Nem volt meg a kétharmad, elbukott a plakáttörvény

Az egyszerű többséget igénylő részeket elfogadták ugyan, de a módosítás lényege nem léphet hatályba.

Az Országgyűlés szerdán délelőtt 131 igen szavazattal 67 nem ellenében, tartózkodás nélkül elutasította a plakáttörvény néven ismert, hivatalosan „a burkolt pártfinanszírozás megakadályozásáról” szóló javaslat kétharmados többséget igénylő részeit. Az egyszerű többséget igénylő részeket ugyan 131:64 arányban támogatta a parlament, de a módosítás lényege nem léphet hatályba.

A szerdai parlamenti ülésről egyetlen képviselő, Oláh Lajos hiányzott a Demokratikus Koalíciótól, aki állítólag vesegörcsöt kapott, mentőt is kellett hozzá hívni. Ha még egy ellenzéki hiányzott volna, akkor a kormánypártok képesek lettek volna biztosítani a jelenlévők kétharmadának szavazatát. 

A Jobbik külön szavazást kért Staudt Gábor módosító indítványáról, amely kimondta volna, hogy „a kormány, költségvetési szerv, köztulajdonban álló gazdálkodó szervezet vagy ezek által támogatott bármely személy vagy szervezet által, illetve ezek megbízásából politikai plakát sem kampányidőszakban, sem azon kívül nem helyezhető el”. Az indítványt az ellenzéki képviselők mellett egyetlen kormánypárti, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter támogatta, valószínűleg véletlenül.

A Halász János és Kósa Lajos fideszes képviselők által benyújtott, általuk csak lex csicska néven emlegetett javaslat nagyon megnehezítené, hogy plakátkampányokkal győzködjék a választókat a saját igazukról. A javaslat egyértelműen a Jobbik „Ti dolgoztok, ők lopnak” kampányára reagált, ahogy az adóhatóság is, amely hétfőn emiatt szállt ki a lapunkkal azonos tulajdonosi körhöz tartozó plakátcég, a Mahir Cityposter Kft. irodájába.

Az eredeti javaslat előírta volna, hogy a hivatalos kampányidőszakon kívül – ez 50 nappal a szavazás előtt kezdődik – csak a „piacon kialakult, a választási kampányidőszakon kívüli időszakban szokásos piaci áron” lehetne párt érdekében, illetve „a választói akarat befolyásolására” plakátokat kihelyezni. Az ennél olcsóbban adott plakáthelyek árát „jogellenesen szerzett vagyoni előnynek” minősítenék, amelyet be kellene fizetni a költségvetésnek.

A kampányidőszakban ugyanakkor a fideszes képviselők hasonló rendszert vezettek volna be, mint ami az újságokra vonatkozik: a plakáthelyeket birtokló cégeknek közzé kellene tenniük az árlistájukat, és mindenkinek ezen az áron kellene adniuk a felületet, majd az Állami Számvevőszéknél bejelenteni, kinek és mennyiért adták ki a helyeket. 2013-ban, a választási eljárási törvény születésekor még az ellenzék szorgalmazott egy hasonló szabályozást, de akkor a Fidesz leseperte az asztalról.

Hadházy Ákos, a Lehet Más a Politika (LMP) társelnöke szerdán reggel a Facebookon azt írta: „Napok óta a legfelsőbb szintekről üzengetik nekünk: a miniszterelnök nagyon szeretné ezt a törvényt.” Ennek érdekében Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke azt ígérte, támogatni fogják a legkisebb ellenzéki párt módosítóit, és a pártok, illetve a kormány számára is megtiltanák a plakátolást. Ez azonban nem történt meg, hiszen a törvényalkotási bizottság által beadott összegző módosító indítvány másról szól, mint az eredeti LMP-s javaslat.

Az LMP egyik módosítója ugyanis nemcsak a plakátolást korlátozta volna, de általában megtiltotta volna, hogy az államháztartásból költsenek reklámra és egyéb fizetett kommunikációra, kivéve, ha az „a címzettek számára jogaik gyakorlásához és kötelezettségeik teljesítéséhez más módon nem biztosítható segítséget nyújt”. Kifejezetten tiltottá tették volna a választáson vagy népszavazáson hozott döntés befolyásolását, pártok támogatását és az állami, önkormányzati szervek önfényezését.

Ehhez képest a kormánypárti módosító csak annyiban engedett volna, hogy kampányidőszakon kívül betiltotta volna a „párt vagy a kormány érdekében vagy egyébként a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére alkalmas, politikai üzenetet közvetítő” plakát kiragasztását. Vagyis kampányidőszakban plakátolhatott volna a kormány is, illetve élhetett volna minden más propagandaeszközzel, például tévé- és újsághirdetésekkel is.