A Zrínyi 2026 névre elkeresztelt, tízéves programot Simicskó István honvédelmi miniszter jelentette be a honvédelmi tudósítók körének az idén egyetlenegyszer összehívott mai rendezvényén. Mint mondta, a program megalkotásakor abból indultak ki, hogy a honvédelem az alaptörvény szerint nemzeti ügy, tehát minden állampolgár felelőssége, és ezt kívánják tartalommal megtölteni. Hangsúlyozta, hogy nem akarják visszahozni a sorozásra alapuló rendszert, de meg akarják szólítani, közelebb akarnak kerülni a civil világhoz. Kiemelte ebben a január elsején megalakuló Honvédelmi Sportszövetség szerepét, illetve a területvédelmi alapon szerveződő önkéntes tartalékos rendszert. A kormány előtt van a megváltozott környezetre tekintettel kidolgozott új nemzeti biztonsági stratégia, amelyből új katonai biztonsági stratégiát is létrehoznak majd, amely illeszkedik a Zrínyi 2026 programhoz. Simicskó azt ígérte, hogy amint lehet, a készülő dokumentumot a parlamenti pártok elé tárják.
A haderőfejlesztés hátterét a honvédelmi büdzsé éves szinten a nemzeti össztermék 0,1 százalékával emelése biztosítja – emlékeztetett a miniszter, aki szerint ez az ötvenmilliárd forintos pluszforrás fokozatos fejlesztést tesz lehetővé. A „lökésszerű fejlődéshez”, például a helikopterbeszerzéshez külön kormányzati források kellenek, ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ez mégiscsak fokozatosan, tíz év alatt valósul meg. Hangsúlyozta: a haderőfejlesztésben „természetesen a katonai-szakmai vélemény alapvetően a meghatározó”. – Engem sosem érdekelt, hogy milyen típus, ki gyártja. Annyiban érdekel, hogy ha beszerzés van, az átlátható legyen, értelmezhető legyen, ésszerű legyen abban a tekintetben, hogy pénzügyileg is kimutatható legyen, hogy megéri. Ha használt eszközt veszünk, akkor is – mondta a miniszter, hozzátéve: „az új eszközök beszerzésénél mindig felmerül, és a kormány esetében ez egy jogos követelmény, hogy hány munkahelyet teremtene, milyen ellentételezést ajánlanak, mi az, ami az ország számára más vonatkozásban előnyt jelent. Védelmi ipari rendszer kiépítése, gyártási képesség, sok-sok minden összetevője van, ami nemcsak a mi dolgunk”. Simicskó szerint „mi azt tudjuk elmondani, hogy nekünk szakmailag mire van szükségünk, milyen jellegű eszközre. Azt láttuk, hogy a legsürgetőbb probléma most a légi szállító képesség megszűnése”. Példaként említette, hogy Afganisztánban, Irakban a honvédségi missziók váltását, netán kimenekítését kell tudni megoldani. Emlékeztetett arra is, hogy a környező országok rendelkeznek ilyen képességekkel. Felidézte, hogy gondoskodtak a Jak–52-es gyakorlógépek pótlásáról is.
