„Belehergelik az országot az őrült Soros-kampányba”

Paks II.-t korrupciós csatornaként fogja működtetni a kormány az EU-s források helyett – véli Jávor Benedek. Interjú.

– Találkozott már Soros Györggyel?
– Még soha nem volt hozzá szerencsém

– Akkor hogyan tudja kezelni ezeket a sajtóhíreszteléseket, amelyek megjelennek Önről mint Soros-bérencről?
– Sajnos a magyarországi közbeszédet és a sajtót az Orbán-kormány propagandaszócsővé silányította. Ez tragédia. Ezzel elveszi az emberek lehetőségét a tájékozódástól, a kulturált, civilizált, értelmes közbeszédtől. A Fidesz belehergeli az országot ebbe az őrült Soros-kampányba, miközben az ország előtt álló valóban sorsdöntő kérdésekről nem tudunk értelmes vitát folytatni.

– A 2014-es EP-választáson, az Együtt és a Párbeszéd közös listáján került Brüsszelbe. A dolgok jelenlegi állása szerint ez a szövetség már szétment, illetve meg sem ugraná a küszöböt. Hogyan kíván nekifutni a következő ciklusnak? Az MSZP–Párbeszéd-szövetségkötés az EP-választásokra is kiterjed?
– Két hét múlva lesz a magyar parlamenti választás. Most arra kel koncentrálni, hogy azt megnyerjük. Az EP-választásig még van egy év, az a jövő zenéje!

– Milyen a kapcsolata a többi magyar EP-képviselővel?
– A Fidesz–KNDP képviselőit leszámítva mindenkivel jó a kapcsolatom, beleértve a határon túli magyar képviselőket is. A Fidesz azonban még az olyan ügyekben sem volt hajlandó szóba állni velem, ahol azonos vagy nagyon hasonló az álláspontunk, mint például a génmódosított növénytermesztés tilalma. Ebben az ügyben próbálkoztam, hogy együttműködjünk a Fidesz–KDNP képviselőivel, és a közös, frakciókon átívelő munkával nagyobb sikert, jobb pozíciót szerezzünk Magyarországnak, de teljes elutasítás volt a válasz. 

– Az OLAF-nak továbbított ügyek miatt éri represszália (megtorlás, szankció a nemzetközi jogban – a szerk.) és presszió a Fidesz és az állami hatóságok részéről?
– A miniszterelnök csak a választások utánra ígérte a leszámolást azokkal, akik nem értenek egyet a Fidesszel teljes mértékben. Személyemet nem érte bántódás, a munkámat is végezhetem – egyelőre.

– Milyen ügyeket továbbított az OLAF-nak? Mennyi értelme van ezeknek a vizsgálatoknak, ha Polt Péter szabotálja a kényes ügyek kivizsgálását?
– Rengeteg kisebb-nagyobb ügyet vittem az OLAF-hoz, közülük a legfontosabb az Elios-botrány. Ez esetben az OLAF egyértelműen bebizonyította, hogy a miniszterelnök vejéhez köthető cég bűnszervezetben követte el az EU pénzének megcsapolását. Ráadásul ezzel még nagyobb kárt is okozott, ugyanis az EU-s forrásoknak nemcsak az a része veszett el, amit elloptak, hanem gyakran a megvalósult projekt is teljesen felesleges volt. Például olyan települési önkormányzatok is kötöttek szerződéseket az Eliosszal a közvilágítás fejlesztését szolgáló beruházásokra, amelyek nem sokkal korábban cserélték le a közvilágítást. Polt Péter azonban már 2015-ben bűncselekmény hiányára való hivatkozással lezárta a nyomozást. Neki egyértelműen az a feladata, hogy a fideszes érdekeket védje.

– Egyáltalán nincsenek olyan „OLAF-os” ügyek, amelyekben vizsgálatot rendelne el Polt Péter?
– Azt természetesen nem engedheti meg magának, hogy teljesen elutasítsa az OLAF-jelentéseket, de csak olyan ügyekben jár el, amelyeknek nincsen politikai vonzata. Ezért lenne fontos, hogy Magyarország is csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, amelynek már konkrét saját nyomozati és bűnvádi jogköre lenne, nem kellene a tagállami hatóságok által biztosított anyagokra és az ő további eljárásaikra hagyatkozni.

