Borítékolható, hogy a kedden kezdődő Tusványos utáni napokban a hazai – és talán a nemzetközi, európai – közbeszéd az ott elhangzottaktól lesz hangos. A július 18-a és 23-a között zajló székelyföldi rendezvénysorozat zárónapján ismét felszólal Orbán Viktor miniszterelnök, és várhatóan idén is sarkos megállapításokat tesz. A Fidesz elnöke a program szerint Közép-Európa a biztos pont!? címmel tart előadást szombat délelőtt. A biztos pontról Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke a hétvégén elmondta, „egy recsegő-ropogó világban” nagyon fontos a politika számára is, hogy ezt megtalálja. Az előadás címéből egyébként kikövetkeztethető, hogy Orbánt az Európai Unió jövője foglalkoztatja, ezen belül pedig a saját – ahogy egy tavaly decemberi interjújában megfogalmazta – lázadó szerepéről, a visegrádi együttműködés lehetőségeiről fog elmélkedni.
Eddigi tusványosi beszédei közül a legnagyobb port a 2014-es előadása verte fel. Az újabb fideszes kétharmadot eredményező választás után a miniszterelnök-pártelnök – mintegy megideologizálva harmadik kormányzati ciklusa döntéseit – az illiberális demokráciáról beszélt. Orbán abból indult ki, hogy a 2008-as gazdasági válságra az unió azért ad rossz válaszokat, mert a Nyugat súlyos mentális válságban van: szerinte a liberális világnézet gúzsba köti vezető politikusait. Példaként állította a magyarok elé Szingapúrt, Kínát, Oroszországot, Törökországot, amelyek szerinte „nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem”. Végül arról beszélt, hogy ő is „egy illiberális, nemzeti alapokon álló új államot” épít.
Orbán valójában hosszú évek óta kemény beszédeket tart Tusványoson. 2011 óta többször kifejtette már, hogy több száz év után most először már nincs mit tanulniuk a magyaroknak a nyugati országoktól, szembe kell szállni a független – szerinte liberális – média hatalmával, meg kell törni a kormányt kritizáló civil szervezeteket. Több fideszes politikus is arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy a pártelnök 2010 után tudatosan választotta Tusnádfürdőt a rendszerét megalapozó, „programadó” előadások helyszínéül, abban bízva, hogy „tusványosi beszédek” címen bevonulnak majd a történelemkönyvekbe. Bár az első ilyen nagy ívű előadását – a tizenöt-húsz évre berendezkedő „centrális erőtérről” és a hazai baloldal „történelmi vereségéről” – 2009-ben a Somogy megyei Kötcsén tartotta, forrásaink szerint később két okból választotta az erdélyi helyszínt. Egyrészt a székelyföldi helyszín révén jelezni kívánta, hogy „az egész nemzetet képviseli”, másrészt a idén 28. alkalommal megrendezendő tábor azt a kontinuitást jelképezi a Fidesz történetében, amelyet a kormányfő még vállalhatónak tart. Ugyanis a szabadegyetem igazi „ősfideszes” rendezvény olyan szervezőkkel, akik még a párt liberális korszakában is magyarságkutatással foglalkoztak. Ugyanakkor a kontinuitással akadnak problémák: Orbán már évek óta alig érinti az erdélyi magyarság ügyeit. Forrásaink szerint azért nem, mert ezt „szakpolitikai részletkérdésnek” tekinti, aminek nincs helye egy „utat mutató”, a kormányzás legfőbb mozgatórugóit felvillantó előadásban.
