– Majd Kína ad pénzt nekünk, ha az EU nem – jelentette ki január 10-én Orbán Viktor, megcáfolva néhány héttel korábbi nyilatkozatát, hogy Magyarország a saját lábán áll, és nem szorul rá más támogatására.
A miniszterelnök tetszés szerint cserélhető igazságaitól függetlenül Peking valóban fontos üzleti partnere és befektetője a magyar államnak, de az Orbán-kormány valószínűleg jócskán félreérti szándékait, és túl nagy jelentőséget tulajdonít a protokolláris ígéreteknek – derül ki az Azonnali.hu-n közölt interjúból, amelyben Salát Gergely sinológus értékelte a kínai–magyar viszonyt és Kína globális céljait.
Salát szerint a magyar kormány megszédül attól, hogy a kínai fél nagy tisztelettel és pompával fogadja, és hogy nagy befektetéseket ígér a kétoldalú találkozókon – Peking viszont mindenkinek ugyanezt nyújtja, Burundi kormányfőjét is így fogadná. „Ráadásul hatalmas számokkal és jövőbeli lehetőségekkel dobálózva kommunikál – ez nála a puhítás része” – véli a szakértő.
Salát Gergely szerint a Budapest–Belgrád vasútvonal felújítása sem látszik különösen izgalmas üzletnek Peking szemében, hiszen onnan nézve a pár néhány kilométeres vonal a semmiből a semmibe vezet – az etapnak akkor lenne igazán haszna, ha valamikor a távoli jövőben megépülne a Belgrád–Pireusz vasútvonal is, erről azonban még a tárgyalások sem kezdődtek el.
Azt viszont szívesen vállalja, hogy korrekt hitellel, állami garanciával és kínai cégek bevonásával felújítsa a szerb és a magyar fővárost összekapcsoló kereskedelmi utat – ilyen kedvező feltételek mellett „akár egy piramist is építene nekünk az Alföld közepén” – véli Salát.
A sinológus arra is rámutat, hogy a magyar külpolitika nem érti a mindig udvarias és nyájas kínai diplomáciát, amely akkor is udvariasan bólogat, ha más elképzelései vannak az adott témában.
Ilyen ügy lehet a Brüsszel ellen vívott orbáni szabadságharc is: Pekingnek egyáltalán nem tetszik, hogy a magyar miniszterelnök feszültséget szít a tagállamok között, és megkérdőjelezi Brüsszel döntési kompetenciáját; a kínai kormány ugyanis egy gazdag, feszültségmentes és kínai exportra éhes uniót szeretne. Ám ahogy más kifogásait, ezt sem fogja nyíltan kifejezni – mondja Salát Gergely.
A szakértő szerint a magyar kabinet szarvashibát követett el a keleti nyitás gazdasági megágyazásakor: egy késlekedés miatt például lecsúszott arról, hogy a magyar állam alapító tagja lehessen az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Banknak – később aztán csatlakozott a szervezethez, de más szavazati aránnyal és jogosultságokkal, mint amilyeneket alapító tagként szerezhetett volna.
Salát Gergelyt arról is kérdezte az Azonnali szerzője, hogy kínai vagy magyar elvárás, ha a rendőrök letepernek Tibet szabadságáért küzdő aktivistákat egy magas rangú kínai delegáció látogatása során. A sinológus szerint a kínaiak nem nagyon kérnek ilyesmit.
Ők hozzászoktak ahhoz, hogy ha Kína miniszterelnöke vagy elnöke elmegy Nyugat-Európába, ott mindig van ötven-száz helyi aktivista, aki Tibetért tüntet, és akit azért elég távol tartanak a kínai vezetőktől. Magyar sajátosság a tipikus túlkompenzálás
– jegyzi meg Salát.
A Kína globális célkitűzéseiről, Oroszországgal és Amerikával fennálló viszonyáról, az észak-koreai ütközőzónáról is szóló interjút ide kattintva olvashatják el.
