Nem Ahmed H. tüzelte fel a röszkei tömeget

Órákkal a zavargás kezdete után már dobált, előtte viszont csillapította az embereket – derül ki a videofelvételekből.

Az eddig eltelt időben olykor Ahmed H. is feltűnik, de amikor látható, nem dobál, nem szónokol, sőt még akkor sem tapsol a zöld pólós szónoknak, amikor a körülötte lévők igen. Többnyire passzív, főleg a második-harmadik sorban „figyel” és „nézelődik”.

Első tevékeny fellépése a zavargás tetőfokán, 14.41-kor, a kapu áttörése után négy perccel látható:

„A vádlott közvetlenül a rendőrsorfal elé megy, majd bal kezének mutatóujját kinyújtva a rendőrök felé mutogat. Ezt követően a rendőrök dobálása megszűnik”

– áll a bíróság által készített jegyzetben. Úgy tűnik ki a szövegből, Ahmed H.-nak sikerült lehűtenie a kedélyeket.

A továbbiakban néha magyaráz, mutogat, 15.20-kor pedig már ő szónokol hangosbeszélőn. Egy rendőrrel is tárgyal. Ezután hátrálásra próbálja rábírni az indulatos tömeget: „A kordonhoz viszonyítva elfelé irányuló, hessegető, legyező mozdulatokat tesz a tömeg felé” – rögzíti a tanácsvezető bíró által aláírt irat. Újra tárgyal a rendőrökkel.

Pár perc múltán kiemelkedik a viszonylag lenyugodott tömegből, „láthatóan pipiskedve”, és „a rendőröket nézegeti”, majd ismét a kordontól elfelé próbálja „hessegetni” a tömeget. Miután valaki egy nagy méretű követ dob a fölsorakozott egyenruhásokra, Ahmed H. ismét beszélni próbál a rendőrökkel; legalábbis erre utal, hogy a leirat szerint „a rendőrök felé néz, láthatóan mintha keresne valakit”, majd pedig az egyik rendőr felé fordulva „szája elé mutogat”. A kapcsolatfelvétel – úgy tűnik – nem sikerült. Fél négy körül a megafonba beszélt, de – mivel a videó néma – nem tudni, hogy mit. Aztán újra a rendőrökkel próbált beszélni, az egyik elöljáró valamit válaszolt neki, de a párbeszéd nem tart sokáig.

15.35-re a rendőri elöljárók már nincsenek Ahmed H. közelében, a férfi pedig

„a kordonra könyökölve fejét a két kezébe temeti”.

A következő percekben többször így tesz. A mikrofonba már nem beszél, újra passzívvá válik.

16 óra előtt 10 perccel újra fokozódik az indulat, a tömeg megint tárgyakat hajigál a rendőrök felé, „a vádlott részéről azonban nem látható dobálás”. Öt perccel ezután a rendőrség vízágyút vet be. A migránsok egyre nehezebb tárgyakat dobálnak – derül ki a bíróság jegyzetéből –, a rendőrség pedig a könnygáz mellett hol hosszabb, hol rövidebb ideig működteti a vízágyút.

Ahmed H. negyed öt után tűnik föl újra a zavargás résztvevői között, és az azt követő negyven percben

ötször kivehető, hogy dob valamit a magyar rendőrök felé.

Közben kendőből maszkot csinál magának. Az összecsapás öt óra körül ér véget.

Negyed hatkor a vádlott a kapura visszatett láncot piszkálja, pár perccel később pedig „takarítani kezdi az úttestet a törmeléktől”. Végül több sérültet, köztük egy lányt a rendőrsorfalhoz kísér. A hangosbemondóba ekkor már mások beszélnek, Ahmed H. egy újságíróval társalog. A fél hat és háromnegyed hat közötti utolsó attakban a szír férfi nem bukkan föl. Vallomásában egyébként a dobálásról azt mondta, a könnygáz miatt nem gondolkodott tiszta fejjel.

Az ügyészség azzal vádolja a férfit, hogy hangosbeszélőn hergelte a tömeget, a rendőrséget pedig fenyegette, ultimátumot adott nekik – és ezzel terrorcselekmény bűntettét követte el.

Ennek ellentmondani látszik, hogy azokon a további, rövid videókon, amelyek hangot is tartalmaznak, a vádlott szájából a következő mondatok hallhatók: „Mi csak békét akarunk!” (egy mikrofonba beszélő férfinak mondja); „Menjetek vissza!” (a megafonba mondja a tömeg felé, integetve).