Rácsos gyerekágyat tuszkol be egy kantáros munkanadrágot viselő, középkorú férfi egy legalább húszéves kombi autó csomagterébe, a kék nejlonzacskókban lévő játékok és ruhák közé, közben komótosan pereg rá az eső. A jelenetet a budafoki családi ház udvaráról az ingatlan új birtokosai – egy idősebb férfi, a felesége, és talán felnőtt fiuk –, valamint a bírósági végrehajtó és emberei figyelik feszülten. A ház előtti járdán három rendőr bámul unottan. Egy devizahiteles kilakoltatásának pillanatképe, ami az utóbbi és az elkövetkező hónapok tökéletes illusztrációja. – Ez a fotó nem festene túl jól a „Magyarország jobban teljesít”-plakátokon – mondja félig mosollyal, félig haraggal az ágyat rámoló Szabó Andor testvére, Ernő. Ő kénytelen tétlenül bámulni Andor és felesége cipekedését, mivel a végrehajtó még pakolni sem engedi be a házba.
– Ha én kölcsönadok neked százezer forintot, és kétszázezret kérek vissza, a törvény szerint uzsorás vagyok. Ha a bank ad neked kölcsön, és a kétszeresét kéri vissza, akkor az rendben van – sommázza Ernő a lakossági devizahitelekkel szembeni máig tartó, össznépi értetlenséget.
Szabó Andor története tipikusnak mondható. A burkoló szakmájú, vállalkozóként dolgozó férfi 2007-ben, a devizaalapú hitelek homályba veszett fénykorában vett föl 13,5 millió forint szabad felhasználású, svájcifrank-alapú kölcsönt egy banktól. Részben vállalkozására költötte a pénzt. Az értékbecslés alapján a szülei tulajdonában lévő ház akkor 18 millió forintot ért. Az évek során a kölcsönből 6 milliót fizetett ki. A végrehajtás kezdetekor a bank már 27 milliós tartozást követelt rajta. – Havi 68-69 ezer forinttal indult a törlesztés, de a hitellel kombinálva életbiztosítást is fizettem, évi 700 ezer forintot. 2011-re havi 148 ezer forintra ment föl a törlesztőrészlet, de még fizettem. Viszont volt egy autóbalesetem, szétnyílt a koponyám, így hónapokig nem tudtam dolgozni. Ekkor csúsztam pár havi törlesztővel, azóta görgettem magam előtt a tartozást. Úgy döntöttem, nem fizetek tovább. Nem láttam értelmét, az adósságom csak nőtt, úgy éreztem, soha nem szabadulok tőle – mesélte Andor, aki testvérével ebben a házban nőtt föl, két éve pedig feleségével és gyerekével élt az ingatlanban. Felesége egy hete szülte második gyermeküket, de nem kaptak haladékot a költözésre. Most egy ideig Andor szüleinek jelenlegi házában fognak lakni. Négyen egy szobában.
Idén is december 1-jén kezdődik a téli kilakoltatási moratórium, így a lakáskiürítések száma igencsak meredeken kezdett emelkedni az országban. A növekvő tendencia már évek óta tart. Szabó Tímea független parlamenti képviselő írásbeli kérdésére Trócsányi László igazságügyi miniszter nemrég közölte: 2017 első félévében 708 családot lakoltattak ki, az év második felében pedig várhatóan további 1000-1100-at fognak. Összehasonlításul: míg 2013-ban 550 kilakoltatás történt, 2016-ban már 3100.
A kilakoltatások híre bejárja a kertvárosokat. Andor felesége meséli, nem messze egy kétgyermekes család kiköltöztetéséről hallott. Szabóék esete annyiban speciális, hogy a bank nem kért árverést, a házat birtokba vevő magánszemély a követelést vette meg a banktól. Andor megpróbált megegyezni vele, pénzt ajánlott, de nem jutottak semmire. Pattanásig feszült a hangulat, a kiköltöztetett családapa barátságosságot színlelve veregeti meg az üldögélő új birtokos vállát. Párja kifejezetten ellenséges a sajtóval, Andorral is összeszólalkoznak, a végrehajtó csitítja őket. – Romániában lehet ez a stílus, de nálunk nem! – zárja a vitát az új birtokos felesége, utalva a kiköltöző férfi erdélyi származására.
