„Az emberek úgy érzik, hogy a liberális demokrácia már nem képviseli az érdekeiket, az elitek eltávolodtak a választóktól”, „a liberális demokrácia válságba jutott”, „illúzió volt, hogy a szabadpiac és a liberális szabadságjogok majd automatikusan és folyamatosan egyre jobbá teszik az emberek helyzetét”, „a liberális demokrácia eljátszotta a hitelét a választók szemében a 2008-as válsággal kezdődően, mert kiderült, hogy nem képes megvédeni őket az elszegényedéstől”, „a XX. század második felétől a nyugati világ felnövekvő generációi biztosak lehettek benne, hogy jobban fognak élni a szüleiknél, mára a fiatalabb nemzedékek szerencsések lesznek, ha legalább úgy élhetnek majd, mint a szüleik”, „az emberek vissza akarják kapni a választás szabadságát, ezért szavaznak sokan Trumpra”, „Donald Trump személye korszakváltást jelent” – ugye ismerősek ezek a gondolatok? És ugye Orbán Viktor beszédeiből ismerősek? Pedig ezek Juval Noah Harari izraeli történész könyveiben, cikkeiben, interjúiban is megtalálhatók.
Két egymástól független – egy fideszes és egy kormányzati kommunikációban részt vevő – forrásunk is arról beszélt lapunknak, hogy Orbán Viktor kedvenc szerzőjévé vált az izraeli történész, akit nyugodtan nevezhetünk sztárnak is, hiszen valósággal kapkodnak érte a világ tudományos fórumai, tévétársaságai és lapjai.
Harari rendszeresen publikál többek között a The New Yorkerben, a The Guardianben, a Time-ban vagy éppen a The Washington Postban is.
Homo Deus – A holnap rövid története című, az idén magyarul is megjelenő munkájáért a frankfurti könyvvásáron „A legintellektuálisabb és legmeghatározóbb tudományos munka” díját nyerte el.
Forrásaink szerint Orbán Viktort egyébként is „egyre erősödő antropológiai érdeklődés jellemzi az utóbbi években”. Ahogy egyik forrásunk fogalmaz: „Egyre jobban érdekli nemcsak az emberiség, az egyes népek eredete, de a lehetséges jövő is, az, hogy mennyire tudjuk befolyásolni a sorsunk alakulását.” Harari ebből a szempontból valóban izgalmas választás lehet, hiszen