Tuzson Bencének fáj, ha hazudnak róla, de hiába ment az Alkotmánybíróságra

A kommunikációs államtitkár a legmagasabb fórumig vitt egy ügyet, amelyben őt illették igaztalan állításokkal.

Elutasította az Alkotmánybíróság Schanda Balázs által vezetett öttagú tanácsa Tuzson Bence képviselőnek (Fidesz), a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkárának alkotmányjogi panaszát, amit egy őt támadó plakát kijelentései miatt nyújtott be. Tágabb értelemben a csütörtökön közzétett határozat azt is jelenti, hogy az Alkotmánybíróság szerint a jog továbbra is inkább a szólásszabadság pártján áll, ha a politikusok a kampányban egymásra tett kijelentéseik valóságtartalmát kérik számon.

Még március 12-én a Jobbik olyan plakátot helyezett ki a Tuzson Bence választókerületébe tartozó Fóton, amelyen a képviselő fényképe mellett az állt: „Az Ön képviselője; Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben”. Emiatt az államtitkár a helyi választási bizottsághoz fordult, és kifogásolta, hogy a plakáton valótlan állítás szerepel, hiszen ő csak az utóbbi négy hónapban több alkalommal említette a települést a parlamenti felszólalásaiban (a parlamenti jegyzőkönyv alapján, ha csak a „Fót” névre keresünk, valóban egy találat van Tuzson Bence neve alatt, de ragozva már több is akad – a szerk.).

A helyi választási bizottság helyt adott a képviselő panaszának, és megállapította, hogy a Jobbik megsértette a választás tisztaságának és a jogok jóhiszemű gyakorlásának alapelvét, valamint eltiltotta a pártot a további jogsértéstől. Ugyanis a testület szerint a plakáton szereplő állítás tényállításnak minősül, ezért nem vonatkozik rá a véleménynyilvánítás szabadsága mint alkotmányos jog. Ráadásul – állt a határozatban – az állítás alkalmas a választók befolyásolására is.

Egy magánszemély fellebbezett a helyi választási bizottság döntése ellen a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB), amely megváltoztatta a döntést, és elutasította Tuzson Bence kifogását. Az NVB az Alkotmánybíróság és a Kúria korábbi döntéseire hivatkozott, amelyek szerint a véleménynyilvánítás szabadsága a választási kampányban magasabb szintű védelmet élvez. A plakáton olvasható, kifogásolt kijelentés az NVB szerint a párt véleményének tekinthető, amivel a választópolgárokat szólítja meg, figyelmüket akarja fölhívni, vagyis a közéleti vita körébe tartozik.

Az államtitkár nem nyugodott bele a döntésbe, felülvizsgálatot kért a Kúriától. Ragaszkodott hozzá, hogy a plakáton szereplő állítás tételesen cáfolható az úgynevezett bizonyíthatósági teszt alapján, ami alkalmas a választói akarat negatív irányba történő befolyásolására. Azt ő sem tagadta – hiszen maga is ezt teszi nap mint nap –, hogy a választási kampányban nem törvénysértő negatív kampányt folytatni, az ellenjelölt hibáit, hiányosságait fölnagyítani, de ennek szerinte gátat szabnak a választási törvény alapelvei, illetve az emberi méltósághoz való jog.

Mindez a Kúriát nem hatotta meg, helybenhagyta az NVB döntését. Az indoklás szerint ebben az ügyben a közszereplők kritizálhatóságával kapcsolatos probléma vetődött föl, ráadásul kampányidőszakban, így a választási kampány speciális szabályai az irányadók. A Kúria szerint a sérelmezett plakáton lévő – az indoklás szerint is túlzó – kijelentésben rejlő vélemény arra akarja ráirányítani a figyelmet, hogy Tuzson Bence mennyit foglalkozott a település ügyeivel. Ennek a kijelentésnek a cáfolata alkalmas eszköz lehet a kampány hátralévő részében a választók meggyőzésére, vagyis ez is csak a közéleti vita részének tekinthető.

Mivel a politikus az Alkotmánybírósághoz fordult, a testületnek is alkalma nyílt rá, hogy összefoglalja a korábban már jórészt kialakult értelmezését annak, mi számít valótlan tényállításnak egy kampányban, és mi az, ami értékítélet, tehát a véleménynyilvánítás körébe tartozik. Eszerint a kampányban kifejezetten „a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait”. A kampányban egy-egy kijelentést nem lehet annak „direkt tartalmánál” megragadva értelmezni, hanem a kampány „felfokozott helyzetét és az ügy összes körülményét” figyelembe kell venni.

A határozat hangsúlyozza, hogy a kampány „különösen is felfokozott körében” nem lehet a hétköznapi módon, automatikusan alkalmazni a bizonyíthatósági tesztet, vagyis szó szerint vizsgálni egy-egy kijelentés valóságtartalmát. „A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára” – áll az indoklásban, miszerint okkal feltételezhető, hogy egy ilyen kijelentést a választók is politikai véleményként értékelnek.