Lapunk birtokába került egy 40 oldalas leirat, amit a Szegedi Törvényszék készített azokból a videofelvételekből, amelyek bizonyítékként kerültek az Ahmed H. ellen terrorcselekmény gyanújával folyó büntetőeljárás anyagába, és amelyeket pénteken, illetve szerdán vetítettek, vetítenek le a tárgyalóteremben. E dokumentum alapján a képsorok több ponton alátámasztják az első fokon tíz év szabadságvesztésre ítélt férfi védekezését, miszerint nem fenyegette a rendőröket, hanem tárgyalni próbált velük. Ráadásul úgy tűnik, többször is ő nyugtatja meg a zavargókat. „Csak békét akarunk” – hallatszik tőle egy felvételen.
Azt is igazolják a bizonyítékok, hogy több órával az indulatok elszabadulása után már Ahmed H. is dobálta a hatóság tagjait, illetve köveket tört szét a betonon – e cselekményeket az eljárás korábbi szakaszában maga is elismerte, ám az előző tárgyaláson ellentmondásosan nyilatkozott az ügyben.
A legjelentősebb mozgóképes anyag egy oszlopra szerelt térfigyelő kamera több mint négyórás felvétele, amely a vádbeli napon, 2015. szeptember 16-án délután fél kettő után kezdődik.
Az eszköz hangot nem rögzített. A leirat szerint az első egy órában egy zöld pólós férfi a főszereplő:
az első sorban kiabál és mutogat a rendőrök felé, többször fölmászik a határt lezáró kapura, amelyet aztán a tenyerével üt, rángat, és megpróbálja kinyitni. Délután két óra környékén „a zöld pólós férfi mindkét kezét felemelve kiabál, mire a körülötte lévő személyek is így tesznek, majd többen is rángatni kezdik a kaput”. Később is intézkedik, magyaráz, „ugrálva buzdítja a tömeget”; illetve újra és újra a kerítésre mászik, rángatja társaival a kaput, mígnem a rendőrség könnygázt vet be – és megindul az összecsapás.
Botok, műanyag palackok és egyéb tárgyak repülnek a rendőrök felé, a tömeg nyomja a kaput. „Többen leveszik a pólójukat, és az arcuk elé takarják” – szól a leirat. Egy órával a videó kezdete után a rendőröket folyamatosan dobáló migránstömeg áttöri a bezárt kaput.
Csakhogy a zöld pólós férfi egyértelműen nem Ahmed H.; a perben ez a személy nem szerepel.
Az eddig eltelt időben olykor Ahmed H. is feltűnik, de amikor látható, nem dobál, nem szónokol, sőt még akkor sem tapsol a zöld pólós szónoknak, amikor a körülötte lévők igen. Többnyire passzív, főleg a második-harmadik sorban „figyel” és „nézelődik”.
Első tevékeny fellépése a zavargás tetőfokán, 14.41-kor, a kapu áttörése után négy perccel látható:
„A vádlott közvetlenül a rendőrsorfal elé megy, majd bal kezének mutatóujját kinyújtva a rendőrök felé mutogat. Ezt követően a rendőrök dobálása megszűnik”
– áll a bíróság által készített jegyzetben. Úgy tűnik ki a szövegből, Ahmed H.-nak sikerült lehűtenie a kedélyeket.
A továbbiakban néha magyaráz, mutogat, 15.20-kor pedig már ő szónokol hangosbeszélőn. Egy rendőrrel is tárgyal. Ezután hátrálásra próbálja rábírni az indulatos tömeget: „A kordonhoz viszonyítva elfelé irányuló, hessegető, legyező mozdulatokat tesz a tömeg felé” – rögzíti a tanácsvezető bíró által aláírt irat. Újra tárgyal a rendőrökkel.
Pár perc múltán kiemelkedik a viszonylag lenyugodott tömegből, „láthatóan pipiskedve”, és „a rendőröket nézegeti”, majd ismét a kordontól elfelé próbálja „hessegetni” a tömeget. Miután valaki egy nagy méretű követ dob a fölsorakozott egyenruhásokra, Ahmed H. ismét beszélni próbál a rendőrökkel; legalábbis erre utal, hogy a leirat szerint „a rendőrök felé néz, láthatóan mintha keresne valakit”, majd pedig az egyik rendőr felé fordulva „szája elé mutogat”. A kapcsolatfelvétel – úgy tűnik – nem sikerült. Fél négy körül a megafonba beszélt, de – mivel a videó néma – nem tudni, hogy mit. Aztán újra a rendőrökkel próbált beszélni, az egyik elöljáró valamit válaszolt neki, de a párbeszéd nem tart sokáig.
15.35-re a rendőri elöljárók már nincsenek Ahmed H. közelében, a férfi pedig
„a kordonra könyökölve fejét a két kezébe temeti”.
A következő percekben többször így tesz. A mikrofonba már nem beszél, újra passzívvá válik.
16 óra előtt 10 perccel újra fokozódik az indulat, a tömeg megint tárgyakat hajigál a rendőrök felé, „a vádlott részéről azonban nem látható dobálás”. Öt perccel ezután a rendőrség vízágyút vet be. A migránsok egyre nehezebb tárgyakat dobálnak – derül ki a bíróság jegyzetéből –, a rendőrség pedig a könnygáz mellett hol hosszabb, hol rövidebb ideig működteti a vízágyút.
Ahmed H. negyed öt után tűnik föl újra a zavargás résztvevői között, és az azt követő negyven percben
ötször kivehető, hogy dob valamit a magyar rendőrök felé.
Közben kendőből maszkot csinál magának. Az összecsapás öt óra körül ér véget.
Negyed hatkor a vádlott a kapura visszatett láncot piszkálja, pár perccel később pedig „takarítani kezdi az úttestet a törmeléktől”. Végül több sérültet, köztük egy lányt a rendőrsorfalhoz kísér. A hangosbemondóba ekkor már mások beszélnek, Ahmed H. egy újságíróval társalog. A fél hat és háromnegyed hat közötti utolsó attakban a szír férfi nem bukkan föl. Vallomásában egyébként a dobálásról azt mondta, a könnygáz miatt nem gondolkodott tiszta fejjel.
Az ügyészség azzal vádolja a férfit, hogy hangosbeszélőn hergelte a tömeget, a rendőrséget pedig fenyegette, ultimátumot adott nekik – és ezzel terrorcselekmény bűntettét követte el.
Ennek ellentmondani látszik, hogy azokon a további, rövid videókon, amelyek hangot is tartalmaznak, a vádlott szájából a következő mondatok hallhatók: „Mi csak békét akarunk!” (egy mikrofonba beszélő férfinak mondja); „Menjetek vissza!” (a megafonba mondja a tömeg felé, integetve).
