A szerző, Merte Baumann szerint földrengésként rázta meg a magyar belpolitikát a hódmezővásárhelyi polgármester-választás eredménye. A független jelölt simán megverte a Fidesz jelöltjét egy olyan városban, ami a kormánypárt fellegvárának számít, és ahol 1990 óta fideszes polgármestere volt a városnak. A választás előtt hat héttel született eredmény megkérdőjelezte a Fidesz vélt legyőzhetetlenségét.
A lap idézi Karácsony Gergelyt, az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjét, aki úgy vélte, ha meg tudták verni a Fideszt Hódmezővásárhelyen, akkor mindenhol sikerülhet. Az ellenzék eufóriáját azonban relatívan kell kezelni – figyelmeztet a cikk – Hódmezővásárhelyen ugyanis egy konzervatív, független, minden ellenzéki párt támogatását élvező jelölt nyert a kevésbé meggyőző Fidesz-jelölttel szemben; ez azonban olyan konstelláció, amelyet nem lehet csak úgy egyszerűen mind a 106 egyéni választókerületbe átültetni.
Az régóta tudható, hogy csak az ellenzék közös fellépése hozhat sikert az egyes választókerületekben. Azonban úgy tűnik, a baloldalnak nem sikerül összehozni a kooperációt. Ezenkívül a kormányváltáshoz szükség lenne a szélsőjobboldaliként emlegetett Jobbikkal való együttműködésre is. Bár mindkét tábor Orbán bukását nevezte meg elsődleges céljaként, ez politikailag hiú cél. A Fidesz a 2011-es választási reformmal megerősítette a többségi elemet, és eltörölte a második fordulós választást az egyéni választókerületekben.
Éppen ezért továbbra is nagyon valószínű Orbán tiszta győzelme április 8-án. A hódmezővásárhelyi vereség ugyanakkor megmutatta, hogy a kormány nyolc éve tartó korlátlan hatalmával szembeni elégedetlenség jelentős. Másrészt azt is kimutatta, hogy az Orbán-közeli emberek gazdagodása a Fidesz fájó pontjává vált, ami középtávon veszélybe sodorhatja a dominanciáját. Ehhez hozzájárul a például az Elios-ügy is, és a hozzá hasonló afférok beárnyékolják az elmúlt nyolc év sikeres gazdaságpolitikáját.
A gazdasági növekedés folyamatos, a munkanélküliségi ráta alacsony, amelynek hatására nőttek a bérek is – emlékeztet a svájci lap. Orbán „unortodox” gazdaságpolitikája bár nem rizikómentes, de kétségtelenül jobb helyzetben van az ország, mint Orbán hatalomátvétele előtt. Baumann meglepőnek tartja, hogy a Fidesz ezzel alig foglalkozik a kampányában, és szinte kizárólag a migrációra helyezi a hangsúlyt. Orbán korán felismerte a migráció kellemetlenségeit, és kemény magatartása támogatókra is talált az EU-ban, az utóbbi időben messzemenően rákényszerítette álláspontját az unióra.
A miniszterelnök egzisztenciális fenyegetésként tekint a migrációra, és az identitás elvesztéséről beszél. Azonban a magyarok mindennapjaiból teljesen eltűntek a menekültek. A 2016 őszén lebonyolított, a menekültek kvóták szerinti elosztásáról tartott konzultáció és népszavazás során is csak a Fidesz törzsszavazóit sikerült mozgósítani, és nem is lett érvényes a szavazás. Orbán erre nem az eddig elhanyagolt, ténylegesen sürgető problémákra való összpontosítással reagált, inkább tovább fokozta a Soros György elleni uszító retorikáját és kampányát.
Az adófizetők pénzéből terjesztett összeesküvés-elméletek groteszkek és antiszemita hangvételűek – írja a NZZ. Kérdéses, hogy a kívánt hatást váltják-e ki a szavazók körében. Orbán Sorost az állam ellenségeként állította be, orosz példát követve pedig regisztrációra kényszerítette a külföldről támogatott civil szervezeteket, sőt olyan törvénytervezetet készítettek elő nyáron, amely alapján a menekülteket támogató szervezeteket akár meg is lehet szüntetni. Decemberben a Jobbikot sújtották óriási bírsággal, illetve a médiát is Orbán hívei uralják – számolt be a lap az elmúlt időszakról.
