– Teljes mértékben igaz az, hogy ha valaki befizeti a közterület-felügyelet által kiszabott bírságot, azzal elesik mindennemű jogorvoslati lehetőségtől. Ez igaz a manapság divatos, a kötelező haladási irány megszegése miatt kiszabott közigazgatási bírságokra is – folytatja a jogász. Ezekben jellemzően nem történik megállítás, sem igazoltatás, hanem távollétében intézkedik a közterület-felügyelő. – Ha én nem ismerem el a szabályszegést, és nem fizetem be a bírságot, akkor a felügyelet – jogilag pongyolán fogalmazva – feljelentést tesz a rendőrségen. A rendőrség pedig megindítja az eljárást, és megpróbálja felderíteni, hogy az adott pillanatban ki vezette a gépjárművet.
Fentiekhez hasonlóan a szabálysértések esetében is úgynevezett vétkességi felelősségről beszélhetünk. Ez azt okozza, hogy abban az esetben, ha a szabálysértéskor nem a kocsi üzemben tartója, hanem annak közeli hozzátartozója vezette az autót, a szabálysértési eljárásban az üzemben tartó megtagadhatja a tanúvallomást. Krizsa Norbert tapasztalatai szerint a rendőrség önmagában a közterület-felügyelet feljelentése alapján sem szabálysértést, sem szabályszegést nem tud megállapítani, hiszen ehhez ki kellene derítenie, hogy ki vezette a kocsit. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben a rendőrség csak akkor tud bírságot kiszabni, ha az üzemben tartó nyilatkozik az autó vezetőjének személyéről. Ellenkező esetben a rendőrség jellemzően megszünteti az eljárást.
Elméletileg elképzelhető, hogy a térfigyelő kamera képe alapján nemcsak az autó, de a sofőr is beazonosítható. Az ügyvéd emlékei szerint ritkán előfordul, hogy a rendőrség megpróbálja azonosítani a vétkes személyét a kamerakép alapján, de Krizsa Norbert azon az állásponton van, hogy sem a közterület-felügyelet, sem a rendőrségi előadó nincs birtokában az ehhez szükséges műszaki szakmai ismereteknek, és a felvétel sem olyan jó minőségű, hogy az alapján tényszerű megállapításokat lehessen tenni.
