A PISA-felmérés 72 ország – köztük 35 OECD-tagország – több mint 500 ezer tizenöt éves diákjánál volt kíváncsi arra, hogy mennyire képes a való életre szabott feladatokban alkalmazni az iskolában megszerzett természettudományos, matematikai és szövegértési tudást. Összességében a szingapúri tanulóknak sikerült minden kategóriában maguk mögé utasítani diáktársaikat a felmérésben, az OECD-tag országok közül pedig Japán, Észtország és Finnország lett dobogós.
A magyar diákok eredménye 2000 és 2006 között egyik területen sem változott jelentősen, a 2009-es évre viszont a szövegértési eredmény kimutathatóan javult, a másik két területen pedig átlagosnak tekinthető pontszámok születtek. Az első megtorpanást a 2012-es felmérés hozta: itt már mindhárom területen átlag alattinak bizonyult a diákok teljesítménye. De a három évvel ezelőtti visszaesés szinte eltörpül amellett, amit a tavalyi év hozott. Ugyanis a 2015-ös PISA-felmérés eredményei szerint míg a természettudományok területén az OECD-országok átlaga 493 pont volt, a magyarországi már csak 477. Ez azt jelenti, hogy 2012-ben összesen még csak 7 ponttal voltunk lemaradva az átlagtól, s a hátrány három év alatt több mint duplája lett: 16 pontra nőtt. Az eredmény különösen elkeserítő annak fényében, hogy 2006-ban Magyarországhoz még hasonlóan teljesített nyolc másik ország a természettudomány területén – például Svájc, Lengyelország és Ausztria –, közülük 2015-re már mindegyik jobb eredményt ért el hazánknál.
Ennél is katasztrofálisabb a helyzet a szövegértésnél. Ezen a területen 2012-ben még csak 8 ponttal voltunk lemaradva az OECD-átlagtól, a hátrány szinte megháromszorozódott a tavalyi évre. Így Magyarország a 470 pontos átlagával jelenleg csak kulloghat az OECD-országok 493 pontja után. Ugyancsak szomorú tény, hogy 2009-ben hazánkkal megegyező teljesítményt nyújtott tizenhárom ország – például az élmezőnybe tartozó Észtország is –, közülük tavaly már az összes jobb eredményt ért el, mint mi.
Matematikából gyakorlatilag stagnálást mutatott diákjaink pontszáma: 2012-höz hasonlóan 2015-ben is 477 pontot értek el, miközben az OECD-átlaga 494-ről 490 pontra csökkent. Így ebből a tárgyból 13 ponttal vannak lemaradva az átlagos eredménytől a magyar gyerekek.
A PISA-tesztsorozat a három nagy tanulmányi terület közül minden felméréskor kiemelt hangsúlyt fordít valamelyikre, tavaly ez a természettudomány volt. Az ezzel kapcsolatos eredmények mélyebb elemzése arra világított rá: a magyar diákok teljesítménye nemcsak hogy romlott, de az OECD-átlaghoz képest (24,5 százalék) a tanulók kisebb arányban (18,3 százalék) is számítanak arra, hogy harmincéves korukban természettudományos területen fognak dolgozni. Igaz, ez a 2006-os 14 százalék körülinél jobb eredménynek számít. A karriercélokat a nemi különbségek is jelentősen befolyásolják: Magyarországon a fiúk 24 százaléka képzeli el magát tudományhoz kapcsolódó pályán, a lányoknál ez az arány csak 13 százalék.
Nincs elég pedagógus
Az, hogy a magyar kamaszok csak mérsékelt lelkesedést mutatnak a tudományos tárgyak iránt, aggasztó abból kiindulva, hogy már most hiány van a természettudományokat oktató pedagógusokból. Károly Krisztina, az ELTE Tanárképző Központjának főigazgatója néhány hónapja azt nyilatkozta lapunknak, hogy dupla annyi jelentkezőre lenne szükség a tanárképzésben, mint az idei évben volt, hogy legyen megfelelő mértékű utánpótlás.
