Az embercsempészek a civil szervezetek segítségével juttatják be a migránsokat Európába a Földközi-tengeren – mondta Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója szombat este az M1 aktuális csatornán.
Bakondi mindezt annak kapcsán állította, hogy korábban Fabrice Leggeri, a Frontex vezetője is panaszkodott a civil szervezetek hatóságokkal nem egyeztetett mentőakcióira: ezek a csoportok mentik ki a tengeren sodródó, Líbia felől érkező menekültcsoportok 40 százalékát, amelyeket így a Frontex nyomozói nem tudnak kikérdezni a csempészekről.
Bakondi állítása magában is erős, de ő képes volt emelni a tétet, azt is megmagyarázta, hogy miért cinkosok a civilek: szerinte az embercsempészek új módszere, hogy Líbia és Olaszország között leállítják a motorcsónakot, majd telefonon felhívják valamelyik civil szervezetet, amely hajóval érkezik a menekültek kimentésére.
Bakondi György hozzátette, épp ezért alapja van annak, hogy az emberek megtudják, a külföldről finanszírozott, a politika formálásában érintett szervezetek pontosan mennyi forráshoz jutnak.
Nem kell magunknak is miniszterelnöki tanácsadónak lennünk ahhoz, hogy Bakondi György állításait megcáfoljuk – ehhez elég a józan paraszti ész. Az embercsempészeket nem a menekültek európai boldogulása, hanem a tőlük beszedhető, éves szinten több milliárd eurót is elérő bevétel érdekli, és persze az, hogy elkerüljék a Frontex járőrhajóival való találkozást.
Ezért hagyják magukra a Földközi-tenger közepén a rozsdás bárkákban, gumicsónakokban sodródó migránsokat élelem, üzemanyag és víz nélkül, úgy, hogy sokszor a csónakon lévő motorokat is leszerelik távozáskor. A menekültek pedig akár napokig várhatnak a nyílt vízen, amíg – jobb esetben – rájuk talál valaki.
A csempészek persze gátlástalanul építhetnek a civil szervezetek jelenlétére és karitatív munkájára is, de ez még nem jelent szövetséget vagy cinkosságot az életmentők részéről; inkább egyfajta ördögi körről van szó – életek százai múlnak azon, ha az önkéntesek nem szállnak tengerre, ha viszont megteszik, azzal a csempészek malmára hajtják a vizet.
Azt pedig Fabrice Leggeri, a Frontex feje is elismerte, hogy a tengeren alapszabály a bajba került emberek megmentése.
A földközi-tengeri útvonal így is sok halálos áldozatot követel: csak tavaly ötezer vízbe fulladt migránst regisztráltak a Líbia és Olaszország közötti vizeken, és ennél több is lehet az áldozatok száma, pedig az önkéntes tengeri mentők 2016-ban gőzerővel dolgoztak. Az idén január és március között 649 menekült tűnt el a tengeri út során.
Összegezve: Bakondi finoman szólva csúsztat akkor, amikor azt állítja, hogy az önkéntes tengeri mentők az embercsempészeket segítik; és torzít akkor is, amikor ezeket a csoportokat egybemossa a külföldről támogatott civil szervezetek összességével, hogy ezzel indokolja a Magyarországon bevezetni kívánt, több ezer szervezetet megbélyegző civiltörvényt.
