Ment a bűnbak, feljelentették Schmidt Máriáékat

Újabb áldozat a fotóügyben: megszólalt az emlékév távozó szakértője. Pruck lánya közben feljelentette a szervezőbizottságot.

Lemondott Horváth Miklós, az 1956-os emlékév történészszakmai vezetője – számolt be cikkében az Origo. A portál sajtótámadásként kezeli a tavaly ősszel kibontakozott vitát, amely során előbb felvetődött, majd szakértői vizsgálatot követően egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem a színész Dózsa László, hanem a 2000-ben elhunyt Pruck Pál szerepel a fiatal forradalmárt ábrázoló fényképen.

Az emlékév amúgy sem volt zökkentőmentes, a legemlékezetesebb talán az, hogy Desmond Child tíz évvel ezelőtt, a miami sportcsapatok győzelmeinek tiszteletére írt, most pedig újrahasznosított daláért ötvenmillió forintot fizetett az emlékév szervezője, hogy aztán a sorozatos botrányok után törölje a dal szerzője az újonnan elkészült videót.

A fiatal forradalmárt ábrázoló fotó – sok más mellett – az 1956-os emlékév kapcsán jelent meg a köztereken, többször nagyméretű falfestmény formájában. Pruck Pál hozzátartozói jelezték, a plakátokon, molinókon, posztereken családtagjuk szerepel, nem a színész fiatalkori képmása. Dózsa László bár fenntartotta, hogy őt ábrázolja a fénykép, kegyeleti okokból lemondott arról, hogy az ő neve szerepeljen a kép mellett. Schmidt Mária, az emlékévet szervező és lebonyolító emlékbizottság vezetője, a Terror Háza Múzeum főigazgatója ekkor köztörvényes bűnözőnek nevezte Pruckot, és megjegyezte, csak a kádári propagandagépezet használta fel őt céljaira. Egyébiránt mindvégig kitartott amellett, hogy a képen Dózsa László szerepel, a hivatalos vizsgálat eredményét sem akarta elfogadni.

Az Origo említett cikke szerint a felmondás hátterében az idézett ügy áll, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért felelős közalapítvány kuratóriuma úgy fogalmazott: „a pontatlanságával kritikai felületet nyújtó Horváth Miklós professzor egyetlen alkalommal sem vállalta, hogy álláspontját megvédje, vagy hogy – az akadémiai életben megszokott módon – a tudományos nyilvánosság előtt fölülvizsgálja”.

Megkerestük Horváth Miklóst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatóját, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát is, aki – mivel szerződése június 17-éig él – nem kívánt nyilatkozni, de annyit azért elmondott, hogy valójában még csak lemondásról sincs szó, kérte, hogy a szerződését szüntessék meg. Ez meg is történt, annak ellenére is, hogy az év végéig érvényes lett volna. A szerződést nem a kuratóriummal kötötte meg, hanem közalapítvány ügyében eljáró illetékes személlyel.

Mint fogalmazott, azért köszönt el a Terror Háza Múzeumtól, mert az emlékév június 17-én véget ér, így a szakmai munkájára ezt követően már nem lesz szükség. A most felmondott szerződését egyébiránt ez év elején kötötték meg, így szerinte a mostani eseményeknek nem lehet közük a fénykép körül kirobbant vitához.

Megkerestük Pruck Erikát is. Pruck Pál lánya elmondta, egy hónapja feljelentést tettek az emlékévet szervező bizottság ellen – ennek számos közéleti személyiség, köztük a teljesség igénye nélkül Kövér László, Balog Zoltán, Wittner Mária, Rétvári Bence is tagja –, mert jogi úton szeretnék bizonyítani igazukat. Pruck Erika nem tekinti igazuk elismerésének a Horváth Miklós távozását követő kuratóriumi kommentárt. Szerinte az nem mondja ki egyértelműen, hogy hiba történt, és az édesapja szerepel a fotón. Ha ez nem hangzik el, az ügy részéről még nem ért véget. Pruck Erika bocsánatkérést várna el Schmidt Máriától a korábban elhangzottakért, édesapja emlékének meggyalázásáért.

Felhívtuk az ügyben Tőkéczki László történészt, a kuratórium tagját is, aki így nyilatkozott az Origónak: „Tudományos viták esetében a más személyek szakmai tévedéseiért való helytállás teljességgel értelmezhetetlen.” Mint hangsúlyozta, a tudományos életben megfogalmazott álláspontok, megállapítások ugyanis mindenkor személyhez kötődnek, és kizárólag az álláspontot és-vagy megállapítást megfogalmazó kutató felel értük. Megkérdeztük Tőkéczkit, hogy a fényképügy miatt kellett-e távoznia Horváth Miklósnak. A történész szerint Horváth Miklós először Dózsa László mellett foglalt állást, majd megváltoztatta álláspontját, és ez a hozzáállás nem nevezhető tudományosnak. Tőkéczki László szerint a felelős távozása egyben a hosszan húzódó ügy megoldása is.