Ugyanakkor biztató, hogy a magyar diákok az OECD-átlagánál több időt töltenek természettudományoz köthető tevékenységekkel – például ilyen témájú tévéműsorokat néznek vagy könyveket olvasnak. Igaz, az már kevésbé jó hír, hogy csak kevesebb mint a felük élvezi, ha a területtel kapcsolatban tanulhat, holott az OECD-országokban ez az arány közel 63 százalék. A többi OECD-országhoz képest átlagosan ugyancsak kevesebb magyar tizenöt éves érzi azt, hogy örömét leli abban, ha új természettudományos ismeretre tesz szert, illetve azt, hogy érdekli a témával kapcsolatos tanulás. Összességében pedig az is elmondható, hogy a magyar diákok 2006-hoz képest viszonyítva is sokkal kevésbé élvezik a természettudományos tárgyak tanulását.
Összességében sokat elárul a magyar oktatás helyzetéről, hogy míg az OECD-országok diákjainak átlagosan 15,3 százaléka a természettudományból, matekból vagy szövegértésből a legjobban teljesítők közt van, ez Magyarországon csak 10,3 százalék. A helyzet még rosszabb, ha a mindhárom tárgyban alulteljesítő diákokat nézzük: ott hazánk sajnos már átlag fölötti eredményt ér el 18,5 százalékos aránnyal. A romló tendencia a természettudományos eredményekben is megmutatkozik. 2006-ban még csak a gyerekek 15 százaléka tartozott a leggyengébben teljesítők közé – tehát 409 pontnál kevesebbet értek el –, ez a tavalyi évre már 26 százalékra nőtt. Eközben a legjobban teljesítők, vagyis a 633 pontnál többet elérő tanulók aránya 6,9-ről 4,6 százalékra csökkent.
A 2012-es méréskor tapasztaltakhoz hasonlóan a tavalyi PISA-eredmények is rávilágítanak: nagyban befolyásolja a diákok teljesítményt a szociális, kulturális és gazdasági helyzetük összessége. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, az OECD-országok legjobb hátterű gyermekei átlagosan 88 ponttal teljesítettek jobban, mint a hátrányos helyzetűek. Ám ez a különbség Magyarországon ennél jóval sokkolóbb. Országunkban ugyanis a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozó diákok átlagosan mindössze 345 pontot értek el a természettudományos felmérésen, a legjobb hátterűek pedig 547 pontot. A különbség a gyermekek teljesítményében tehát több mint 200 pont.
A fentiekkel egybecseng, hogy míg az OECD-országokban egy hátrányos helyzetű gyereknek átlagosan 2,8-szer nagyobb az esélye, hogy gyengébb lesz a természettudományos teljesítménye, Magyarországon ez a szám 3,8-szeres. Ugyancsak ide tartozik, hogy az iskolák is nagyban befolyásolják az eredményeket. Míg a gazdasági, szociális és kulturális helyzet szempontjából legrosszabb helyzetben lévő intézmények diákjai átlagosan 391 pontot érnek el, a legjobb körülményű iskolákéi 557-et. Ez a több mint 160 pontos különbség kirívó az OECD-országok között, ott ugyanis átlagosan 104 pont az eltérés.
Magyarország szempontjából az is komoly probléma, hogy egyre kevesebb az úgynevezett reziliens, vagyis ellenálló gyermek. A PISA-felmérés azt a tanulót tekinti reziliensnek, aki a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozik hazájában, ennek ellenére a kutatásban részt vevő országok legjobban teljesítő diákjai közt szerepel. Az érintettek aránya az OECD-országokban tavaly átlagosan 29 százalék volt, Magyarországon csak 19,3 százalék. Ráadásul a reziliens gyerekek aránya hazánkban csökken, 2006-ban ugyanis még 26 százalék tartozott ide.
