– Mi a következő lépés?
– Második alkalommal Pataki Gergely fog kimenni, általa speciálisan tervezett szövettágítókat helyez a hajas fejbőr alá. Harmadik alkalommal megyek ki újra én is. Akkor csináljuk meg az agy és a koponya szétválasztását, az agyburok és a koponyatető újraépítését, utána Pataki Gergely próbál annyi bőrt, szövetet átültetni a testük más részeiről, hogy befedje a koponyát.
– Ön szerint teljes életet élhetnek majd az ikrek?
– Erre még semmi biztosat nem mondhatok, óriási a veszélye a további beavatkozásoknak. De ez az első műtét volt a kulcsfontosságú pillanat, ami eldöntötte, hogy merjünk-e továbbmenni a végleges szétválasztásig.
– Mekkorák a műtétek költségei?
– Legalább 20-25 millió forintot kellene a beavatkozásra összegyűjtenie az alapítványunknak. Ez az összeg a sokszorosára rúgna, ha a szülők vállalták volna, hogy külföldön végezzék el a beavatkozást. Részben talán ezért sem vállalta más külföldi orvoscsapat a műtétet. Ha elengedik a szülők a gyerekeket, talán másképp lett volna. Ezt nem tudom. A korábbi sikertelen esetek miatt félnek az ilyen műtétektől.
– Milyenek a kórházi állapotok Bangladesben?
– Az a legnagyobb bajunk, hogy nem optimálisak a körülmények. Borzalmas a szegénység. Nagyon félünk a fertőzéstől, nem is ennél a beavatkozásnál, hanem a későbbi műtéteknél. A kórházban van olyan, hogy száz ágyon fekszenek háromszázan, földön, folyosókon egyaránt.
– Miért van az, hogy mindig csak a fejlődő országokból érkeznek sziámi ikrekről szóló hírek? Van ennek valami köze a közegészségügyi helyzethez is?
– Nem hiszem. Talán lehet szerepe a környezeti ártalmaknak, de alapvetően az az oka, hogy nálunk és a fejlett országokban kiszűrik az ilyen fejlődési rendellenességet, és mindig az abortusz lesz a sorsuk. Sokszor sajnos egyébként azoké is, akik potenciálisan makkegészséges gyermekké, dolgos felnőtté válhatnának.
