Könyv helyett kalapácsot adnának a diákok kezébe

Félreértés vagy politikai sandaság búvik meg a gimnáziumi felvételi rend szigorítása mögött?

Túl általánosnak tartja az MNO-nak nyilatkozva Lázár János kijelentését Hámori Veronika, a Fazekas Mihály Gimnázium nyugalmazott igazgatója is. Számára sem világos, hogyan lehetne tovább egységesíteni az eddig is létező központi írásbelit. Ha a számos középiskola által bevezetett kiegészítő szóbeli felvételit akarnák kiiktatni a rendszerből, az súlyos hiba lenne. Hiszen a személytelen írásbeli nyomán, részben tesztfeladatok abszolválásával kialakuló eredmények, és mindezzel együtt persze a tanulmányi átlag önmagában nem lehet perdöntő. Csupán ez alapján mérni a teljesítményt, a képességeket könnyen vezethet nagy tévedésekhez. Olyan diákok eshetnek el így gimnáziumi helyektől, akiknek pedig éppen ott lenne a helyük. A személyes kapcsolat megteremtése a felvételizőkkel ezért is elengedhetetlen.

Tizenhárom-tizennégy éves korban ráadásul minden bizonytalan. A diákok különböző érettségi fokon állnak, amit a szigorú felvételi nem venne figyelembe, véli egyaránt Galló Istvánné és Mendrey László. Aki ma „butuska”, vagy éppen „a sor végén állt, mikor az észt osztották” (hányszor hallani hasonló könnyelmű jelzőket a rosszabbul tanulókról!), lehet, hogy holnap szárnyakat kap, holnapután pedig kiváló tudós, mérnök, orvos, filozófus válik belőle. Felesleges pillanatnyi állapotuk alapján őket a szakképzésbe kényszeríteni.

A tizennégy éves korban keresztülhajszolt felvételi persze más szempontból is aggályos. Vekerdy Tamás pszichológus szerint – mint lapunknak korábban kifejtette – a kamasz élettani okok miatt fáradt, lusta, amint ezt számos endokrinológiai, neurobiológiai, neurofiziológiai vizsgálat is igazolta. Gyorsan nőnek, s az ezzel járó hormonális, idegélettani változások megviselik a fiatalokat. Hajdanán a nyolcosztályos gimnáziumi rendszer mindezt még figyelembe vette: a jórészt tizennégy évesekből álló negyedik osztályban leginkább ismételtek, új anyagot alig vettek. Ez változott meg az általános iskolával. Ma a gyerekeknek ebben a korban – hetedikben és nyolcadikban – kell kiemelkedően teljesíteniük, ha azt akarják, hogy sikerüljön a felvételijük.

Érdemes-e még több stresszel terhelni a tanulók hétköznapjait? – kérdezik a szakértők. A választ pontosan megadja az UNICEF két és fél évvel ezelőtti, Észak-Amerikában és Európában végzet felmérése. A tizenkilenc éves korig tartó vizsgálatban 29 országot vettek górcső alá 43 szempont alapján, leginkább azt kutatták, mennyire boldogok a gyerekek. Magyarország a sor vége felé kullog, a 20. helyen állunk a nemzetközi összehasonlításban. Előttünk közvetlenül Spanyolország és Ausztria található, utánunk pedig Lengyelország, Észtország s végül Románia következik.

Mi lehet a titka a lista élén szereplő Hollandiának és a nyomában sorakozó, túlnyomórészt észak-európai államoknak, Norvégiának, Izlandnak, Finnországnak és Svédországnak? (A Yorki Egyetem szintén közelmúltbeli adatai szerint a boldogsági listán megint csak Hollandia az első, a vizsgált 29 országból Magyarország a 22.)

Hollandiában rendkívül bonyolult az oktatási rendszer, de úgy tűnik, hogy bevált. A gyerekek tizenkét évesen lépik át az igényekhez igazodva számos típussal rendelkező, középiskolának megfelelő intézmények egyikének kapuját. Az első esztendőben a diákok az úgynevezett hídosztályba kerülnek, amely az alapfokú képzésből a középiskola szintjére vezet át. Ha elsőre nem egyértelmű, hogy milyen jellegű középfokú oktatás a legmegfelelőbb egy tanulónak, akkor később is lehet fokozatot, iskolatípust váltani. Megkönnyíti ezt, hogy az első években mindenütt szinte azonos a követelmény. A tankötelezettség tizenhat, a részleges tankötelezettség pedig – a középiskolát be kell fejezni addig – huszonhárom éves korig tart.

Talán azért is vagyunk olyan nagyon messze a holland modelltől, mert nálunk az oktatást nem a diákok lelki-szellemi alkatához, hanem a rövid távú gazdasági igényekhez igazítják. Ezt látva a kérdés még inkább jogos: félreértés vagy politikai sandaság búvik meg a felvételi rend szigorítása mögött?