– Nézd, mégis mitől vagyok én szélsőséges vagy radikális?! Attól, hogy őrizzük a magyar hagyományokat? Attól, hogy kereszténynek nevelem a gyermekemet? Attól, hogy azt szeretném, ne a buzifelvonulásra menjen, hanem a Kurultájra? Szerintem ez nem radikalizmus vagy szélsőségesség – dohog a vecsési zászlóbontó rendezvény egyik résztvevője.
Miközben a Betyársereg „jelölt” feliratú fekete pólóját viselők szorgosan építik Vecsésen a színpadot a pozsonyi csata emlékművével szemben, fekete motorok gördülnek be a pódium mellé. A nyeregből leszállók a sereg motorosklánjának tagjai. Feketében vannak persze ők is: ilyen színű farmert viselnek, fekete, koponyás, fokosos pólójukra fekete bőrmellényt húznak, amelynek a hátán is ott van a betyárföveges koponya, alatta pedig a keresztbe rakott két fokos, és nem hiányzik az elmaradhatatlan szlogen sem: „Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz.” A klántagok egyszer csak neonsárga láthatósági mellényt húznak a szerelésükre, természetesen azon is ott a fokos és a koponya meg a szlogen, de kiegészíti még a „rendező” felirat is. Valami készül tehát, de amit látunk, nem újdonság.
A Vecsésen megalakult fajvédő formáció az Erő és Elszántság nevet kapta, és nem sok különbséget lehet látni közte és a korábbi hasonló szerveződések (például a Magyar Önvédelmi Mozgalom vagy a Magyar Gárda Mozgalom) között. Az alapideológia – hungarizmus, nácizmus – adott, hozzácsaptak ehhez egy kis cigányozást, amely szintén nem új elem. És bár László Balázs, a szélsőjobbos egyetemistákat tömörítő Identitesz elnöke meghirdette, hogy a most induló új jobboldali erő nem fog a múltba révedni, csak a jövőbe tekinteni, beszédének zárása („Ébredj, nemzet! Tombolj, vihar!”) mégiscsak egy 1943-ból származó idézet. Joseph Goebbels náci propagandaminisztertől származik egyébként. Alighanem az sem a véletlen műve, hogy az Identitesz logója egy nyíl; a hivatalos magyarázat szerint azért, hogy a helyes irányt mutassa.
Persze ez a rendezvény is megmutatta, hogy a fogyasztói társadalomban még az úgymond tiszta magyaroknak is nehéz megtalálniuk a helyes irányt: a kocsmában enni ugyan csak zsíros kenyeret lehet, de a résztvevők minden zokszó nélkül fogyasztják a híres holland sört vörös csillaggal.
– Mi még összejövünk néha – mondja egy Mikulás-szakállas gárdista. Azt idézi fel, amikor bevitték a rendőrségre „egyenruhás bűnözésért”, azaz hivatalos nevén „tiltott közbiztonság-javító tevékenységért”. Négyszázezer forintra büntették, de ő leülte. (Ezt a rendelkezést akkor hozta a Fidesz vezette kormány, amikor a Magyar Gárda utódjának tekinthető Szebb Jövőt Polgárőr-egyesület Gyöngyöspata utcáin járőrözött.)
– Pedig lehetett nálunk a bolhapiacon kapni munkásőr-egyenruhát is, érdekes, az nem zavart senkit – fakad ki. A gárdista azt nem árulja el, mennyien vannak a Magyar Gárda Mozgalomban, de azt igen, hogy főleg olyan fiatalok csatlakoznak hozzájuk, akik megcsömörlöttek az idióta plázavilágban.
– Meg ébredezik is a magyar – mondja a kerítésnek támaszkodó bajtársa.
László Balázs egyébként korábban azzal indokolta meg lapunknak, hogy szellemi műhelyként teljesen új politikai generációt alakítanak ki, mert a régi hívószavak már nem hatnak az Y és Z generációra, sőt a fiatalítást annyira komolyan gondolják, hogy „középiskolai szárny” indítását is tervezik.
Gárdistamellényes, tetovált – zöld szív nyílvesszővel átlőve – nyilatkozónk nem használ ilyen nagy szavakat.
– Tudja, ezek az emberek nem akarnak mást, mint családban élni, dolgozni és tisztességesen élni. Nem gazdagon, mert – itt jókora hatásszünetet tart. Közbevágunk.
– Mert ahhoz már lopni kell?
– Nem. Más kasztba kell születni.
– Milyen kasztba?
– Tudja azt. Ilyen parazita, kereskedő kasztba.
Arról kérdezzük inkább, mi lehet az oka, hogy jöhet akármekkora gazdasági vagy társadalmi válság, a szélsőjobboldali csoportok a periférián maradnak. Emberünk a szalámizást sejti a háttérben. És hogy kik tartják kezükben a kést?
– Mindig az olyan küldött emberek, amilyen például a Bácsfi Diána is volt, akit tudjuk, kik küldtek – mondja. Hozzáteszi, hogy szimpatikus neki László Balázs, akit nem tart „küldött embernek”, és hogy az Erő és Elszántság zászlóbontásában „nincsen benne a Fidesz”.
