Egy 2,5 milliárd forintos Európai Uniós támogatásból finanszírozott beruházás után is ihatatlan a víz a Csongrád megyei Nagyéren, ahol további egymilliárd forintos állami beruházásra lesz szükség ahhoz, hogy megoldódjon a probléma – válaszolta Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter a Magyar Nemzet kérdésére a csütörtöki kormányinfón.
Lapunk felvetésére, hogy a településen a több milliárd forintos korszerűsítés ellenére sem javult a víz minősége, a miniszter azt közölte: nem egyedül ez a település érintett a problémában, a Dél-Alföldön több helyen is szükség van az ivóvíz minőségének javításra.
Mégis, előállt az a helyzet, hogy 2,5 milliárd forintnyi uniós támogatás elköltése után az ivóvíz minősége a tisztifőorvos szakvéleménye szerint nem mindig és nem minden településen megfelelő – mondta Lázár János. A projekt azonban már lezárult, a vállalkozókat is kifizették, az Alföldvíz Zrt. azonban, amely felelős volna a hálózat üzemeltetéséért, kifogásokkal él. Nem tudják ugyanis, hogy miképpen vegyenek át egy olyan hálózatot üzemeltetésre, ahol ilyen problémák vannak, és nekik kellene garantálni az iható és jó minőségű ivóvizet – tájékoztatott a miniszter.
Szerinte az egyetlen lehetséges megoldás az lehet, ha egy igazságügyi szakértő segítségét kérik, aki egyértelműen meg tudja állapítani, ha a vízminőség a vegyi kezelés ellenére sem üti meg azt a szintet, ami elvárható. Ekkor a kormány kénytelen lesz újabb szakértőt kirendelni, aki meg tudja állapítani, hogy milyen újabb szűrőberendezések beépítésére van szükség ahhoz, hogy megfelelő legyen a víz minősége. Ez azonban újabb egymilliárd forintba kerül, amit már a magyar adófizetők pénzéből kell finanszírozni, a településnek ugyanis nincs ennyi pénze. „Hazai forrásból kell támogatást biztosítani ahhoz, hogy a késznek jelentett, lezárt ivóvízminőség-javító program után iható legyen az ivóvíz” – foglalta össze a miniszter az abszurd helyzetet.
Az elköltött uniós pénzt azért nem kell egyébként visszafizetnie Magyarországnak, mert egy speciális baktérium került a vízbe, ezt a problémát kell megoldani. Arra azonban a miniszter sem tudott pontos választ adni, hogy ez mikorra várható.
Az ügyben kerestük az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt (OTH) is, mely az Országos Közegészségügyi Központtal közösen úgy válaszolt kérdéseinkre: 2012-t megelőzően a jellemző vízminőségi problémát a geológiai eredetű arzén (kisebb mennyiségben bór és fluorid) jelenléte okozta. Az azóta lezajlott, illetve jelenleg is zajló ivóvízminőség-javító program – amelynek láthatóan nem 100 százalékos a sikeressége – eredménye, hogy a 2012-ben nem megfelelő vízminőségű 365 településből mára már csak 21 település ivóvize nem felel meg a határértékeknek. Lapunknak azonban kiemelték: az év végéig várhatóan ezeken településeken is megoldódik a probléma. Az azonban nem derült ki, hogyan, ha legalább egymilliárd forintos hazai beruházásra van szükség, ami vélhetően nem egy-két hetes munka.
Az OTH-tól megtudtuk azt is: Nagyér településről 2015.01.01–2016.11.03. közötti időszakban 45 vízvizsgálati eredmény érkezett. A vízminták mikrobiológiai szempontból megfelelő minőségűek, eseti kifogás jelentkezett csupán (3 kifogásolt minta 12-ből) Pseudomonas aeruginosa baktérium jelenléte miatt, azonban ez jellemzően nem a víz, hanem a hálózat, szerelvények kifogásolt állapotát jelzi – közölték. (Ez a baktérium egyébként a legyengült immunrendszerű emberekre veszélyes, megfertőzhetik a vért, a bőrt, a csontokat, a fület és a szemet, a húgyutakat, a szívbillentyűket és a tüdőt is.)
