Az új év első hetében rendre elszaporodnak a plakátok, amelyeken a petárdáktól megriadt kutyák gazdái keresik elveszett kedvencüket. Égnek a vonalak az állatvédő szervezeteknél, talált kedvenceket visznek be menhelyekre, állatorvosi rendelőkbe. Ott elvileg beazonosítják őket a csipszám alapján, majd hogy a történet jól végződjön, értesítik a tulajdonost.
A szilveszter az idén is hozta a formáját. Az Állatmentő Liga, a Rex Kutyaotthon és a Fővárosi Önkormányzati Rendészet Petárdakommandó névre elkeresztelt akciója során most is rengeteg megrettent és elkóborolt kutyát gyűjtöttek be. A legkeményebb december 31. volt, a program január 6-án zárul. Bár az elveszett ebek száma azóta csökken, a szervezetek már szerda estig csaknem 100 fővárosi bejelentést kaptak. A kutyáját az akkori adat szerint 44 gazda kapta vissza. Pataki Gábortól, az Állatmentő Liga vezetőjétől megtudtuk, a befogott ebek csipelési aránya évről évre jobb, így egyre több ebet tudnak beazonosítani.
De hiába a 90 százalékos arány, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gazdát is megtalálják. „Nem egészen értjük, hogy miért, de a csiprendszer nem igazán működik. Ennek több oka is lehet. Az egyik biztosan az, hogy amikor a gazdák elköltöznek, nem íratják át a csipjüket, nem jelentik be az új címüket, nem adnak meg új telefonszámot. Ebből adódóan hiába keressük őket rögzített elérhetőségeiken” – mondja Pataki. Hozzáteszi: van kutya, amelyet a XII. kerületben szedtek össze, csipje szerint a XVI. kerületben lakik a gazdája, ott azonban nem található. Az eb hovatartozása talány, sorsa kérdéses.
Érdekes probléma az is, hogy bár az állatorvosoknak kötelező regisztrálniuk a csipet, olyan jogkörük nincs, amelynek alapján ellenőrizhetnék a gazdák személyazonosságát. Így a kutyával érkezők bármilyen címet bemondhatnak. Az Állatmentő Liga „belefutott” egy olyan talált kutyába, amely a csip alapján egy hajléktalanszállóhoz tartozott. Ez a tényleges gazda beazonosíthatóságát értelemszerűen ellehetetleníti. A keresett fedél nélkülit a szálláshelyen nem találják, a kutyát a szállóra nem vihetik vissza. A csipek állatorvoshoz sem köthetők, így azt sem lehet megtippelni, hogy a gazdát merrefelé kell keresni.
A csipnyilvántartási rendszer hibáira Hargitai Gábor, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének elnökségi tagja is felhívja a figyelmet. Azt mondja, ők is gyakran találkoznak azzal, hogy az azonosítók nincsenek vagy rosszul vannak regisztrálva. A probléma még versenyre jelentkező fajtatiszta kutyáknál is előkerül. Azaz hiába van a csipszám szépen beragasztva az oltási könyvekbe, az elektronikus nyilvántartásban nyoma sincs. Probléma az is, hogy ha a csip regisztrálva van is, a tulajdonosok sokszor még a kutyák adásvételekor sem módosítják a hozzá tartozó adatokat.
Az anomáliákról állatorvosokat is kérdeztünk. A tulajdonosi hanyagságot ők is elsőként említették. Külön problémaként kiemelték, hogy sokan be sem csipeltetik a kutyákat. Ez nem csupán adminisztrációs szempontból gond, hanem azért is, mert az ilyen eb biztosan nincsen oltva. Ez azért egyenes következmény, mert az állatorvosoknak minden veszettség elleni oltás beadását rögzíteniük kell. Ha a kutyában nincs csip, be sem adhatják az oltást, amíg a kis adathordozót be nem helyezik az eb nyaki bőre alá. Ha ezt a gazda nem engedi, jelenteniük kell az adott önkormányzatoknál, a kutyákat csipeltetni és veszettség ellen oltatni ugyanis kötelező. Aki nem teszi meg, szankciókra számíthat.
Viszont mindez csak elméletileg van így, hiszen az állatorvos nem hatósági személy. Azaz hiába köteles jelenteni a mulasztást, ha a kutyával érkezőket nem „igazoltathatja”. Egy olyan bejelentés pedig elég furcsa lenne, hogy „egy magas fekete férfi” vagy egy „molett vörös nő” érkezett csip nélküli oltatlan ebével, majd amikor szembesült kötelezettségével, rövid úton távozott. Olyan állatorvos is aligha van, amely a rendelőjébe érkező tulajdonosok távozását rendőrségi riasztással akarná gátolni, vagy esetleg rendszámokat írogatna fel.
A megkérdezett állatorvosok kiemelték még, hogy azon esetek száma elenyészően alacsony, amelyeknél a ténylegesen behelyezett csipet szó szerint nem regisztrálják. Olyan probléma azonban a pontos adminisztrációt vezető helyeken is előállhat, hogy regisztrációkor egy számot elütnek – ami nem nehéz, ugyanis a csipszámok hosszúak. A véletlenszerűen elénk kerülőknél 15 apró számot kell hiba nélkül bevinni a rendszerbe, ha pedig ezek közül egyetlen nem stimmel, az ebet máris nem lehet beazonosítani.
Ha a csip a helyén van, és regisztrálni is sikerült, a kutyát pedig állatvédők vagy az ebrendészet emberei találják meg, esetleg állatotthonban vagy állatorvosi rendelőben adják le, akkor a tulajdonos minden bizonnyal visszakapja. De a csip megléte azt nem segíti, hogy a gazdák értesülhessenek arról, ha égen-földön keresett kutyájukat időközben esetleg elütötték vagy más okból elhalálozott. Erre nagyjából akkor van esélyük, ha a tetemet maguk találják meg az úton.
A tetemek begyűjtését régebben az önkormányzatok állat-egészségügyi szolgálata végezte, de ma már ez sincs így. Budapesten 2011 márciusa óta az ATEV Fehérjefeldolgozó gyűjti be a tetemeket, miután a kerületileg illetékes ügyintézők, illetve jegyzők értesítik őket. Csipleolvasójuk nekik nincs, így az ebeket nem azonosítják be. Tőlük az önkormányzathoz annyi jut vissza, hogy pontosan hol szedtek össze elhullott állatot, és hogy mit: kutyát, macskát. Más információt nem rögzítenek, nem készül felvétel sem, így a kedvencét kereső gazda érdeklődni sem tud náluk. A történet folytatása sem túl vidám: az ebeket elégetik, komposzt készül belőlük.
Beazonosítást a Magyar Közút is csak akkor kér, ha a kutyát autópálya-szakaszon ütötték el, és ilyenkor is csak abban az esetben, ha a tetem anyagi kárral, esetleg személyi sérüléssel járó balesetet okoz. Ilyenkor a leolvasott csipszámot a kárigény rendezéséhez megadják a rendőrségnek, majd az állatorvos beazonosítja. Viszont ha az elütött állat másnak kárt nem okoz, a tulaj nem is igazán szerezhet tudomást arról, hogy elveszett kedvencét már fölösleges keresnie. Eltemetni végképp nem tudja.