– Mennyire hiteles intézmény az OLAF? José Bové (az Európai Zöld Párt képviselője – a szerk.) írta meg, sajnos kevés sajtóvisszhangot kapott, kiváló könyvében (Rablás Brüsszelben): az OLAF-ot hogyan használták bizonyos körök arra, hogy politikailag ellehetetlenítsék és lemondásra kényszerítsék az akkori egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztost, a máltai John Dallit.
– A könyv magyar megjelenésében közreműködtem. Épp az említett eset miatt azóta megreformálták az OLAF-ot. Egyébként sem az volt a probléma, hogy az OLAF bizonyos tagországokkal kapcsolatban elfogult lenne, hanem az, hogy mivel az OLAF az Európai Bizottság alá rendelt szerv, a bizottsággal szembeni függetlenség volt kérdéses. Azóta közbeékeltek egy független ellenőrző testületet, így már ez sem probléma.

– Ön kezdeményezte az Európai Parlamentben, hogy az EU támogassa az oknyomozó újságírók munkáját. A program egy hete indult el. Kik és milyen feltételekkel nyújthatnak be pályázatot?
– Négy éve kezdeményeztem, hogy az Európai Unió támogassa az oknyomozó újságírók munkáját. Sajnos nem sokkal a megvalósulás előtt történtek olyan tragédiák, mint a máltai Daphne Caruana Galizia és a szlovák Ján Kuciak halála. Az ilyen esetek is rávilágítanak arra, milyen fontos és veszélyes az a tevékenység, amelyet az oknyomozó újságírók végeznek. Az Európai Unió által létrehozott alapot a lipcsei Európai Sajtó- és Médiaszabadság Központ kezeli, így náluk pályázhatnak szerkesztőségek, újságírók 5000 és 50 000 euró közötti összegekre. Feltétel, hogy azoknak az ügyeknek, amelyekben az oknyomozás folyik, több tagállamot is kell érintenie, hiszen az EU így tud adni támogatást. A médiaügy ugyanis tagállami hatáskör. Az Európai Bizottság ezért évekig halogatta a megvalósítást. Arra hivatkozott, hogy nincs hatásköre. A Kuciak által nyomozott ügy is rávilágít azonban arra, hogy az EU-s pénzek megcsapolását gyakran több tagállamban tevékenykedő bűnözői körök végzik, így az oknyomozó újságíróknak is együtt kell dolgozniuk a különböző tagállamokból, a sikeres munka érdekében. Ezt kívánja elősegíteni a program. Jelenleg azon dolgozom, hogy a 2020-tól kezdődő költségvetési ciklusban sokkal magasabb összegben, önálló költségvetési sorként szerepeljen ez a támogatás.

– Paks II.-vel mi a probléma?
– Paks II.-vel több a probléma, mint ami nem az, sőt! Csak problémákat látok. Kezdjük azzal, hogy az atomenergia mára már elavult, meghaladott technológiává vált, piaci körülmények között nem képes versenyképesen termelni, így folyamatos állami szubvencióra szorul. Ezzel az ország alapvető versenyképességét veszélyezteti, hiszen mások nálunk olcsóbban fognak elektromos áramhoz jutni. A hitelszerződés ráadásul 30 évre eladósítja Magyarországot. A függést azt is erősíti, hogy onnan kell a fűtőanyagot is beszereznünk. A projekt tehát már alapvetően, szakmai szempontból is káros. Hogy miért erőlteti mégis az Orbán-kormány ennyire? Korrupciós csatornaként fogja működtetni, ugyanis a 2020-tól kezdődő ciklusban kevesebb EU-s támogatás fog érkezni, amiből lopni tudnának. Ennek kiváltására kell ez a hatalmas projekt.

Az OLAF-fal és Tiborcz Istvánnal foglalkozó cikkeinket ide kattintva találva.

###HIRDETES###