Felszámolják az embertelen állapotokat a börtönökben

Még mindig vannak olyan jogsérelmek, amelyeket nem hajlandók feloldani a döntéshozók.

Az alapvető jogok biztosa az elmúlt két évben három fegyintézetet vizsgált úgynevezett OPCAT-ellenőrzés keretében,hogy kiderítse, sérülnek-e hazánkban a fogvatartottak jogai. Az ombudsman számos súlyos jogsértést talált, egyes börtönökben borzalmasak voltak a körülmények. Több helyen még a jogszabályban előírt hat négyzetméternyi mozgásteret sem biztosították a fogdán elhelyezett raboknak, a fedél nélküli, mocskos vécé felett kellett fogat mosni, mert mosdókagyló nem volt. Volt, ahol annyira kicsik voltak az ablakok, hogy a fogvatartottak állandó légszomjra panaszkodtak, a falakon fekáliát, az ágyakban csótányokat találtak. Az is előfordult, hogy az őrök bántalmazták a fogvatartottakat.

Lapunk most utánajárt, hozott-e eredményt Székely László fellépése, vagy továbbra is fennállnak jogsértések a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében (Tököl), a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában (tököli rabkórház) és a Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben (kaposvári börtön). Mint kiderült, hatalmas előrelépés történt, de még mindig vannak olyan jogsérelmek, amelyeket nem hajlandók feloldani a döntéshozók.

Az ombudsmani hivatal lapunknak küldött válaszából kiderül, a legtöbb kedvező változás Tökölön történt. Mint arról beszámoltunk, a fiatalkorúak börtönében az ombudsman 2015-ben történt látogatásakor a fogdakörletben, illetve a szállítózárkákban (ide érkeznek az ország többi intézetéből azok, akiket később a tököli börtönben vagy a rabkórházban helyeznek el) szembesült a legsúlyosabb helyzettel. A fogdán a bútorzat nélküli mozgástér jóval kisebb volt a jogszabályban előírtnál. Több helyiségben rendkívüli volt a pára a szellőzés hiánya miatt, sokan arra panaszkodtak, úgy érzik, hogy megfulladnak. A fogdákban a vécének nem volt fedele, több helyen a vécékagyló csak egy betontömb volt, amelyet ürülék és testváladék borított. A vécék felett a falból balesetveszélyes csaptelepek álltak ki, mosdókagyló nélkül, azaz a raboknak közvetlenül ott kellett mosakodniuk, ahol a biológiai szükségleteiket végezték. A szállítózárkákban borzasztó volt zsúfoltság. Az egyik, 11,5 méteres helyiségbe 16 személyt zsúfoltak össze, többeknek ülőhely sem jutott. Az ombudsman szerint a feszültség levezetésére alapvető fontosságú lenne a mozgás, de a konditerem nem üzemelt, holott ennek hiánya jogszabályt sért.

Az ombudsmani jelentés hatására felújították és kifestették a fogdakörlet zárkáit, kicserélték a vécékagylókat, a nyílászárókat és a világítótesteket, valamint padokat szereltek be. A szállítózárkát is felújították, valamint a zárkákba „személy- és vagyonvédelmi okokból” kamerát helyeztek el. Elkészült a kondicionálóterem is. A fogdakörlet zárkáinak zsúfoltságát úgy csökkentették, hogy a falakat levésték, így elérhetővé vált a jogszabályban előírt minimális mozgástér. A szállítózárkák nem lettek nagyobbak, de már csak annyi fogvatartottat helyeznek el bennük, hogy mindenkinek jusson ülőhely, ennek érdekében oda is további padokat szereltek fel.

A látogatások során a fogvatartottak egybehangzóan arról számoltak be, hogy a személyzet tiszthelyettesi állománya testileg bántalmazta őket, és a rabok között is dúlt az erőszak. Egy fiatal elmondása szerint például egy fiút rabtársai arra kényszerítették, hogy a falból kihúzott elektromos vezetékkel gyújtson rá a cigarettára, miközben egy vízzel teli lavórban áll.

A látogatás után szervezeti átalakításokra is sor került, amelyeknek egyik célja a bántalmazások megelőzése. A Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetéből 2016. május 1-jén kivált a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet. A két intézet között jelentős személyiállomány-csere zajlott le. Az átalakítással nőtt a reintegrációs tisztek száma, gyakoribbá váltak a napközbeni ellenőrzések, és lehetőség nyílt arra, hogy a tisztek megismerjék a rabok problémáit. A tisztek feladata, hogy megpróbálják fejleszteni a fogvatartottak személyiségét, felkészítsék őket a szabadulás utáni életre, a beilleszkedésre. Az ombudsmani hivatal ugyanakkor megjegyezte, hogy noha a jelentést még 2015-ben adták ki, a személyi állomány tagjainak cseréje csak 2016-ban ment végbe.

