A Legfőbb Ügyészség április elején hozta nyilvánosságra az ügy iratainak kivonatát. Ezek szerint Szilvásy a Parlamentben megbeszélést tartott az NBH-t akkoriban vezető Galambos Lajossal, valamint az FSZB helyettes vezetőjével, aki kormányzati körökben jól ismert személy volt, és korábban többször járt hazánkban.
Az egyeztetésen egyebek mellett szóba került, hogy a polgári elhárítás állományától információk szivárognak ki illetéktelen személyekhez, s ekkor az FSZB helyettes vezetője felajánlotta, hogy az általa irányított szervezet szakemberei poligráfos vizsgálattal segíteni tudnak a kiszivárogtató felkutatásában. Szilvásy – annak tudatában, hogy a vizsgálat hírszerző tevékenységet jelent, és így az oroszok a hazánk ellen felhasználható információ birtokába jutnak – együttműködésre utasította Galambost.
Az orosz ügynökök bolgár pszichológusoknak adva ki magukat, egy titkos bejáraton, bármiféle regisztráció nélkül jutottak be az NBH épületébe, ahol egy kijelölt irodában rejtett hang- és képfelvevő berendezést helyeztek el, majd nem sokkal később megkezdték a szakszolgálat vezető beosztású tagjainak meghallgatásait.
Az NBH szakpszichológusa többször jelezte Galambosnak, hogy a vizsgálat menete eltér az előzetesen leegyeztetettől, azonban a főigazgató úgy rendelkezett, hogy az átvilágításokat az oroszok irányításával folytassák tovább. Később az új főigazgató, Laborc Sándor is Szilvásyhoz fordult, de feljelentést egyikük sem tett.
A kormányváltás után megindult nyomozás viszont vádemeléssel zárult. A büntetőpert elsőként a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa tárgyalta, s a 2013-ban kihirdetett ítéletében két év tíz hónap börtönbüntetéssel sújtotta Galambost, valamint azonos mértékű büntetést szabott ki a felbujtóként elmarasztalt Szilvásyra is.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!