Az államtitkár nem nyugodott bele a döntésbe, felülvizsgálatot kért a Kúriától. Ragaszkodott hozzá, hogy a plakáton szereplő állítás tételesen cáfolható az úgynevezett bizonyíthatósági teszt alapján, ami alkalmas a választói akarat negatív irányba történő befolyásolására. Azt ő sem tagadta – hiszen maga is ezt teszi nap mint nap –, hogy a választási kampányban nem törvénysértő negatív kampányt folytatni, az ellenjelölt hibáit, hiányosságait fölnagyítani, de ennek szerinte gátat szabnak a választási törvény alapelvei, illetve az emberi méltósághoz való jog.
Mindez a Kúriát nem hatotta meg, helybenhagyta az NVB döntését. Az indoklás szerint ebben az ügyben a közszereplők kritizálhatóságával kapcsolatos probléma vetődött föl, ráadásul kampányidőszakban, így a választási kampány speciális szabályai az irányadók. A Kúria szerint a sérelmezett plakáton lévő – az indoklás szerint is túlzó – kijelentésben rejlő vélemény arra akarja ráirányítani a figyelmet, hogy Tuzson Bence mennyit foglalkozott a település ügyeivel. Ennek a kijelentésnek a cáfolata alkalmas eszköz lehet a kampány hátralévő részében a választók meggyőzésére, vagyis ez is csak a közéleti vita részének tekinthető.
Mivel a politikus az Alkotmánybírósághoz fordult, a testületnek is alkalma nyílt rá, hogy összefoglalja a korábban már jórészt kialakult értelmezését annak, mi számít valótlan tényállításnak egy kampányban, és mi az, ami értékítélet, tehát a véleménynyilvánítás körébe tartozik. Eszerint a kampányban kifejezetten „a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait”. A kampányban egy-egy kijelentést nem lehet annak „direkt tartalmánál” megragadva értelmezni, hanem a kampány „felfokozott helyzetét és az ügy összes körülményét” figyelembe kell venni.
