürokráciának volt szerinte a következménye, hogy a kezdeti 8600 milliárd forintos keretből összesen 973 milliárdot fizettek ki 2011-ig. Lázár szerint ezt sikerült a lezárásra 100 százalékra feltornáznia az Orbán-kormánynak úgy, hogy a programok lebonyolítására sokkal kevesebbet költöttek, mint az előző kabinet idején. (Korábban minden 100 forintnyi uniós forrásból 45 ment el erre a célra, míg a miniszter állítása szerint 2015-re ez az arány 12 forintra olvadt.)
A pénz java része közlekedésre, oktatásra, egészségügyre ment. 521 iskola, 20 egyetem részesült uniós forrásokból, 3 millió ember árvízvédelme meg van oldva, 7,9 millió embernek pedig van vezetékes ivóvize – sorolta Lázár, hozzátéve: ezekhez a sikerekhez fontos lépés volt a szocialista NFÜ megszüntetése.
A politikus célként jelölte ki, hogy 2017 nyaráig a következő pénzügyi ciklus valamennyi magyarországi pályázata legyen kiírva, erre azért van szükség, mert éves kifizetési limitek lesznek, nem lehet majd azzal trükközni, hogy pályázunk, a kifizetést pedig majd később elintézik. Lázár János befejezésül elmondta, megítélése szerint a vállalkozások Magyarországon tőkehiányosak, de az a jövő zenéje lesz, hogy milyen formában lehetséges majd tőkéhez juttatni a vállalkozókat, vita van Brüsszellel ebben.
A képviselői hozzászólásokat Bánki Erik (Fidesz) szavai nyitották, aki szerint a ciklus egészére 108 százalékos lehívás teljesült. Emlékeztetett, hogy a teljes, 8600 milliárdos összegből a szocialista érában alig 973 milliárdot hívtak le, ami Bánki szerint szerencse, mert így legalább a kormányváltás előtt kevesebbet tudtak eltüntetni a magyar emberek elől. Szavai szerint hibás pályázati rendszer épült ki, amelyet rossz alapra építettek, így kerülhetett sor arra, hogy haveroknak osztogatták az eurókat, szükséges beruházások pedig évekig húzódtak. A ciklus lezárultával számára kiderült, hazánk éltanulója volt a közép-európai térségnek.
A szót tőle párttársa, Hörcsik Richárd vette át, aki szerint a dualizmus óta nem fejlődött hazánk infrastruktúrája úgy, mint most.
Harangozó Gábor (MSZP) véget vetett a hozsannázásnak, mondván, nem jöttek létre térségi tudásközpontok, amelyek növelhették volna versenyképességünket. Aláhúzta, hazánk hét régiójából négy benne maradt a közösség húsz legszegényebbjében, és az uniós pénzek csak növelték a regionális színvonalkülönbségeket.
Hargitai János (KDNP) nem találta az összefüggést a szocialista honatya szavaiban, ahogy nem találta a koherenciát a szocialista kormány pénzlehívási rendszerében sem annak idején. Úgy látja, hála a kormánynak, a társadalompolitikai célok most már a helyükön vannak, és a közintézmények helyett már többségében a vállalkozói szférában hasznosulnak az EU-s források.
Bana Tibor (Jobbik) először is felidézte Lamperth Mónika korábbi önkormányzati miniszter elhíresült beszédrészletét, amelyben a tárcavezető örömmel jelezte párttársainak, hogy a regionális fejlesztési tanácsok fogják az uniós pénzt osztani, nem a sokaságában fideszes önkormányzatok. Ostorozta ugyanakkor a Fideszt is, amely egy éven át blokkolta a forrásfelhasználást „mondvacsinált” okokkal, majd feloldotta ezt a blokkot, amikor Lázár Jánost kinevezték a pénzellenőrzés és -folyósítás élére. Úgy látja, nem teljesültek a korábbi ígéretek – például a foglalkoztatottság terén –, és nem fognak teljesülni a mostaniak sem, hiszen a versenyszféra helyett a haverok cégei látják a hasznot.
Staudt Gábor (Jobbik) Banához hasonlóan úgy ítélte meg, a pénzosztó rendszer hibái megmaradtak a kormányváltás után is.
Szabó Szabolcs független képviselőként (Együtt) emelkedett szólásra. Szerinte nem sikerült felzárkózni az EU átlagához, és nem sikerült csökkenteni a térségek közti különbségeket a források segítségével. Úgy látja, Románia és Bulgária is hamarosan lehagy minket ezekben a kategóriákban.
