kommunista húzónevek Jászfelsőszentgyörgy névtáblák

Az Úttörőnél jobb a Nefelejcs utca

Ahogy törvény született arról, hogy kommunista húzónevekről nem lehet közterületet elnevezni, Leninből Liget, Néphadseregből Honvéd, Vörös Hadseregből Attila utca lett Jászfelsőszentgyörgyön, ahol a helybéliek fantáziaszegénységére jellemzően Névtelen út is létezik. Az öregek ragaszkodtak a régi elnevezésekhez, mások szerint sokkal lényegesebb kérdés, hogy a lédús pultálló paprikát termelőként nem lehet eladni a környéken.

Varga Attila

2019. 02. 27. 5:55

A kettős jelzés a helybeliek szerint segítséget jelent a postásoknak is Fotó: Bach Máté

Jászfelsőszentgyörgyön az ABC-nél jobbra fordulva kezdődik az Újtelep, ahol olyan sárga szigetelőszalaggal átragasztott régi utcanevekkel találkozni, mint Lenin, Vörös Hadsereg és Néphadsereg. Egy kerékpárját hajtó férfit intek le. A kormányon színes cekker. Tóth Józsefnél elpattan egy húr, amikor az utcanevek változásáról kérdezem.

– A Munkácsy soron lakom, nem érintett a hercehurca. Van, aki még a Vörös Hadsereg útját keresi, jó, hogy fennhagyták a régi táblát is. Furcsa világot élünk, amikor a nagy szabadság az agyára megy az embereknek. A szabadosság ránk szabadult. A felszabadult energiákkal nem tudunk mit kezdeni – sorolja nekihevülve.

Régimódi embernek tartja magát. A közútkezelőnél dolgozott harmincöt évig, még a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumnál kezdte, s egy nonprofit kft.-nél hagyta abba – rajzol sajátos életútívet. Szerinte az utcaelnevezéseknél fontosabb az, hogy az Egyetértés Termelőszövetkezetnél eltöltött öt év után miért csak negyvenezer forint dolgozói részvényt kapott, és az, hogy a biológiailag kezelt, ragadozóatka- és poloskamentes vastag húsú pultálló paprikájáért miért csak 120 forintot adott kilónként az átvevő, miközben 450-ért árusították ugyanazt a jászberényi boltokban. Két, ötven méter hosszú fóliasátra volt, de a paprikatermesztést két évvel ezelőtt abbahagyta.

Tovább keseredik a szájában a szó.

– A közmunkaprogram annyira sikeres volt, hogy a közszférában, a környéki svéd és német alkatrész-összeszerelő üzemek elszippantották a munkaerőt, a paraszt már nem jut napszámoshoz. Régen az állattenyésztés, az erdőgazdaság, a legelőhasznosítás és az állattenyésztés jellemezte a környéket. Ha most végigmegy az utcasorokon, itt áll 250 üres ól, disznó és tehén már nincs a faluban. Autóval hozzák a friss tejet a faluba. Hová jutottunk…!

Siet a bolthoz, mert elkapkodják a tejfölt és a kenyeret.

Az önkormányzatnál hirdetmények, felhívások a parlagfűről és a mezei pockok elszaporodásáról. Gazdát cserélt egy 2120 négyzetméteres örökségföld is negyvennyolcezer forintért.

– Mi a Lenin utcában laktunk, s valóban sok utánajárásba került az irataink bejegyzése. Hiába fizette ki az önkormányzat a személyi igazolvány és a lakcímkártya cseréjét, lejártuk a lábunkat, mire a közműcégeknél, a bankban, a cégbíróságon, a nyugdíjfolyósítónál és a földhivatalnál átvezették a változást, és aki vállalkozó, mint a villamosiparban ténykedő férjem, annak nem kevés pénzért a cégbírósági bejegyzést és az aláírási címpéldányt is módosítania kellett – mondja László Imréné Erika, a polgármesternő titkárnője. Sok idős utcabeli kérte a segítségét a szolgáltatókkal történő levelezésnél, a biztosítótársaságok csak a sokadik levél után változtatták meg a címet – teszi hozzá a tapasztalatokról szólva. Elmeséli, hogy a rendszerváltás után sokszor megmosolyogták, amikor a Lenin utcai címüket bemondta.

Zelenai Tibor Károlynét, az ezernyolcszáz lelkes település polgármesterét telefonon értem utol. Budapesten járt ügyeket intézni. Közölte: a törvényi előírást követően még 2013-ban végrehajtották azt, amit kellett, megváltoztatták az utcaneveket.

