a sorozat nyilván nem tömegtermék, a történelmi témákra kíváncsiakat és gyűjtőket szokott érdekelni.
A sorozatot elsősorban a szomszédos országok magyar közösségeinek szervezetei, oktatási intézményei, könyvtárai, egyházai kapják majd meg. „További felhasználói kört jelent Magyarország világszerte bővülő külképviseletei hálózata, ezen belül is kiemelten a külföldi magyar kulturális intézetek, valamint a kulturális és oktatási területen tevékenykedő szakdiplomaták, lektorok”. Hozzátették: több kontinensen működnek hungarológiai intézetek, egyetemi magyar tanszékek – amelyek szintén is kapnak sorozatból, hasonlóan azokhoz a nagy külföldi könyvtárakhoz, amelyek magyar gyűjteménnyel rendelkeznek. Sőt, „természetesen” hozzájutnak a kiadványhoz a magyar oktatási intézmények könyvtárai is.
A külügy válaszában arra is kitért, a 26 kötetből álló alapsorozat egy 27. angol nyelvű összefoglaló kötettel egészül ki, hogy „a tudományos alaposságú Magyarország-monográfia legfontosabb adatai, tényei ne csak a magyar nyelvű felhasználókhoz juthassanak el”. Igaz, a minisztérium maga is elismerte: „korunk követelményeinek megfelelően, a sorozat felhasználóbarát elektronikus változata lehetővé teszi, hogy ez az alapmű bárki számára ismeretforrás legyen”.
Mint kiderült,
a kormány mert nagyot álmodni az enciklopédia kapcsán: az összesen 27 kötetet tartalmazó kiadványból egyenesen 4200 (!) hasonmás sorozat készül.
