– Hogy sikerült a közoktatás átalakítása ellen tiltakozók legutóbbi, december 19-ei tüntetése? Hányan vettek részt a demonstráción?
– Szerintem nagyon jól sikerült. A rendőrök szerint 1000-1500 ember vett részt. Mikor átmentünk a minisztérium elé, látszott, hogy hosszan és sűrűn álltak az emberek, ami karácsony előtt öt nappal, mínuszokban nagyon dicséretes.
– Tényleg voltak olyan tüntetők, akiket leöntöttek vízzel?
– Igen. Amikor megállt a tömeg az Emberi Erőforrások Minisztériumának épülete előtt, akkor állítólag kiöntöttek két vödör vizet az egyik lakás ablakából. Nem tudom minősíteni
– Nemcsak víz volt, hanem tűz is, elégették a köznevelési törvény egy példányát. Mégis milyen üzenetet hordoz, ha bármit eléget az ember nyilvánosan?
– Az egész estének volt egy fajta szimbolikája a tűzzel, a lánggal, a fénnyel, ebbe ez is beleillett. Ezt a törvényt már a koncepciója kikerülésekor sokan kritizálták, és végül rettenetes mélységbe taszította az egész iskolarendszert. Amiben ott vannak a gyerekeink. Úgy gondoltuk, ez a papiros megérett az elégetésre.
– Ha már tiltakoznak ellene, nem lett volna szerencsésebb, ha, teszem azt, inkább a szemétbe dobják?
– Arra nagyon vigyáztunk, hogy például ne a Magyar Közlöny formájában égessük, hanem papírlapként. Semmiféle könyvégetésre utaló dolgot nem akartunk tenni. Mi mozgalom vagyunk, feszegetjük, s most már át szeretnénk törni a kereteket. Ez egy radikális „gesztus” volt, amelyet megalapoz az az elementáris felháborodás, ami mögötte van.
– Mi lesz a következő radikális „gesztus”?
– Pontos részleteket nem árulok el, de nagyjából a tavaszig gondoltunk át különböző forgatókönyveket annak függvényében, milyen reakciók érkeznek a követeléslistánkra. Arra, hogy távozzon Balog Zoltán az oktatást felügyelő tárca éléről január 31-éig, hogy hozzanak létre egy önálló oktatási minisztériumot, és hogy dolgozzák át a köznevelési törvényt a több mint ötven szakmai szervezetet tömörítő Civil Közoktatási Platform által kidolgozott Kockás könyv szellemében. Persze tudjuk, ez a kormány nem szokott saját magával szembefordulni. Valószínűbb, hogy megint támadásba lendül vagy hárít. De egész biztos, hogy február 1-jére újabb tüntetést hívunk össze.
– Korábban már követelték Palkovics László oktatási államtitkár távozását, de az sem jött be, ahogy Áder János és Orbán Viktor sem kért bocsánatot a felszólításukra. Ha mindig olyat követelnek, amelynek a megvalósulása esélytelen, akkor nem vesztik el a hitelüket?
– Nem hiszem. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy a kormány lépéseitől függetlenül mi vagyunk ennek az országnak az állampolgárai, mi vagyunk a megrendelők. Jogunkban áll rámutatni a felelősökre. És nemcsak a kormányzathoz, hanem a társadalomhoz is intézzük az üzeneteinket. Elsősorban a magyar állampolgárok figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy mekkora a baj az oktatási rendszerben, és hogy ezt jogukban áll számonkérni.
– Mégis úgy tűnik, a nyári szünet lejjebb tekerte a tiltakozások hangerejét. Megvannak még a támogatóik?
– Szerintem nem a nyári szünet volt ennek az oka. Nem várható el, hogy folyamatosan nagy tömegek legyenek a felhergeltség állapotában, mert abba az emberek belepusztulnak. Talán természetes módon alakult ki egyfajta depresszió, apátia azok körében, akik eljöttek az eseményeinkre, és azt látták, hogy nem történt értékelhető változás. Azt sem lehet elfelejteni, hogy nagyon sok helyen súlyos retorziók érték azokat a pedagógusokat, akik tiltakoztak. Olyanokat is, akik csak kockás ingben posztoltak fotót a Facebookra.
– Tud konkrét esetekről?
– Számtalan helyről kaptunk ilyen visszajelzést. Van olyan szakképző iskola, ahol a tiltakozásokban részt vevő tanároknak nem hosszabbították meg a határozott idejű szerződését, holott az intézménynek továbbra is szüksége volt pedagógusra.
– Ezek a tanárok jól is végezték a dolgukat?
– Igen. Mivel tanárhiány van, szerencsére találtak is maguknak máshol állást. Arról is hallottunk, hogy sok helyen az állandó szerződéssel rendelkező, így nehezen eltávolítható tanárokat nyomás alatt tartották. Azok a pedagógusok pedig, akik látták, mi történik a kollégáikkal, kétszer is meggondolják, hogy mennyire legyenek aktívak egy ilyen közegben.
– Amennyiben lesz jogszabályi háttere a köznevelési kerekasztalnak, részt vesznek majd rajta?
– Látható volt, hogy a kerekasztalhoz leülő szakmai szervezetek véleményét nem vették figyelembe, biodíszletnek használták a szakértőket. Az, hogy most jogszabályi keretet kívánnak biztosítani, önmagában nem garancia semmire. A Tanítanék mozgalom nevében azt mondhatom, nekünk már nincsen különösebb dolgunk Palkovics Lászlóval, kiírta magát az agendánkból.