Javultak a körülmények a tököli rabkórházban is, ahol szintén döbbenetes állapotok uralkodtak. A két évvel ezelőtti látogatáskor a betegek matracai szakadtak voltak és ragadtak a kosztól, az ágydeszkák töröttek, a pokrócok lyukasak voltak. Az osztályok közül a betegségmegállapító osztály (BMO) állapota volt a legrosszabb, ahol a betegek megrongálták a kórtermek vécéit, leszedték a villanykapcsolókat, rendszeresen széttépték az ágyneműt. A televíziókat elzárták, nehogy a betegek azokban is kárt tegyenek. A kórház szülészetén kannából kellett leöblíteni a vécét, és az anyák – mosógép hiányában – nemcsak a saját, hanem az újszülöttek ruháit is lavórban, kézzel mosták. Az ombudsman jelentésében leszögezte, hogy az intézmény felújítása halaszthatatlanná vált, ezért felkérte a kormányt, hogy biztosítsa a kórház felújításának és bővítésének pénzügyi feltételeit.

Azóta a kórházban a bútorzat felújítása megkezdődött, újra használják az intézeti tévékészülékeket. A víz- és csatornahálózat teljes cseréjére és a vizesblokkok felújítására 200 millió forintot biztosítottak. A személyi állomány kiégésének megelőzése érdekében egy további pszichológust vettek fel. Volt azonban, amin a kormány a biztos kérése ellenére sem volt hajlandó változtatni. Az ombudsmani látogatás során több beteg sérelmezte, hogy a kórtermek ajtaja éjjel-nappal zárva van. Ez leginkább a legenyhébb bűncselekményeket elkövető, fogházbüntetésre ítélt betegekre nézve hátrányos, mivel az ő zárkáikat fogva tartásuk során nappal nyitva hagyják. Így ők a kórházban a bíróság által meghatározott fokozatnál szigorúbb mozgáskorlátozást kénytelenek elviselni, ami alkotmányosan visszás. Székely László ezért azt javasolta az igazságügyi miniszternek, fontolja meg a vonatkozó törvény módosítását.

Az igazságügyi tárca azonban ezt nem tartotta indokoltnak, szerintük ugyanis a jogszabály lehetőséget biztosít a fogvatartottak együttes elhelyezésére bizonyos esetekben. Azt elismerték, hogy valóban kedvezőtlen a fogház fokozatú elítéltek esetén az ajtók zárva tartása, de szerintük a szükségszerűség felülírja a fokozatok szerinti elkülönítés általános szabályait. Leszögezték azt is, tekintettel kell lenni a személyzet és a fogvatartottak testi épségének, életének megóvására, és a biztonsági intézkedések mindig a legmagasabb kockázattal járó körülményeket veszik figyelembe.

Székely László csapata tavaly járt a kaposvári börtönben is, és megállapította, bár a túltelítettség aránya 2014 szeptembere óta folyamatosan csökkent, a fogvatartottak egy része még tavaly is túlzsúfolt zárkában élt, miközben az intézetben több zárka is üresen állt. Akadt például az épületben olyan, 12-14 főre kialakított zárka, amely mindössze 35 négyzetméter alapterületű. A fogvatartottak egybehangzóan arról számoltak be, hogy amikor telt ház van a zárkában, alig kapnak levegőt, és az őrök nem szeretik, ha szellőztetnek, mert szökéstől tartanak. Jogsértőnek találta az ombudsman az intézetben alkalmazott motozási gyakorlatot is. Több rab is arról számolt be, hogy a látogatók távozása után az intézet kápolnájában a személyi állomány és a többi rab előtt meztelenre kell vetkőzniük, majd le kell guggolniuk, hogy az őrök megtalálják a fogvatartottak intim testrészeibe rejtett tiltott tárgyakat, drogokat. Az ombudsman szerint ez a gyakorlat alkotmányosan aggályos, ráadásul a rabok testüregeinek vizsgálatát a jogszabály szerint orvosnak kellene végeznie. Székely szerint az is visszás, hogy a végrehajtó állomány a mezítelen fogvatartottak nemi szervének, illetve egyes testüregeinek átkutatását a vallásgyakorlásra rendelt helyen (a kápolnában) végzi.

Az Igazságügyi Minisztérium a jelentés hatására idén januárban szakmai egyeztetést hívott össze a büntetés-végrehajtási motozást érintő rendelkezések pontosítására, február elején pedig megküldte a jogszabály-módosításra vonatkozó előterjesztést az ombudsmani hivatalnak.