Egyre több a sajátos nevelési igényű gyermek

„Amelyik gyerek egy kicsit is más, mint a többi, az nagyon szenved a mai oktatási rendszerben.”

A köznevelési törvény szerint sajátos nevelési igényű gyermeknek számít, aki a szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal él vagy halmozottan fogyatékos. Utóbbi azt jelenti, hogy együttesen több fogyatékosság fordul elő a gyermeknél. Ugyancsak sni-nek számítanak az autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (például súlyos figyelemzavarral) küzdő gyermekek.

Bár az elmúlt öt esztendőben évente legfeljebb 1000 fős növekedést lehetett tapasztalni az sni tanulók számukban, a 2016/2017-os tanévre már több mint 4700 fővel több tanulót soroltak ide. Ez azt jelenti, hogy míg 2015-ben hozzávetőlegesen 83 600, az új tanévet már több mint 88 300 sni-ként számon tartott gyermek kezdte meg. Ez a szám a 2012-ben indult tanévben még csak alig több mint 81 100 volt.

Csordás Anett, a központi idegrendszeri sérült gyermekekkel és családjaikkal foglalkozó Lépjünk, hogy léphessenek! közhasznú egyesület vezetője lapunk megkeresésére arról beszélt: hétköznapi tapasztalatai alapján nem látja indokoltnak a növekedést az adatokban, így lehetséges, hogy mindössze statisztikai okok állnak emögött. Ugyanakkor ha valós növekedésről van szó, akkor elképzelhetőnek tartja, hogy az oktatási rendszer hiányosságai is hozzájárulnak ehhez. Az egyesületvezető a sajátos nevelési igényű gyermekek helyzete kapcsán két dolgot lát problémásnak. Amikor egy szakmai bizottság úgy dönt, az adott gyermek sni, az állapot javítására előír bizonyos fejlesztő foglalkozásokat, amelyeket az államnak kötelessége ingyen biztosítani. Ám akkora a szakemberhiány az intézményekben, hogy sok érintett tanulónak képtelenek biztosítani a megfelelő terápiát. Ez utóbbi viszont magán úton igen költséges, havonta akár több tízezer forintba is kerülhet, sőt mi több, akár a százezer forintot is meghaladhatja. Emiatt az egyesülethez sok olyan szülői visszajelzés eljut, hogy az egyébként súlyosan és halmozottan sérült gyermeket inkább enyhébb kategóriába sorolják, mert úgy sem tudnák biztosítani a fejlesztési tervében előírtakat az intézmény.

Csordás Anett másik problémaként azt említette: a súlyosan és halmozottan sérült gyermekeknek csak az egyharmada jár iskolába, holott a megfelelő odafigyeléssel sokan közülük alkalmasak lennének arra, hogy normál fejlődési ütemű társaikkal együtt tanuljanak. Ezzel pedig sérül a gyermekek oktatáshoz való joga is. „Amelyik gyerek egy kicsit is más, mint a többi, az nagyon szenved a mai oktatási rendszerben” – mondta az egyesületvezető hozzátéve, hogy maguk a pedagógusok is sokszor félnek ezen diákok oktatásától, mivel nem kapták meg az ehhez szükséges szakmai felkészítést. Ez persze érthető, hiszen nyilvánvalóan nem egyszerű egy 30 fős osztályba befogadni egy különleges gyermeket, mikor már az átlagos igényű gyermekek sem egyformák. Mint Csordás Anett elmondta, az érintett gyermekek integrációját külföldön pedagógiai asszisztensekkel oldják meg, illetve engedélyezik, hogy maguk a szülők is bemehessenek az iskolába segíteni.

„Az érintett gyerekeknek azzal a tudattal kell felnőniük, hogy kiskoruktól kezdve elkülönítik őket a többiektől, mert mások. Pedig attól még, hogy valaki nem tud járni vagy beszélni, még lehet pont olyan értelmes, mint az ép társai. Ez a helyzet az oktatási rendszer egy borzalmas hibája” – mondta. Az Emmi idei tanévre vonatkozó adatai alapján egyébként az általános iskolákba járó sni-s – tehát nem kizárólag csak halmozottan sérült – diákok kevesebb mint 70 százalékát oktatják integráltan.

Csordás Anett szerint az is általános gyakorlat, hogy ha fel is vesznek súlyosan és halmozottan sérült diákokat az iskolába, akkor erre csak úgy hajlandóak, ha a gyerek magántanulói státuszban tanul. Arról, hogy mekkora az sni gyermekek aránya a magántanulók között, az Oktatási Hivatal egy 2014-es évről szóló jelentése ad képet. Ebből kiderül: míg a tanulók körében 4,8 százalék volt az ilyen gyermekek aránya, ez a magántanulók között több mint a duplája, közel 11 százalék. A hátrányos helyzetű települések magántanulói között pedig az sni diákok aránya meghaladta a 14,6 százalékot.

A Magyar Nemzet több kérdést is feltett az sni gyermekek ügyében az Emmi sajtóosztályának, ám lapzártánkig nem kaptunk választ.