– Erre a kormány mondhatja, hogy a választók őket bízták meg az ország irányításával, a Tanítanék mozgalomnak viszont nincsen ilyen legitimációja. Akkor miért lenne joguk az oktatási államtitkárt nem komolyan venni?
– Jogos felvetés, hogy ők a kormány, de mi egyszerű állampolgári jogon úgy gondoljuk, hogy bírálhatunk. Főleg, hogy minden jel arra mutat, a megfogalmazott kritikák jogosak. A PISA-eredmények után ők sem tudták eltagadni – legfeljebb hárítani és relativizálni –, hogy baj van.
– A felmérésben részt vevő gyerekek még egy előző oktatási rendszerben végezték el az általános iskolát.
– Az általános iskola utolsó éveit 2010 után kezdték el, amikor elindult a rendszer átalakítása. Ennek eredményeként már akkor kialakult egy túlterhelt, gúzsba kötött állapot a pedagógusok között, amelyben nemigen lehet elvárni, hogy minőségi munkavégzés folyjon. Nyugalom nélkül elég nehéz jól, innovatív módszerekkel dolgozni, mert ahhoz időre, energiára és szabadságra van szükség, amit elvettek a tanároktól.
– Hogyan értékeli az idei évet, mi volt a mozgalmuk legnagyobb eredménye? Egyik vezetőjük, Pilz Olivér nemrég azt nyilatkozta, hogy semmi, mert rendszerszintű változások nem történtek.
– Ha az eredményeket az alapvető célok elérésében nézzük, akkor én is azt mondom, hogy semmi. De gondoljunk bele, hogy az előző PISA-méréseknek gyakorlatilag semmilyen társadalmi visszhangja nem volt. A mostani viszont nagy hullámokat vet, és nemcsak a szakértők, de az utca emberei is beszélnek róla. Ez azt jelenti, hogy sikerült az oktatás ügyét a felszínen tartanunk. Egy másik fontos üzenete a mozgalomnak, hogy az ember – akár egy átlagos tanár is, mint amilyen én vagyok – kiállhat dolgokért, felszólalhat értékek mellett. Tehát van társadalmi edukációs feladatunk is.
– Utóbbit biztosan önöknek kell vállalniuk? Korábbi emblematikus figurájuk, Pukli István részben azért hagyta ott a mozgalmat, mert olyan ügyek mögé is beálltak alapvetően az oktatás megreformálásáért küzdő szervezetként, amelyek túlmutatnak az eredeti célon.
– Egészen pontosan nem tudom, hogy Pukli István miért lépett le, mert velünk elfelejtette közölni.
– Hogyan hatott a távozása a Tanítanék mozgalomra?
– Bár nyilván újratervezés-hangulat volt utána, a munkánkat nem érintette komolyan. Személyesen viszont elég nehéz volt túltennünk magunkat azon, ahogyan ezt meglépte. Nem értettem emberileg, miért így történt. Sokáig kifejezetten tetszett, hogy voltak köztünk vitás pontok, hiszen ezek mellett volt egy közös ügyünk. És még benne volt a mozgalomban, amikor elfogadtuk a szeptemberi kiáltványunkat. Ebben fogalmaztuk meg, hogy az oktatásügy nem kezelhető külön a társadalom egyéb problémáitól, miközben nagyon sok helyen éri sérelem az emberi méltóságot. Egy ilyen demokráciadeficites országban ez nagyon fontos.
– Ha Tanítanék mozgalom egyéb ügyeket is felvállal, akkor azt lehet mondani, pártpolitikát folytat, és sokan még Soros-bérencek is fogják tartani. Így például az az egyébként Fidesz-szimpatizáns tanár, aki még márciusban kiment tüntetni, legközelebb inkább otthon marad.
– A pártpolitizálást visszautasítom, egyetlen párt logóját sem tűztük magunkra. Azt nyíltan vállaljuk: politizálunk abban az értelemben, hogy határozottan beszélünk a közös ügyeinkről. De ez nem kötődik egyetlen párthoz sem.
– Soros Györgytől sem kapnak pénzt?
– Nem. És a norvégoktól [a Norvég Civil Alap – a szerk.] sem. Amikor megrendezzük a tüntetéseinket, azt mind a résztvevők vagy az átutalók adományaiból fedezzük. Nincs fizetett alkalmazottunk vagy irodánk, a saját telefonjainkat használjuk.
– Visszatérve: mi lesz azokkal az egyébként kormánybarát pedagógusokkal, akik már nem mennek ki a demonstrációkra, mert például a Tanítanék mozgalom kiállt a migránsok mellett?
– Egyrészt engedjük meg magunknak, hogy legyenek köztünk vitás pontok. Másrészt mi akkor az egyetemes emberség és egy nagyon fontos pedagógiai alapelv mellett álltunk ki. Aki pedig nem vette jó néven, hogy részt vettünk a szeptemberi rendezvényen, az attól még érzi, hogy az iskolában probléma van, hogy a gyerek, akit tanít, nem lesz feltétlenül sikeres és boldog, és azt, hogy a munkakörülményei is elviselhetetlenek. Ebben egyetértés van.
– Hogyan látja a jövőt: tényleg megreformálható érdemben az oktatás?
– Optimista vagyok, de illúziómentes. Hosszú távú küzdelemre kell berendezkedni, hiszen nagyon fontos dologról van szó.
