Hangos motorzúgás hallatszik messziről / Most hurcolják a népet Felsőszeliből / Hangos sírás között búcsúzkodik a nép, / Elviszik a magyart, mindenkit, aki ép – rímekbe szedve kesereg egy felvidéki magyar 1947-ben azokról a megpróbáltatásokról, amelyeknek során hetven éve százezer felvidéki magyart tettek ki otthonából.
A szlovák-magyar lakosságcserének egy 1946 februárjában megkötött államközi egyezmény ágyazott meg, az akció során közel százezer felvidéki magyart költöztettek Magyarországra és hatvanezer szlovák került Csehszlovákiába.
A németek elüldözését is felölelő etnikai tisztogatást Eduard Benes, – aki 1945 és 1948 között Csehszlovákia elnöke volt – már a második világháború alatt dédelgette, de a szövetséges hatalmak eleinte ellenkeztek. Azonban a tárgyalások már a világháború legvégén megkezdődtek Budapest és Prága között. A magyarok azt szerették volna, ha inkább békén hagynák a Felvidék déli sávjában ősi földjükön élő magyarokat, és a határmódosítás tervével érkeztek Prágába. Ezt a csehek lesöpörték az asztalról, és mivel egy éven át semmiben sem sikerült megegyezni, 1946 elején lakosságcseréről írtak alá dokumentumot.
A magyarországi szlovákokat intenzív csehszlovák propaganda hívta a kitelepítendő magyarok helyére, azzal csábítva őket, hogy ott ház, jól termő földek várják őket. A magyarok tekintetében annyiban volt más a helyzet, hogy aki a Felvidékről elindult, elvileg kárpótlás várta idehaza, de a kisemmizett Magyarország nem tudta a teljes kártalanítást vállalni. Az akciót a Magyar Áttelepülési Kormánybiztosság irányította, amely igyekezett teljes falvak közösségét egyben megőrizve új helyhez juttatni, de legalábbis arra ügyelt, hogy a családok ne szakadjanak szét. Ez persze nem sikerült teljességgel, mert az áttelepített szlovákok számban eleve kevesebben voltak.
Mindeközben erőteljesen dübörgött a magyarellenes propaganda, a megfélemlítésekkel, zaklatásokkal kísért úgynevezett reszlovákizácó, ennek csak része volt a lakosságcsere. A cél az egységes csehszlovák nemzetállam létrehozása volt, ebbe a képbe értelemszerűen nem fértek bele a magyarok. Ugyanakkor Dél-Csehszlovákiában emberre mégiscsak szükség volt, ezért aki meg szerette volna tartani vagyonát, ingatlanját, kényszerűen csehszlovákká kellett válnia. A kassai kormányprogram amúgy is úgy rendelkezett, hogy a kollektív bűnösöktől, vagyis a magyaroktól és a németektől meg kell vonni az állampolgárságot, el kell kobozni a földeket. Aki tehát magyarként akart tovább élni, kiadták az útját.
