Tuzson Bencének fáj, ha hazudnak róla, de hiába ment az Alkotmánybíróságra

A kommunikációs államtitkár a legmagasabb fórumig vitt egy ügyet, amelyben őt illették igaztalan állításokkal.

Az államtitkár nem nyugodott bele a döntésbe, felülvizsgálatot kért a Kúriától. Ragaszkodott hozzá, hogy a plakáton szereplő állítás tételesen cáfolható az úgynevezett bizonyíthatósági teszt alapján, ami alkalmas a választói akarat negatív irányba történő befolyásolására. Azt ő sem tagadta – hiszen maga is ezt teszi nap mint nap –, hogy a választási kampányban nem törvénysértő negatív kampányt folytatni, az ellenjelölt hibáit, hiányosságait fölnagyítani, de ennek szerinte gátat szabnak a választási törvény alapelvei, illetve az emberi méltósághoz való jog.

Mindez a Kúriát nem hatotta meg, helybenhagyta az NVB döntését. Az indoklás szerint ebben az ügyben a közszereplők kritizálhatóságával kapcsolatos probléma vetődött föl, ráadásul kampányidőszakban, így a választási kampány speciális szabályai az irányadók. A Kúria szerint a sérelmezett plakáton lévő – az indoklás szerint is túlzó – kijelentésben rejlő vélemény arra akarja ráirányítani a figyelmet, hogy Tuzson Bence mennyit foglalkozott a település ügyeivel. Ennek a kijelentésnek a cáfolata alkalmas eszköz lehet a kampány hátralévő részében a választók meggyőzésére, vagyis ez is csak a közéleti vita részének tekinthető.

Mivel a politikus az Alkotmánybírósághoz fordult, a testületnek is alkalma nyílt rá, hogy összefoglalja a korábban már jórészt kialakult értelmezését annak, mi számít valótlan tényállításnak egy kampányban, és mi az, ami értékítélet, tehát a véleménynyilvánítás körébe tartozik. Eszerint a kampányban kifejezetten „a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait”. A kampányban egy-egy kijelentést nem lehet annak „direkt tartalmánál” megragadva értelmezni, hanem a kampány „felfokozott helyzetét és az ügy összes körülményét” figyelembe kell venni.

A határozat hangsúlyozza, hogy a kampány „különösen is felfokozott körében” nem lehet a hétköznapi módon, automatikusan alkalmazni a bizonyíthatósági tesztet, vagyis szó szerint vizsgálni egy-egy kijelentés valóságtartalmát. „A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára” – áll az indoklásban, miszerint okkal feltételezhető, hogy egy ilyen kijelentést a választók is politikai véleményként értékelnek.