Nem jöttek el kormánypártok képviselői a többpárti kerekasztalra, amelyen az oktatás jövőjéről tárgyaltak a pártok képviselői. A Civitas Intézet meghívását a Jobbik, az MSZP, az LMP, a DK, a Momentum és az Együtt fogadta el. Tény, hogy nem lett volna könnyű dolga a Fidesz–KDNP képviselőinek a vita során. Nincs olyan ellenzéki erő, amelyik szerint ne kellene alapjaiban megváltoztatni az oktatási rendszert. Hiller István (MSZP) egyenesen azzal indított, hogy a kormányzat nem oktatáspolitikát folytat, hanem hatalompolitikát, amely a fiatal nemzedékek kritikátlanná nevelését célozza.
A politikusok egyetértettek: az oktatási rendszer nem törekszik eléggé arra, hogy segítse a társadalmi felemelkedést – a statisztikák is alátámasztják, hogy rosszul teljesít e téren –, és hogy a változó világ kihívásaira felkészítse a diákokat. Az ehhez szükséges készségek fejlesztése elmarad, sőt, a tanulók nagy hányadának az olyan alapkészségeket sem sikerül elsajátítania, mint a szövegértelmezés. A magyar diákok rendre rosszul szerepelnek a PISA-felméréseken, és mint
Dúró Dóra (Jobbik) felhívta rá a figyelmet, a felmérések szerint a tizenöt évesek 25 százaléka funkcionális analfabéta.
A képviselő elmondása szerint az emberi erőforrások oktatásért is felelős minisztere, Balog Zoltán a felvetésre úgy reagált, hogy „aki valamit el tud olvasni, az meg is érti”, tehát a probléma létezését sem ismeri el a kormányzat.
A politikusok előtt három szakember tartott előadást, köztük a kormány által életre hívott Nemzeti Pedagóguskar elnöke. Horváth Péter szintén kiemelte ezt a problémát. A tanulók túlterheltségéről nagy viták folynak mostanában, ezért is vonultak utcára a Független Diákparlament szervezésében nemrég a diákok. Az iskolaigazgató előadásából kiderült: a közoktatásban dolgozóknak is ez a véleményük már évek óta. Nem beszélve arról, hogy a tanárok is túl vannak terhelve Horváth szerint; az alapfeladatok ellátásához heti ötven órát kell dolgozniuk.
Horváth Péter úgy látja: lejjebb kellene szorítani a műveltségi anyag minimumát, mert a diákok az érettségi után két-három hónappal már elfelejtik a tanultak nyolcvan százalékát.
Ráadásul a munkaadók nem ezt a tudást tartják fontosnak, hanem az olyan készségeket, amelyeknek megszerzésére a tananyag leadása mellett nincs idő. Kitért arra is: a 2013-ban bevezetett életpályamodell kiszámítható jövőt jelentett, de a pedagógusbér csak 2014-ig követte a minimálbért, akkor annak 180 százaléka volt, most viszont csak 135. Az intézményeknek továbbra sincs lehetőségük jutalmazni a kiemelkedően teljesítő pedagógusokat, vagy egyszerűen megfizetni a túlórát.
Orosz Anna (Momentum) az alapján is különbséget tenne, hogy milyen régióban dolgoznak a pedagógusok,
pártja a hátrányos helyzetű térségek nagy kihívást jelentő tanári pozícióiban magasabb fizetést adna.
A kormányzat nem titkolt célja, hogy a felsőoktatás helyett több diákot irányítson a szakképzésbe, annál is inkább, mert sok szakmában munkaerőhiány lépett fel. A mostani szakképzési rendszer azonban egyirányú utcába tereli a diákokat, így vélekedtek az ellenzéki pártok és a szakképzésről előadást tartó Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke.
Nem csak azért, mert el van vágva a továbblépés útja a felsőoktatásba, hanem azért is, mert elavult műhelyekben képeznek embereket szakmákra, de közben nem készítik fel őket arra, hogy életük során új kihívásoknak is meg tudjanak felelni. Mendrey elmondása szerint
az oktatásban nem lehet abból kiindulni, hogy pillanatnyilag lakatosokra van szükség, mert fogalmunk sincs, mit fognak csinálni ezek az emberek tíz-húsz év múlva
– úgy kellene képezni őket, hogy képesek legyenek új kihívásokat is megérteni, de a heti egy nyelv- és egy informatikaóra nem ebbe az irányba mutat.
Kanász-Nagy Máté, az LMP újpesti képviselőjelöltje arról beszélt, hogy pártja a GDP jelenlegi 3,8 százaléka helyett 10 százalékát költené oktatásra. Az elképzelést a jelenlévők közül senki nem osztotta, Dúró Dóra, Arató László (DK) és Szabó Szabolcs (Együtt) is a GDP 6 százalékát látja megvalósítható számnak; Szabó szerint még ebben is van kockázat.
Seifert Tibor egyetemi docens beszélt a felsőoktatásról a konferencián. Elmondta: a felsőoktatási rangsorokban jobban szerepel Csehország és Lengyelország is Magyarországnál, és bár a középmezőnyben helyezkedünk el, a magyar egyetemek hátrébb csúsztak a rangsorokban ahelyett, hogy előbbre kerültek volna. Pozitívumnak nevezte, hogy 2016 óta van felsőoktatási stratégia.
Az egyetemeket felügyelő kancellári rendszerről azt mondta: jogilag még mindig nincs kimunkálva.
A kancellári pályázatok nem nyilvánosak, azt sem lehet tudni, mi alapján neveznek ki valakit, ráadásul felelősségi köre sincs tisztázva,
a kancellárok és a rektorok „kettős irányítása” alakult ki az intézményekben. Seifert Tibor úgy véli, a felsőoktatás érdekérvényesítési képességének csökkenésére utal, hogy „harmadik szintű irányítás” alá esik, vagyis helyettes államtitkár gondoskodik róla, nem államtitkár vagy miniszter.