– Az időseknek fontosak a megszokott dolgok, ám mi az érintett utcák lakosait szórólapokon tájékoztattuk, utcafórumokat tartottunk, sőt javaslatokat vártunk tőlük az új elnevezésekre.

– Hogyan lett a Vörös Hadseregből Attila utca?

– Olyan magyaros.

– Miért hagyták kint a régi elnevezéseket?

– Cserélődnek a postások, a mentőknek és a tűzoltóságnak is segítség a régi elnevezés. Azt tapasztaljuk, hogy bizonyos nyilvántartásokban, például az interneten fellelhető térképeken még mindig a korábbi elnevezések találhatók. Úgy látszik, húsz-huszonöt év szükséges az új dolgok elfogadásához – tette hozzá a települési elöljáró.

Országos tapasztalat, hogy ahol megszüntették az önkényuralmi személyekről, fogalmakról elkeresztelt utcaneveket, ott a Pillangó, a Napsugár, a Zöld mező és a Homok az új név, mert abból nem lehet baj. Visznek település is közel van Jászberényhez. Az autós navigáció hamar behozza a Vörös Hadsereg utcát. Telefonomon nyomkodom a számokat. A titkárságon Dudásné sokáig nevet a felvetésemen.

– Ne jöjjenek ide! Nálunk évtizedek óta nincs Vörös Hadsereg utca, már Tópart útnak hívják. Az Úttörő utcánkból Nefelejcs utca lett, holott sok kátyús úton szükség lenne rájuk. Az úttörő szó azt is jelenti, aki nehéz helyen útkészítéssel foglalkozik. A politikai mozgalmi elnevezés már rég a múlté. Felnőtt egy generáció, amely azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák – fogalmaz az önkormányzat munkatársa.

Lenin, Rajk, Vorosilov, Proletár
Harminc évvel a rendszerváltozás után még mintegy ezer olyan közterület lehet országszerte, amely bolsevik vezetők, pártideológusok nevét őrzi. Az Országgyűlés tizenhárom évvel a rendszerváltozás után, 2012-ben meghozta erről a döntését: 2013 januárjától nem viselheti közterület olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. Ezt követően száz meg száz önkormányzat döntött utcanév-változtatásról, ugyanakkor óriási volt a bizonytalanság: ki számít önkényuralmat támogató személynek, illetve mi önkényuralmi kifejezésnek. Miután a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) nagyon sok önkormányzat kért tanácsot, a testület állásfoglalásként 2013-ban megjelentetett egy 242 oldalas listát, amelynek elkészítésével kapcsolatban 2014 februárjában jelent meg egy interjú Pók Attilával, a bölcsészettudományi kutatóközpont történettudományi intézetének tudományos tanácsadójával a Magyar Narancsban. „[…] Nagyon sok olyan helyi emberről van szó, akiről az MTA annyit tud csupán, hogy párttitkár volt-e vagy sem, felívelőben volt-e akkoriban az adott falu vagy sem. Ha az adott párttitkár saját falujának csatornát építtetett és óvodát hozott létre, nyilván jó embernek tartották, míg a szomszéd faluban annyit láttak, ez is csak egy kommunista” – mondta az interjúban Pók Attila. Az MTA állásfoglalásában a közterületek elnevezéseiről a „használható”, „használható, de aggályos” és „nem javasolt” kategóriákat hozott létre. Az önkormányzatok zavarát jelzi, hogy a Lenin, Kun Béla, Néphadsereg, Vörös Hadsereg és Partizán utcák esetében is kérték az Akadémia állásfoglalását, illetve a – teljesség igénye nélkül – Honvéd, Ifjúság, Illyés Gyula, József Attila, Munkás, Nagy Imre, Puskin, Váci Mihály, Wass Albert, Terv, Újvilág elnevezés kapcsán is. Tápé Árpád-kori település volt, majd várföld és hercegi birtok. 1973-ban csatolták Szegedhez, azóta a város csendes része. Lelassult itt az élet, olyannyira, hogy az 1956-os forradalom leverőjének, Georgij Konsztantyinovics Zsukovnak az emlékét ma is őrzi tér. A rendszerváltozás óta volt a területnek MDF-es, KDNP-s önkormányzati képviselője is, akik felvetették a névcsere szükségességét, és tartottak lakossági fórumot is erről, de a Zsukov téren lakó családok ellenálltak. Egy 2015-ben tartott fórumon az a javaslat született, hogy maradjon a tér továbbra is Zsukov tér, ám Gennagyij Zsukovra, a Nemzetközi Űrtörvénykezési Hivatal 2014-ben elhunyt elnökére emlékeztessen.