Azt azért elismeri, hogy akár jól is jöhet a kormánypártnak, ha reklámozza az Erő és Elszántság tevékenységét. Nem a náciveszéllyel való riogatásért, amint Orbánék balliberális elődei tették, hanem hogy gyengítsék a Jobbikot. Tény: László Balázsék és a néppártosodást felesleges cukiskodásnak tartó jobbikosok, gárdisták gyakori vendégek a kormánypropaganda médiaműhelyeiben. Ennek kapcsán pedig a Fideszhez hű véleményvezérek már egyenesen pártszakadásról írnak.
Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője úgy látja, hogy sokat akarnak a párttá váló radikálisok, de keveset fognak. Szerinte hiba azonnal párttá alakulni, ő a mozgalmi munkában látja a jövőt. Ezért is kérte meg Orosz Mihály Zoltánt, Érpatak polgármesterét, hogy inkább ne jöjjön el Vecsésre. Az Erő és Elszántságnak ugyanis az eredeti tervek szerint az Érpataki Modell Országos Hálózata is vaskos tartópillére lett volna, csak Orosz a zászlóbontás előtt bejegyeztetett egy Rend és Igazságosság névre hallgató pártot, s ezt – hogy, hogy nem – a kormánypárti Origo hozta nyilvánosságra. A mindezek ellenére a helyszínen tartózkodó Orosz kérdésünkre elmondta, hogy ideológiai vita is támadt közte és Tyirityánék között: ő az ősi szakralitás visszaállítását szorgalmazta az etnikai önvédelem helyett.
Később megkerestük Zagyva György Gyulát is, aki egy cikluson át volt a Jobbik parlamenti képviselője, és jelenleg ő a jobbikos vezetésű Tiszavasváriban a közmunkaprogram vezetője. Úgy véli, az új mozgalom megjelenése önmagában azt jelzi, hogy van hely a radikális jobboldalon, a Betyársereg tagjait és vezetőjét pedig bajtársának és barátjának tartja. Szerinte sem megoldás önmagában a cigánykérdéssel kapcsolatban, ha „faji alapra” helyezzük az ügyet, megoldásként a különféle állami szerveknek speciális megközelítéssel kellene kezelniük az olyan szegregátumok ügyét, ahol nem érvényesülnek az állam törvényei.
2006-ban Budaházy György volt az utcai politizálás egyik ikonikus alakja. Vecsésen értelemszerűen nem volt ott, mivel a még 2009-ben ellene indított eljárás miatt jelenleg is házi őrizetben van, ezért aztán, mint mondja, nem vesz részt igazán aktívan a politikai életben. A cigánykérdés kapcsán ő is arról beszélt megkeresésünkre, hogy jelenleg a migráció mellett ez a téma kicsit elsikkad a közéletben annak ellenére, hogy a helyzet nem változott. Budaházy szerint a jelenlegi kormánynak, bár számos előremutató intézkedése van, a cigánypolitikája éppúgy eredménytelen, mint az eddigieké volt. Úgy véli, talán éppen a vecsési összefogásból végül kimaradó Orosz Mihály Zoltán megoldásaiból kellene meríteni, azok jelenthetnének valamiféle előremozdulást az ügyben.
A „cigánykérdést” tehát – legalábbis gondolatban – megoldotta a radikális elit, de mi a helyzet a saját alakulataikkal?
– Amit új pártommal, a Rend és Igazságossággal mindenképpen szeretnék elkerülni, hogy egy új Magyar Hajnalt hozzunk létre – utal Orosz Mihály Zoltán az évekkel ezelőtt a Jobbikban csalódott szélsőséges szakadárok pártjára. A formáció végül alig félezer szavazatot kapott 2014-ben, ma pedig a legnépszerűbb internetes kereső egy énekstúdió nevét dobja fel az első helyen, nem pedig a hoppon maradt radikálisok szervezetét.
– Széchenyi és Bibó is írt már arról, jellemző a magyarokra, hogy olyanok, mint a szalmaláng: hamar belelkesülnek, aztán ahogy múlik az idő, alábbhagy a lendület – mondta lapunknak egy, a Jobbikot és úgy általában a radikális jobboldali szubkultúrát régóta ismerő forrásunk. Szerinte ahhoz, hogy megértsük, mi történik most a Jobbik és a vele éppen fasírtban lévő radikális holdudvar között, vissza kell mennünk 2006 tévéostromos, rendőrterroros őszére.
– Sok olyan fideszes lett akkor jobbikos, főleg vidéken, akiknek nem tetszett, hogy Orbán Viktor nem ugrik egyből Gyurcsány Ferenc torkának – mondja, majd ehhez még hozzáteszi, hogy az akkor húsz-harminc éves fiatalok az elmúlt tíz évben lehiggadtak, s ebben nagy szerepe van a már két ciklus óta zajló parlamenti munkának is.
