A Zrínyi 2026 névre elkeresztelt, tízéves programot Simicskó István honvédelmi miniszter jelentette be a honvédelmi tudósítók körének az idén egyetlenegyszer összehívott mai rendezvényén. Mint mondta, a program megalkotásakor abból indultak ki, hogy a honvédelem az alaptörvény szerint nemzeti ügy, tehát minden állampolgár felelőssége, és ezt kívánják tartalommal megtölteni. Hangsúlyozta, hogy nem akarják visszahozni a sorozásra alapuló rendszert, de meg akarják szólítani, közelebb akarnak kerülni a civil világhoz. Kiemelte ebben a január elsején megalakuló Honvédelmi Sportszövetség szerepét, illetve a területvédelmi alapon szerveződő önkéntes tartalékos rendszert. A kormány előtt van a megváltozott környezetre tekintettel kidolgozott új nemzeti biztonsági stratégia, amelyből új katonai biztonsági stratégiát is létrehoznak majd, amely illeszkedik a Zrínyi 2026 programhoz. Simicskó azt ígérte, hogy amint lehet, a készülő dokumentumot a parlamenti pártok elé tárják.
A haderőfejlesztés hátterét a honvédelmi büdzsé éves szinten a nemzeti össztermék 0,1 százalékával emelése biztosítja – emlékeztetett a miniszter, aki szerint ez az ötvenmilliárd forintos pluszforrás fokozatos fejlesztést tesz lehetővé. A „lökésszerű fejlődéshez”, például a helikopterbeszerzéshez külön kormányzati források kellenek, ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ez mégiscsak fokozatosan, tíz év alatt valósul meg. Hangsúlyozta: a haderőfejlesztésben „természetesen a katonai-szakmai vélemény alapvetően a meghatározó”. – Engem sosem érdekelt, hogy milyen típus, ki gyártja. Annyiban érdekel, hogy ha beszerzés van, az átlátható legyen, értelmezhető legyen, ésszerű legyen abban a tekintetben, hogy pénzügyileg is kimutatható legyen, hogy megéri. Ha használt eszközt veszünk, akkor is – mondta a miniszter, hozzátéve: „az új eszközök beszerzésénél mindig felmerül, és a kormány esetében ez egy jogos követelmény, hogy hány munkahelyet teremtene, milyen ellentételezést ajánlanak, mi az, ami az ország számára más vonatkozásban előnyt jelent. Védelmi ipari rendszer kiépítése, gyártási képesség, sok-sok minden összetevője van, ami nemcsak a mi dolgunk”. Simicskó szerint „mi azt tudjuk elmondani, hogy nekünk szakmailag mire van szükségünk, milyen jellegű eszközre. Azt láttuk, hogy a legsürgetőbb probléma most a légi szállító képesség megszűnése”. Példaként említette, hogy Afganisztánban, Irakban a honvédségi missziók váltását, netán kimenekítését kell tudni megoldani. Emlékeztetett arra is, hogy a környező országok rendelkeznek ilyen képességekkel. Felidézte, hogy gondoskodtak a Jak–52-es gyakorlógépek pótlásáról is.
Újdonságot elárulva a miniszter beszámolt arról, hogy az olimpiai pályázat miatt szükség van a légvédelem megerősítésére. – A Mistralokat is fejlesztenünk kell, a Kubok is lassan kifutnak az üzemidőből, tehát itt is szükséges döntéseket hoznunk – mondta. De be kell pótolni az elmúlt években forráshiány miatt elmaradt, tolódott javításokat, üzemidő-hosszabbításokat is. Szintén újdonságként Simicskó kijelentette, hogy a Gripenek mellett terveznek olyan „közbülső repülőgépeket” is, amelyeket a pilóták az alapkiképző géptől a vadászgép felé haladva használhatnak. A szárazföldi haderő eszközeinek fejlesztési szükségletét is említette, de részleteket nem árult el, fegyvernemeket sem emelt ki.
Lapunk felvetésére, hogy miért nem biztosít az akár a környező országok védelmi szféráihoz hasonló transzparenciát a beszerzési tervek vonatkozásában a honvédelmi tárca, a jelen lévő vezetőktől azt a választ kaptuk, hogy tapasztalataik szerint roppant nehéz a tervek politikai támogatottságát megőrizni, ha a nyilvánosságban vita és vádaskodás kezdődik, például azonnal szárnyra kapnak a korrupcióval kapcsolatos találgatások. Emlékeztettek: a tárcának a szállítógépek beszerzésére tett előző próbálkozása azonnal elvesztette a támogatottságát, amikor az ellenzék azzal vádolta meg a kormányt, hogy magának akar VIP-gépeket vásárolni.
