A legszörnyűbbnek azt nevezte, hogy a véleménytisztelet, a nyitottság egyre kevésbé van meg a másik iránt, erről pedig az elmúlt tizenöt-húsz év összes politikusa tehet, de leginkább az „elmúlthétév”, amely megveti azt, akinek más a véleménye.
„Tüntetni akkor lehet, ha azt a Békemenet csinálja. Újságot akkor lehet csinálni, ha az azt írja, amit mi akarunk. Az a jó keresztény (definíciószerűen), aki ránk szavaz. Az iskola legyen egyféle, ne gondolkodjon ott senki. A multi az akkor jó, ha munkahelyet teremt, de majd megmondjuk, hogy azt hogyan tegye. A szerencsejáték csak akkor veszélyes, ha nem mi szedjük belőle a hasznot. A bankok kizsákmányolók, persze csak akkor, ha nem államiak. Az átláthatóság fontos, kivéve a közbeszerzéseknél és az állami szerveknél. A dohányzás káros, persze akkor nem, ha abból is mi húzunk hasznot. Sorolhatnám nagyon sokáig” – fakadt ki Pósfai.
Szerinte „el kéne kezdeni építeni valami normális társadalmat. Együtt. És utóbbi nem egy politikai párt neve ebben a mondatban, hanem utalás arra, hogy szétszakadva, egymásra fújva, egymást hergelve nem fog menni. Sőt: társadalmi katasztrófához vezet majd” – állítja.
