Az első nemzeti nőnap az Egyesült Államokhoz köthető, 1909 februárjának utolsó vasárnapján tartották. A nemzetközi megünneplésre Koppenhágában tettek javaslatot a II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson 1910-ben. A következő évben Dánián kívül Ausztriában, Svájcban és Németországban is megünnepelték, március 19-én. Tüntetéseket tartottak számos férfi részvételével, ahol választójogot követeltek a nőknek.
Ám a voksolásra csak később adódott lehetőség. Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, Francia- és Olaszországban a második világháborút követően, Belgiumban 1958-tól, Svájcban 1971-től, Portugáliában 1976-tól, Liechtensteinben 1984-től.
A március 8-ai dátum ahhoz köthető, hogy 1857-ben emberibb munkafeltételeket és fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New Yorkban. Az egyenlő bérezés mellett ez a nap a nők elleni erőszakra is felhívja a figyelmet, illetve hogy ne legyenek a szociális, politikai és pénzügyi megkülönböztetés áldozatai.
A Rákosi-korszakban kötelezővé tett, mostanra virágossá szépült ünnep tehát eredetileg munkásmozgalmi, egyenjogúságról szóló nap, melyet Magyarországon 1948 óta tartunk, szovjet mintára, habár 1913-ban az Országos Nőszervező Bizottság már röplapokat osztott, és a következő évben is több országos rendezvényt szerveztek.
