Uniós pályázati pénzekre akarta rátenni a kezét az a szervezett bűnbanda, amelyet a 168 Óra birtokába került lehallgatási jegyzőkönyvek és gyanúsítotti vallomások szerint Mengyi Roland fideszes országgyűlési képviselő irányíthatott. A beszélgetésekben elhangzott két miniszter, Lázár János és Balog Zoltán, valamint Csepreghy Nándor államtitkár neve is. Az ügyben eddig öt embert gyanúsítottak meg bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás kísérletével és hivatali vesztegetéssel. Az ügyészség egyelőre nem kérte Mengyi mentelmi jogának felfüggesztését. A politikus tegnapi közleményében tagadta, hogy köze lenne a bűntényhez. Az ellenzék a lemondását követeli.
A 168 Óra titkosítás alól föloldott telefonlehallgatási jegyzőkönyvekre és gyanúsítotti vallomásokra hivatkozva írta meg tegnap, hogy Mengyi Roland kenőpénzért cserébe előnyt ígért volna egy szociális szövetkezetekre szabott tavalyi uniós pályázatnál. A hetilap megjegyezte, hogy Köpeczi-Bócz Tamásnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárának éppen e miatt az ügy miatt kellett távoznia posztjáról még július közepén. A kormányzati portálon „a 2014–2020-as uniós fejlesztési programok szakpolitikai koordinálásának hiányosságait” említették a menesztés okaként. A hetilap szerint a volt államtitkárhoz tartozó irodákban tartottak néhány hete házkutatást, és vittek el iratokat a nyomozók.
A történet dióhéjban: E. Zsolt és B. Tibor tavaly tavasszal a Parlament melletti egyik kávézóban elmondták Mengyinek, hogy van egy kétszáz szociális szövetkezetből álló hálózatuk, és ennek működtetésére szeretnének uniós pályázati pénzt szerezni. „Erre felcsillant Roland szeme, láthatóan elkezdett érdeklődést mutatni a dolog iránt” – vallotta utóbb E. Zsolt. A következő találkozón Mengyi azt mondta, volt benn a „nagy embernél”, aki úgy megörült, hogy majdnem leesett a székről, mert ezek a szövetkezetek sok embert tudnának foglalkoztatni pályázati pénzből. Majd vázolta a „modellt”: a megítélt támogatási összeg 50 százalékát vissza kell fizetni. A kétszáz szövetkezetből álló rendszert végül húszra csökkentették, és a pénzt – első körben ötszáz-hétszáz millió forintot – nem foglalkoztatásra, hanem hálózatbővítésre adták volna. Ám emiatt a visszaosztás aránya radikálisan megváltozott: az ötven helyett csupán tíz százalék maradt volna a szövetkezeteknél, és kilencven százalékot kellett volna különböző jogcímeken visszautalni.