Lenhardt Balázs, a Jobbik volt országgyűlési képviselője is úgy látja, a magyar nemzeti alkatnak vagy a „turáni átoknak” van szerepe abban, hogy hamar földbe állnak a szélsőséges kezdeményezések. Igaz, szerinte valójában „az SZDSZ volt szélsőséges”. Ő egyébként már rögtön a Jobbik első országgyűlési etapjának felénél, 2012-ben kilépett a párt frakciójából. A korábban izraeli zászlót égető exhonatya a már említett Magyar Hajnal színeiben próbálkozott. Az utolsó hír vele kapcsolatban az volt, hogy piacra dobott egy Kard és korona nevű történelmi társasjátékot. Megjegyzi, hogy lát fantáziát a „vecsésiekben”, mivel a Jobbik szerinte a radikálisok helyett már a baloldaliakra hajt.
Szabó Andrea, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézet főmunkatársa megkeresésünkre elmondta, hogy immáron 15 éven a fiataloknak mindig csak egy vékony rétege érdeklődik az igazán szélsőséges politikai nézetek iránt. Ami miatt mégis kiköthetnek mellette az az, hogy „ebben a forrongó világban nagyon kevés a kapaszkodó”, bizonytalan mind a munkahely, mind az iskola helyzete. Ezen kívül Szabó Andrea úgy látja, hogy ha van az Identitesz vezetőségében egy kis politikai opportunizmus, akkor elképzelhető, hogy csak körülnéztek a közéleti piacon és látták, hogy ez az ideológia jelenleg a Jobbik középre-húzódásával szabadon maradt.
– A fiatalok egyáltalán nem tájékozatlanok ebben a kérdésben – jegyezte meg. Szerinte a meglehetősen változatlan és szélsőséges ideológiához az Y és a Z generáció azt tudja hozzátenni, hogy mivel ők azok akik készség szinten kezelik a közösségi médiát, hogy ők lehetnek az elsők, akik valóban széles nyilvánossághoz juttatják el a szélsőséges ideológiájukat.
Arra a felvetésünkre, hogy miként lehet, hogy már nemcsak a válságövezet fiataljai, hanem nagyvárosi egyetemisták körében is hódit a náci ideológia, Szabó Andrea saját megfogalmazása szerint is meglepő analógiát hozott.
– Az Iszlám Államhoz is sok viszonylagos jólétben élő fiatal csatlakozott, mert olvasott róla és bulinak tűnt. Ezzel természetesen nem szeretném az IÁ-t és az Identiteszt összehasonlítani, csak a viselkedés, a motiváció lehet esetleg hasonló, hogy ugyanúgy kapaszkodó nélkül maradva próbáltak kiutat találni – mondta.
Paksa Rudolf történész, A magyar szélsőjobboldal története című könyv szerzője szerint nem példa nélküli, hogy a radikális jobboldali eszméket eltérő irányból megközelítő csoportok megpróbálnak összefogni, de ezek a próbálkozások nem sokszor vezettek eredményre. A kilencvenes években is volt közeledés például a szálasista csoportok és a második generációs szkinhedek között, de hamar kiderült, hogy a két ideológiában több ponton is feloldhatatlan ellentétek vannak. Várható tehát, hogy a vecsési zászlóbontás után is hamar kiderülnek ilyen jellegű összeférhetetlenségek. A történész szerint látható, hogy a tényleges szélsőjobboldali szubkultúra csak szűk réteget tud megszólítani, és ezt jól jelzi, hogy a Jobbik is más irányban kezdett építkezni. Paksa úgy látja, a Jobbiknak éppen ezért most kifejezetten jól jön, hogy az új mozgalomhoz hasonló csoportosulások kimondják, a párt már nem eléggé radikális.
Egyébként a vecsési „ébredés” kapcsán a Magyar Nemzetnek úgy nyilatkoztak többen is a pártból: örömmel fogadják, hogy ismét van egy szervezet, amely tőlük is jobbra áll. Különösebben nem aggódnak amiatt sem, hogy az Erő és Elszántság elbizonytalanítja a szavazóikat, mert szerintük aki náci romantikára vágyott, az már korábban szakított a Jobbikkal.
Juhász Attila, a Political Capital elemzője viszont arról beszél, hogy a Jobbik középre húzódása feszültségeket okoz a pártban egészen az önkormányzati szintig, teret nyitva ezzel az új alakulatok létrejöttének. A politológus szerint korábban nem kis részben azért esett szét millió darabra a radikális tábor, mert a kisebb-nagyobb szerveződések mind vezérelvűek voltak, és nehezen tudtak integrálódni. A Jobbik volt az a politikai erő, amely összeterelte a „nemzeti érzelmű” szavazók töredezett táborát. Az ehhez használt politikai narratíva – például a „politikai korrektség” nélküli, rasszista, antiszemita beszédmód – azonban Juhász szerint csak bizonyos szintig elég a növekedéshez. A mostani középre húzódás célja ugyanis az, hogy azt a nagyjából tízszázaléknyi kormányellenes szavazót szólítsa meg, akiknek nincs kimondott értékelvű politikai preferenciájuk.
